Esztétika

Radnóti Sándor professzor, az Esztétika Doktoriskola vezetője a facebookon reagál a Magyar Nemzet őt – és rajta keresztül a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetet is – érintő lejárató kampányára

Írta: MMI

[A közlemény olvasható facebookon is:
http://www.facebook.com/home.php?sk=group_126853750715419&view=doc&id=128252627242198]

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetében működő Esztétika Doktori Oktatási Program 2004-ben 90 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapott a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programjától (NKFP) „Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai” című, Radnóti Sándor professzor vezetésével megvalósítandó kutatási projektre. Az NKFP a Magyarország EU-integrációjához és versenyképességéhez kapcsolódó projekteket volt hivatva támogatni. A pályázati kiírás a támogatandó projektekkel kapcsolatban leszögezi: „Az európai integráció jegyében benyújtott pályázat egyrészt a mértékadó európai tudományosság kereteit máig meghatározó témákat, másrészt a jelenkor alapvető humántudományi kérdéseinek integrációját igyekezzen szem előtt tartani.” „Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai” című kutatás megfelel a kiírás e pontjának. Három blokkja a 17–18. századi esztétikai diskurzusra, a német idealizmus és romantika művészetfilozófiájára, illetve a 20. század eminens teóriáira összpontosítva vizsgálta az esztétikai reprezentációt és annak lét- és ismeretelméleti, antropológiai, érzékeléstani, fenomenológiai, társadalmi, kultúrtörténeti, politikai stb. vetületeit. A pályázat kidolgozásakor és megvalósításakor bíztunk abban, hogy munkánkkal hozzájárulhatunk egy Magyarországon régtől fogva ható, de mindig is sérülékeny tradíció megizmosodásához.

A 2004 októberétól 2007 szeptemberéig tartó projekt tényleges költségvetése nem 90 millió, hanem 86,2 millió forint volt (a különbözet okát lásd alább). Ebből 9,8 millió forintot az ELTE automatikusan levont rezsiköltségként, maradt tehát 76,4 millió. Személyi juttatásokra bruttó 47,5 millió forintot fordítottunk, ami az SZJA és a munkavállalói tb-járulékok levonása után hozzávetőleg 25 millió forint nettó kifizetést jelent. A 22,5 millió forintnyi levonáson túl további 12,1 millió forintot kellett befizetni az állami költségvetésbe a munkáltatót terhelő járulékként. E két tétel, valamint az említett rezsiköltség együttesen 44,4 millió forint, ami a projekt teljes büdzséjének több mint a fele. Ama nettó 25 millió forint személyi kifizetésen a három év során 21 ember osztozott: a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Esztétika Tanszékének fiatalabb oktatói, az Esztétika Doktori Oktatási Program hallgatói, továbbá néhány külsős (kivétel nélkül a Tanszék egykori diákjai, akkoriban más magyarországi vagy külföldi tudományos intézmények munkatársai). A legmagasabb bruttó összeg, amelyet egy ember a három év alatt kapott, 7,5 millió, a legalacsonyabb 260 ezer forint volt. Harminchat hónapra lebontva és nettó értéken számolva tehát még a legmagasabb összeg is alig több mint havi 100 ezer, az átlag pedig – 1,2 millió forint – havi 33 ezer forintnak felel meg. A projekt legtöbb résztvevője a támogatási időszakban karrierje során először – és a dolgok jelenlegi állása szerint: utoljára – nem „az európai tudományosság” normáitól messze elmaradó fizetésért, illetve ösztöndíjért dolgozott, hanem szakmai és egyéb kompromisszumok nélkül kutatási témájának szentelhette magát. A 21 ember összesen 340 ív tanulmányt, 46 ív fordítást és két digitális prezentációt állított elő (1 ív = 40 ezer leütés). A 340 ív tanulmány 25-30 könyvet tenne ki. Részben vagy egészében a pályázat keretei közt folytatott kutatási tevékenységen alapul tíz könyv, amely a projekt időtartama alatt, illetve azt követően jelent meg. A fordításokból további három kötet született. Egy ívnyi tanulmányért, illetve fordításért mindenkinek azonos összeg járt, e tekintetben a résztvevők közt nem volt különbség. A kifizetések minden esetben megbízási szerződések és hozzájuk tartozó teljesítésigazolások alapján történtek. Radnóti Sándor a projektvezetésért külön díjazást nem kért és nem kapott.

Négymillió forintot költöttünk eszközbeszerzésre, legnagyobbrészt számítógépekre. Végül a külső megbízások és egyéb dologi kiadások rubrikájában 22,6 millió forint szerepel: négy kötet kiadásával elindítottuk a Laokoón Könyvek című esztétikatörténeti könyvsorozatot a L’Harmattan Kiadónál, több száz címmel frissítettük a kevéssé korszerű intézeti könyvtárat, egy külső céggel elkészíttettünk egy 72 ezer oldalnyi 17–18. századi digitális forrásszöveg- és partitúra-, valamint egy tömörítve 26 DVD-re rúgó zenei gyűjteményt, mely azóta alapul szolgál a Tanszéken folyó művészetelmélet- és zeneesztétika-történeti kutatásokhoz.

A támogatási időszak első éve után az NKTH helyszíni pénzügyi és szakmai ellenőrzést tartott, melynek során a revizorok egyetlen problémára bukkantak: az ELTE központilag (tehát nem a Tanszék, nem az Intézet, és nem is a BTK) egy adminisztratív hiba folytán a 2004/2005-ös munkaszakaszban a megengedettnél nagyobb összeget vont le rezsiköltségként. Emiatt a megítélt támogatási összeg egy részét vissza kellett fizetni az NKTH-nak; innen adódik a tervezett és a tényleges pénzfelhasználás különbsége. Az NKTH a későbbiekben csak néhány technikai pontosítást kért az éves elszámolásokhoz és a pénzügyi zárójelentéshez, a szakmai beszámolókat pedig minden fenntartás nélkül elfogadta.

A projekt résztvevői nevében: Radnóti Sándor témavezető

Neked mi jár a fejedben?