Doktori témák

ÚJ DOKTORI TÉMÁK

A múlt újrajátszásának stratégiái a kortárs művészetben

Gadó Flóra

A kutatás előzményei

MA szakdolgozatom (2014), amely az ún. művészi újrajátszásokat („artistic re-enactment”) vizsgálta, nem valamely meghatározott témából indult ki, hanem egy művészek által gyakran használt stratégiát kívánt bemutatni. Az újrajátszás a 2000-es éveket jól jellemző, meghatározó jelentőségű kortárs művészeti tendencia, amely a múltfeldolgozás egy különös formájának tekinthető. Ezek olyan, történelmi/mikrotörténeti (általában traumatikus) eseményt alapul vevő, művészek által létrehozott és művészi intencióval készült újrajátszások, melyeket megkülönböztetünk a hagyományos, történelmi újrajátszástól illetve a pusztán ismétlésen alapuló munkáktól. Azért esett a választásom erre az eddig viszonylag kevéssé feldolgozott művészi stratégiára, mert korábban már foglalkoztam olyan témákkal (pl. a holokauszt reprezentációja), melyek interpretálásakor a művészek ezt a módszert is használták.

A doktori program keretében tervezett kutatás

A doktori program keretében az MA szakdolgozatom témáját szeretném továbbfejleszteni az abban felvetett kérdések árnyaltabb vizsgálatával. Kísérletet tennék az újrajátszás fogalmának kitágítására, bővíteném szempontrendszeremet, nagyobb hangsúlyt helyeznék az előzményekre és a párhuzamos jelenségekre, interdiszciplináris irányban is folytatnám a kutatásaimat. Míg a szakdolgozatomban néhány ikonikussá vált példa elemzésével vizsgáltam a művészi újrajátszás típusait, a doktori program keretében lehetőség szerint a műfaj minél teljesebb áttekintésére törekszem, különös tekintettel a közép-európai régió alkotóira és a magyar művészeti szcénára. Véleményem szerint csak számos rokon terület együttes vizsgálatával kaphatunk igazi rálátást erre az összetett jelenségre; az emlékezet, a trauma és múltfeldolgozás, a lokalitás, a részvételiség, a performativitás, a dokumentarizmus stb. mind olyan témakörök, amelyek szempontjából az újrajátszás elemezhető. Különösen az érdekel, hogyan ötvözik az általam választott és elemzett művek (filmek, videók, fotók és installációk) ezeket az irányokat. Fő kérdéseim közé tartozik, hogy (1) miért van különös aktualitása ma az újrajátszásoknak; (2) hogyan viszonyulnak az ilyen típusú művek a múltfeldolgozáshoz és az emlékezéshez. Hipotézisem szerint az újrajátszás a posztmodern (vagy posztmodern utáni) gondolkodás fő példájának tekinthető abban az értelemben, hogy megjelenik benne a mikrotörténeti gondolkodás, az önreflexivitás, a többféle perspektíva és nézőpont beemelése, illetve a kimaradt narratívák használata és annak az igénye, hogy lerombolják az egyféle, örök igazság mítoszát. A fontosabb szakirodalmak közé tartozik a Sven Lütticken által szerkesztett katalógus (Life, Once More –Forms of Reenactment in Contemporary Art), az Experience, Memory, Re-Enactment kötet (szerk. Anke Bangma, Steve Rushton és Florian Wüst), Inke Arns és Robert Blackson tanulmánya (History Will Repeat Itself; Life, Once More) és a RE:Akt!Reconstruction, Re-enactment, Re-reporting című kötet. (szerk. Antonio Caronia, Janez Janša, Domenico Quaranta).

Linkgyűjtemény A témáról: BLACKSON, Robert: Once More…With Feeling: Reenactment in Contemporary Art and Culture, Art Journal, Spring 2007 http://pages.akbild.ac.at/kdm/_media/_pdf/clausen/Blackson%20Once%20More.pdf

ARNS, Inke: History Will Repeat Itself: Strategies of Re-enactment in Contemporary (Media) Art and Performance. 2008 http://www.agora8.org/reader/Arns_History_Will_Repeat.html

KÉKESI, Zoltán: Gyászmunka és bosszúvágy, 2012 http://exindex.hu/index.php?l=hu&page=3&id=858

KOLLECTIV, Pil and Galia: Retro/Necro: From Beyond the Grave of the Politics of Re-Enactment, http://www.kollectiv.co.uk/Art%20Papers%20feature/reenactment/retro-necro.htm

VERWOERT, Jan: Living with Ghosts: From Appropriation to Invocation, in: Contemporary Art, Art&REsearch, A Journal of Ideas, Contexts and Methods, Vol. 1, No. 2, 2007, http://www.artandresearch.org.uk/v1n2/verwoert.html Művekről (példák) Joshua Oppenheimer: Az ölés aktusa GYENGE, Zsolt: Lelkesen mesélte az öldökléseit – interjú Joshua Oppenheimerrel, 2013 http://www.origo.hu/filmklub/blog/interju/exkluziv/20130405-a-gyilkosok-kuldozgettek-egymashoz-joshua-oppenheimer-interju-az-oles.html Jeremy Deller: Az orgrave-i csata http://www.jeremydeller.org/TheBattleOfOrgreave/TheBattleOfOrgreave.php Pierre Huyghe: The Third Memory http://www.guggenheim.org/new-york/collections/collection-online/artwork/10460 Németh Hajnal – Kékesi Zoltán: Hamis vallomás GÓCZA, Anita: Betonfallal körülvett, jelöletlen terület – beszélgetés Kékesi Zoltánnal, 2013 http://artportal.hu/magazin/kortars/betonfallal-korulvett-jeloletlen-terulet


A reprezentáció etikája és politikája

Gottfried Júlia

kutatási terv

Kutatásom célja a roma-reprezentáció és önreprezentáció kulturális gyakorlatának elemzése a Néprajzi Múzeum Roma-gyűjteményén keresztül. Vizsgálódásom középpontjában a Néprajzi Múzeum roma gyűjteménye áll, melyet Szuhay Péter két nagyobb koncepcionális egységre osztott: Cigány képzőművészek alkotásai  (kb. 400 mű) és A magyar képzőművészet „cigány képe”  (kb. 50 mű). A gyűjtemény 1995 óta létezik mint az önálló roma kulturális intézmény hiánya alkotta űrt ideiglenesen betöltő átmeneti entitás. A Roma-gyűjteményen kívül a FROKK (Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ) rendelkezik közgyűjteményként nagyobb képzőművészeti anyaggal. A két intézmény megalakulásának története, a roma értelmiségi mozgalom kezdetéig visszanyúló előzményei, a gyűjtési, megrendelési és kiállítási gyakorlatokat meghatározó elvek és szempontok, és az így kirajzolódó gyűjtemények elemzésével szeretnék képet kapni a magyarországi romák kulturális reprezentációját befolyásoló mechanizmusokról. A kutatás első félévében a Néprajzi Múzeum Roma gyűjteményének intézményi és identitáspolitikai kontextusát és előzményeit fogom vizsgálni. A gyűjtemény beilleszthető a roma értelmiségi mozgalomba, a nyilvánosságért és önálló roma művészeti intézményért folytatott küzdelmekbe. Mivel állandó kiállítások keretében Magyarországon nem tekinthetőek meg cigány alkotók művei, a gyűjteményből rendezett különböző kiállítások, mint a nyilvánosság egyedülálló terei, kiemelt jelentőségűek, így kutatásomban is nagy hangsúlyt kap a kiállítástörténet elemzése is. A Néprajzi Múzeum Roma gyűjteménye két részre osztott gyűjteményi koncepciójával eleve megköveteli a reprezentáció és önreprezentáció közötti párhuzamosságok és egymásra hatások vizsgálatát. Nem csak a két gyűjteményi egység között, de a múzeum gyűjteményi politikája és a gyűjteménybe kerülő alkotások között is fontos kimutatni a kölcsönhatásokat. Hogyan befolyásolták például a Néprajzi Múzeum megrendelései a gyűjteménybe kerülő roma alkotók munkáit? A képzőművészeti gyűjtemény – nagyrészt ikonográfiai – elemzésével azt szeretném vizsgálni, hogy a felsorolt gyakorlatok, kölcsönhatások hogyan határoznak meg individuális művészeti alkotásokat.

linkgyűjtemény_saját

Gottfried Júlia: Vándorló metaforák. Nomadizmus és roma képzőművészeti reprezentáció a 20-21. században. Apertúra, 2014. nyár-ősz

http://uj.apertura.hu/2014/nyar-osz/gottfried-vandorlo-metaforak-nomadizmus-es-roma-kepzomuveszeti-reprezentacio-a-20-21-szazadban/

Gottfried Júlia: A sokadik első lépés. Tranzit.blog, 2014.02.04.

http://tranzit.blog.hu/2014/02/04/a_sokadik_elso_lepes

Gottfried Júlia: Aranykokárda és fekete egér. Roma Koncept a Mátyás téren. Artportal.hu, 2013. 04. 20.

http://artportal.hu/magazin/kortars/aranykokarda-es-fekete-eger–roma-koncept-a-matyas-teren

linkgyűjtemény_ált. válogatás

Baker, Daniel: Gypsy Visuality: Alfred Gell’s art nexus and its potential for artists. PhD-értekezés, Royal College of Art, 2011.

URL: http://danielbaker2.webspace.virginmedia.com/Gypsy%20Visuality%20by%20 Daniel%20Baker%20RCA%202011%20double%20sided%20web%20version%20june%209%202011.pdf

Kati Trumpener: Cigányok ideje: egy „történelem nélküli nép” a Nyugat narratíváiban.

Ford. Örlősy Dorottya. Replika, 1996. 23-24. Szám.

URL: http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/2324/17trump.htm

Kovács Éva: Fekete testek, fehér testek. A „cigány” képe az 1850-es évektől a XX. század első feléig. Beszélő, 2009. január, 14.1. 74-92. URL: http://beszelo.c3.hu/cikkek/fekete-testek-feher-testek

Pócsik Andrea: Láthatóvá tenni. A romaképelemzés elmélet és gyakorlata. Apertúra. 2014. nyár-ősz. URL: http://uj.apertura.hu/2014/nyar-osz/pocsik-lathatova-tenni-a-romakepelemzes-elmelete-es-gyakorlata/ Szuhay Péter: A Néprajzi Múzeum Roma gyűjteménye. URL:http://www.napkut.hu/naput_2006/2006_09/049.htm Szuhay Péter: Ki beszél? Cigány/roma reprezentáció a képző- és fotóművészetben. In:

Etnicitás. Különbségteremtő társadalom. Szerk: Feischmidt Margit. Gondolat-MTA

Kisebségkutató Intézet, Budapest, 2010.

URL:http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/etnicitas_kulonbsegteremto_tarsadalom/pages/024_ki_beszel.htm


Az identitáscsere és identitásvesztés motívuma a harmincas-negyvenes évek magyar filmjeiben

Lakatos Gabriella

Az 1931 és 1944 között készült magyar filmek biztos anyagi sikerre pályázó, nagyrészt bejáratott műfaji sémák felhasználásával gyártott alkotások voltak, melyek az esetek többségében konzekvensen elzárkóztak a korszak elemző, esetleg kritizáló bemutatása, valamint a társadalmi problémák artikulálása elől. A tárgyalt filmek társadalomkritikai deficitjének hátterében több, a filmgyártást nehezítő tényező is állt (a cenzúrarendszer, a két hétben maximalizált forgatási idő, a financiális nehézségek és a társadalomkritikával kacérkodó filmeket a bemutatásuk után ért atrocitások), melyek mind a témákkal, mind a formai megoldásokkal kapcsolatos kísérletezésről való lemondásra, vagyis a rizikómentes, korábban már bevált szórakoztató sémák ismétlésére ösztönözte az alkotókat.

Az ekkor készült filmek ennek ellenére indirekt módon mégis megjelenítették a korszak problémáit. Doktori dolgozatomban ennek egy izgalmas példáját: az identitáscsere és az identitásvesztés motívumának a megjelenését vizsgálom. Előbbiben a történet egyik szereplője másvalakinek adja ki magát, mint aki valójában (Hyppolit, a lakáj; Meseautó; A csúnya lány; Külvárosi őrszoba; Kölcsönadott élet), utóbbiban egy félreértésből kifolyólag a történet hősét összekeverik egy másik személlyel (Piri mindent tud; Barátságos arcot kérek; Az elcserélt ember; A miniszter barátja). Előzetes kutatásaim alapján a korszakban készült filmek közel egyharmadában játszik fontos szerepet az identitás problematizálása.

Dolgozatom fő kérdése tehát: mi okozza az identitásproblematika felvetődését egy olyan filmtörténeti korszakban, amely a glamúresztétikát és – a felszínen – a boldog problémátlanságot preferálta. Előzetes hipotézisem szerint az identitáscsere és identitásvesztés motívuma olyan, identitásválságot okozó történelmi események hatására tematizálódott, mint az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása, a trianoni béke okozta kollektív nemzeti öntudat megrendülése, valamint a korszakban a zsidótörvények életbe léptetése. További lehetséges magyarázatként érdemes felvetni az instabil osztálytudat és osztályhelyzet kérdését, mivel az általam vizsgált filmek jelentős részében fontos szerepet kap az a tény, hogy az identitás megváltozása társadalmi felemelkedést vagy lecsúszást eredményez. Publikációk: Lakatos Gabriella: A magyar félbűnfilm. Bűnügyi műfajok 1931 és 1944 között. Metropolis (2013) no. 3. pp. 50–66. http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=483

Linkgyűjtemény a témáról:

Benke Attila: Hazatérések. Házasság és család válsága az 1939-45 közötti magyar családi melodrámákban. Metropolis (2013) no. 2. pp. 28-49. http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=493

Pápai Zsolt: El nem csókolt csókok. Megjegyzések a „magyar film noirról”. Metropolis (2013) no. 4. pp. 8–32. http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=498


Aszinkron hang-kép tendenciák a modern és a posztmodern határán – disszonáns hangképek

Zentay Nóra Fanni

Doktori témám a filmkép és filmhang kapcsolatának egy speciális jelenségére fókuszál, a vizuális és akusztikus dimenzió aszinkron viszonyára. Kutatásom célja a kép-hang aszinkronitás tendenciáinak és funkcióinak feltárása, illetve hatásának vizsgálata, az új audiovizuális-esztétikák és a hang percepciójának és befogadásának elméleti tükrében. A vizsgálat középpontjában a modern és posztmodern filmművészet olyan alkotásai állnak, melyek bátran kísérleteznek a hang nem konvencionális használatával, amelyekben a kép és hang szétválasztása, a hangi dimenzió dominanciája és függetlenedése egy állandó stilisztikai koncepcióként érvényesül. Különböző filmelméletek különféle teóriákat kidolgozva, más-más módon viszonyultak a filmhanghoz, azonban a hang és kép aszinkron viszonyáról nem született átfogó elmélet, ahogy az aszinkronitást alkalmazó filmek átfogó vizsgálata is egy ez idáig feltáratlan terület. Az aszinkronitást, mint meghatározó stilisztikai vonást alkalmazó alkotók újjáértelmezik a filmek akusztikus szféráját, a hangot a hagyományos szerepétől eltérő funkciókkal és a képpel egyenértékű, lényegi szereppel ruházzák fel, meggyengítve, vagy egyenesen felborítva kép és hang hierarchikus viszonyát. Kutatási módszerem a statisztikai stílusanalízis, amely által lehetőség van az akusztikus szféra összetételének mérésére és a hangi funkciók arányának megállapítására, ezekről pedig statisztikai kimutatás készíthető. Kvantitatív stíluselemzés által lehetőség nyílik stílustendenciák feltárására. Kép és hang diszkrepanciája ugyanakkor egy sajátos, megnehezített befogadói helyzetet teremt, elbizonytalanít és asszociatív, szubjektív tartalmak közvetítésében vesz részt. Filmkép és filmhang szinkronizációja rejtett technikai és pszichológiai folyamat; a szinkronizáció a szem, a fül és az agy összehangolt, kombinált tevékenységének illúziója. Az aszinkron hang-tendenciák a hagyományostól eltérő funkciójának és hatásának megértésére a kvantitatív kutatási módszer mellett a (film)hang percepciójával és befogadásával foglalkozó teóriákat is bevonom a vizsgálatba. Aszerint, hogy melyik akusztikus elem rendkívüli dominanciája idézi elő kép-hang redundanciájának nagymértékű hiányát, a következő nagyobb kategóriákat határozom meg, és a következő filmekkel, adott esetben életművekkel foglalkozom: 1. Beszéd – verbális dominancia a kép felett: verbalitás, ami maga alá rendeli a képet, adott esetben a cselekmény felett áll (pl: esszéfilmek), akuzmatikus hang, a beszéden keresztül történő (ön)refelxivitás (pl.: Marguerite Duras; Jean Luc Godard, Jean-Marie Straub – Daniele Huillet, Derek Jarman: Blue) 2. független hangtáj – hangtér dominanciája: akusztikus térképzés és ambiguitás, akuzmatikusság, nonverbalitás, csend (pl.: Alain Robbe-Grillet, Andrej Tarkovszkij, Aleksandr Sokurov, Sharunas Bartas) 3. zenei témák, motívumok szimbolikus uralma a kép felett: zene és/vagy ambient kontinuum, akuzmatikusság, inkongruens zenehasználat (pl.: Jean Luc Godard, Peter Greenaway, Pier Paolo Pasolini: Teorema)

Online olvasmányok:

http://inmedia.revues.org/697 http://www.academia.edu/3041640/How_music_influences_the_interpretation_of_film_and_video_Approaches_from_experimental_psychology http://sonicstudies.org/kane2014 http://www.lipscomb.umn.edu/docs/ICMPC8proceedings_APR10_LipscombKerins.pdf http://www.academia.edu/4583491/Unsettling_Melodies_A_Cognitive_Approach_to_Incongruent_Film_Music._Co-authored_with_Steven_Willemsen_Acta_Film_and_Media_Studies._2013_Vol.7_169-183 http://www.cinephile.ca/files/vol6no1-complete-withbleed.pdf


NEBULA of the Hungarian 'Post-Communist's Black Serie'

Adobati, Mario

____________________________________________________________________________________________________________

ELŐZŐ DOKTORI TÉMÁK

Magánemlékezet a kortárs magyar fotóművészetben

Gellér Judit

http://gellerjudit.wordpress.com/

Magánemlékezet a kortárs magyar fotóművészetben

Kutatásom középpontjában a rendszerváltás utáni magyar fotóművészet alkotásai állnak, melyeket a hazai kultúrtörténet, illetve a nemzetközi hatások tükrében szeretnék vizsgálni. Ennek során három nagyobb témakört szeretnék körüljárni a fotóművészet és a magánemlékezet viszonyában: 1. Tendenciák a kortárs magyar fotóművészetben a rendszerváltás után, különös tekintettel a személyes fotóra, 2. Magán és közösségi archívumok – a családi album, 3. Fénykép és identitás – a fotó mint önéletrajz. A kortárs fotóművészetben egyre nehezebb elkülöníteni a fotóművészt, a fotót használó művésztől; illetve pusztán az eszközhasználat alapján egyre kevésbé lehet határt vonni az amatőr és profi fotó között. Miként hat az amatőr gyakorlat (privátfotó) a fotóművészetre? Milyen hazai előképek és milyen nemzetközi hatások figyelhetők meg? Mik a személyes fotó, az önéletrajzi történetek, a személyes narratíva hangsúlyossá válásának okai a magyar fotóművészetben a rendszerváltás után?

Publikációk:

• [Fény]képrombolók – Képi beavatkozások a Hórusz Archívumban, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, 2011. • Apakép – Az „apafigurák” a kortárs magyar fotóművészetben, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, 2013. https://independent.academia.edu/JuditGell%C3%A9r

Válogatott irodalom:

  • András Edit: Kulturális átöltözés – Művészet a szocializmus romjain, Argumentum Kiadó, 2009.
  • Bán András: A vizuális antropológia felé, Typotex K., Budapest, 2008.
  • Bán Zsófia; Turai Hedvig: Exponált emlék – családi képek a magán és a közösségi emlékezetben, AICA, Budapest, 2006.
  • Dokumentum 6 – a Vár Ucca Műhely folyóirat különszáma 2004/1–2.
  • Foster, Hal. Archives of Modern Art October, Vol. 99 (Winter, 2002), pp. 81-95 Published by: The MIT Press Stable.
  • Foucault, Michel: Megírni önmagunkat; Az önmagaság technikái. In: uő. Nyelv a végtelenhez, Latin Betűk, Debrecen, 2000.
  • Guimond, James: Auteurs as Autobiographers: Images by Jo Spence and Cindy Sherman. MFS Modern Fiction Studies (September 1994), 40 (3), pp. 573-591.
  • Habermas, Jürgen: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása: Vizsgálódások a polgári társadalom egy kategóriájával kapcsolatban, Osiris K., Budapest, 1999.
  • Hirsch, Marianne: Family Frames: Photography, Narrative and Postmemory, Harvard University Press, 1997.
  • Lejeune, Philippe: Önéletírás, élettörténet, napló: Válogatott tanulmányok, Budapest: L’Harmattan, 2003.
  • Pfisztner Gábor: Kortárs – fotó – művészet (I-IV.), Fotóművészet, 2011/1; 2011/2; 2011/3; 2011/4
  • Rose, Gillian: Doing family photography: the domestic, the public, and the politics of sentiment, Farnham: Ashgate, 2010.
  • Somogyi Zsófia: A személyes fotó elméleti vonatkozásai. Fotóművészet, 2010/2.
  • Spence, Jo: Putting Myself in the Picture: A Political, Personal, and Photographic Autobiography. London: Camden Press., 1986.
  • Szegő György: Privátfotó: szimbólumszótár, Budapest, Theater Art Fotó, 1998.

A ’hírkurációnak’ mint a web2-es újságírás gyakorlatának a kritikai elemzése

Barta Judit

A ’hírkurációnak’ mint a web2-es újságírás gyakorlatának a kritikai elemzése

Kutatásomban a ’hírkuráció’ (news curation) ideológiáját és gyakorlatát elemzem a technológiai újítás, az átalakuló médiahasználat és hírérték vonatkozásában. A fogalom megszületése szinte egybeesik a civil újságírás s vele együtt a robbanásszerűen megnövekedett felhasználók által generált tartalom térnyerésével és a web nyújtotta technológiai lehetőségek kényszerű kiaknázásával a megnövekedett hírverseny és a széttöredezett nyilvánosság kontextusában. A kutatás célja, hogy megvizsgálja, miképpen értelmeződnek át vagy örződnek meg a klasszikus újságírói szerepek egy újfajta újságírói gyakorlat művelése során, illetve, hogy milyen habituális, intézményi és strukturális feltételei vannak annak, hogy egy adott ’új gyakorlat’ egy szerkesztőségben partikuláris szerepben marad-e vagy előbb-utóbb meghatározó identitásformálóvá válik egy hírportálnál. A kutatás egyben arra is választ kíván adni, hogy a hírgyártás transzparenssé és nyitottabbá válása, a hírciklus időben való kitolódása, illetve a médiahasználat radikális és napról napra történő átalakulása hogyan írja át magának a “hírnek” a fogalmát. Kutatásomban egyfelől az újságíró szakmai retorikában felbukkanó “hírkurációt” elemzem különböző korpuszok bevonásával (Nieman Reports, a World Association of Newspapers and News Publishers (WAN-IFRA), Poynter Institute, Főszerkesztők fóruma). Ezen túl, nemzetközi példákkal illusztrálva nyújtok egy áttekintést a hírkurációként értelmezhető sikeres és sikertelen kísérletekről. Végül tartalomelemzéssel hasonlítom össze a trafikbotrány feldolgozását az online hírportálok illetve a nyomtatott sajtó és televíziós csatornák híradásaiban, a hírkuráció sajátos lokális jegyeinek és feltételeinek a feltérképézesére és a megváltozott újságírói szerepek megragadására.

Publikácók:

• Egy generáció médiahasználatáról. Társadalom- és médiatudományi megközelítések (Pécsi Tudományegyetem) „Az online szerkesztőség és az új digitális nemzedék egymásra hatása” 2013. november 8 • „A szélsőjobboldali tematika kezelése a magyar médiában” in Médiakutató 2008/tél http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_04_tel/05_szelsojobb_a_magyar_sajtoban • „Ha nem megy ellenük, csináld velük!” in Médiakutató 2007/ősz http://www.mediakutato.hu/cikk/2007_03_osz/07_ellenuk_veluk

Válogatott irodalom:

Fenton, Nathalie: New media, old news: journalism & democracy in the digital age, Los Angeles : SAGE, 2010. Rosenbaum, Steven C: Curation nation: how to win in a world where consumers are creators, New York : McGraw-Hill, ©2011. Anderson, C W: Rebuilding the news : metropolitan journalism in the digital age, Philadelphia : Temple University Press, ©2013. Zelizer, Barbie: Changing Faces of Journalism, tabloidization, technology and truthiness, London ; New York : Routledge, 2009. Paterson, C A; Domingo D: Making online news, New York [etc.] : Peter Lang, cop. 2011. Jones J., Salter Lee Digital journalism, Los Angeles: Sage: 2012 Lown, Edward : An introduction to technological changes in journalism, Ann Arbor, Mich. : Published for the Journalism Program, State University of New York, College at New Paltz by University Microfilms International, 1977

Online olvasmányok: • www.niemanlab.org • www.cjr.org • www.foszerkesztok foruma • www.cij.hu • www.reutersinstitute.politics.ox.ac.uk • www.poynter.org • www.wan-ifra.org

Hírtermelés online : az újságírás strukturális változásairól magyar és francia szerkesztőségek összehasonlításán keresztül

Zagyi Veronika

Hírtermelés online : az újságírás strukturális változásairól magyar és francia szerkesztőségek összehasonlításán keresztül

Doktori disszertációm középpontjában magyar és francia napilapok online tartalomgyártásának elemzése áll. A kutatás azt vizsgálja, miként integrálódik a web négy történelmi napilap (Népszabadság, Magyar Nemzet, Le Figaro, Libération) szerkesztői gyakorlatába, azok társadalmi pozíciója, piaci és kulturális adottságai függvényében. A vizsgálatot meghatározó összehasonlítás és a szakma kialakulásának történelmi áttekintése az adott tarsadalmi tér sajátos logikáit helyezi megvilágításba, melyek az integráció lehetőségeit meghatározzák, a szerkesztőségek, a tartalmak és a szakmai identitás szintjein. A kérdésről szóló diskurzusok (cikkek, előadások, kézikönyvek, szakmai szervezeti kiadványok és újságíróképzések leírásai), a magyar és francia újságírókkal készített interjúk, valamint a négy napilap weboldalai és az ott publikált hírek tartalmi vizsgálata, vagyis a makro- és mikroszintű elemzések artikulációján keresztül arra keresem a választ, hogyan írja felül a technológiai újítás a hírtermelés társadalmi kapcsolatainak rendszerét. A web, mint más technológiák a szakma kialakulása óta, az újságírói gyakorlat normalizációja, illetve a műfaji differenciálódás ürügyeként jelenik meg a szakmai retorikákban. A jelenlegi folyamatokban a megfelelő piaci, formai, tartalmi modell keresése közben, olyan ideológiák termelődnek újjá, mint az amerikai példák szakmai idealizációja, miközben a hírtermelés racionalizációjának következtében az újságírói pozíció egyre inkább diszkvalifikálódik. Ugyan a vizsgált szerkesztőségek egyre kevésbé hierarchizáltak, az online hírtermelés, a velejáró technológiai ismeretek és a változ(tat)ás kötelező jellege, a vezetőségi közbelépés és (be)szabályozás folyamatait erősítik. Az így átértékelődő erőviszonyokra történő reakciók tétje az újságírás társadalmi szerepének legitimitása.

Publikációk:

„Le blog-reportage : émergence d’un nouveau genre journalistique”, Les enjeux de l’information et de la communication, Supplément : Journalisme et questions sociétales au prisme des industries culturelles, 2011. http://w3.u-grenoble3.fr/les_enjeux/2011-supplement/Zagyi/index.html. „Integrated Journalism in Europe. French Report”, Jacques GUYOT és másokkal együtt, IJIE Life Long Learning Program, 2014. http://integratedjournalism.upf.edu

Válogatott irodalom:

BOCZKOWSKI, Pablo J., FERRIS, José A. 2005. „Multiple media, convergent processes and divergent products: Organizational innovation in digital media production at a European firm”, The Annals of the American Academy of Political and Social Science, vol. 597, n° 1, pp. 32-47. ERDAL, Ivar John. 2009. „Cross-Media (Re)Production Cultures”, Convergences, vol. 15, n° 2, pp. 215-231. GESTIN, Philippe és mások. 2009. „La production multisupports dans le groupes médiatiques français”, Les cahiers du journalisme [En ligne], n° 20. http://cahiersdujournalisme.net/cdj/pdf/20/04_GESTIN.pdf KLINENBERG, Eric. 2000. „Information et production numérique”, Actes de la recherche en sciences sociales, 134. sz., 66-75. o. http://www.persee.fr/web/revues/home/prescript/article/arss_0335-5322_2000_num_134_1_2693 PATERSON, Chris, DOMINGO, David (dir.) 2008. Making Online News. The Ethnography of New Media Production, vol.1, New York : Peter Lang.

A nemzeti öntudat újraértelmezését célzó műfajok a kortárs japán rajzfilmben

Pusztai Beáta

A nemzeti öntudat újraértelmezését célzó műfajok a kortárs japán rajzfilmben

A kutatás célja feltérképezni, miként értelmeződik újjá a nemzeti identitás a kortárs japán rajzfilmben. A vizsgálat tárgyát az ún. furuszato („szülőfalu”, „a vidék”) és szamuráj animék korpusza képezi, amely tematikák kifejezetten a nemzeti öntudat újradefiniálása végett műfajosodtak az ezredfordulón; alternatívát kínálva az 1970-es évektől egészen az 1990-es évek közepéig „a Nyugat” bűvöletében élt kereskedelmi rajzfilmnek. A problémát tematikus, mediális és műfaji megközelítésben elemezném. Tematika és (inter)medialitás szempontjából a furuszato és a szamuráj animés alakváltozatait érdemes összehasonlítani ugyanezen tematikák egyéb médiumbeli, s különösen élőszereplős filmes reprezentációival. A furuszatóval kapcsolatban szerfölött izgalmas kérdés továbbá, hogy – ellenére annak, hogy az 1970-es évektől kezdődően számtalan intézmény „meglovagolta” a furuszato ideológiát, az – miért éppen anime formájában kristályosodott műfajjá, vagyis mi az a többlet a rajzanimációs közegben, ami a mitológia egységesülését elősegíthette. Végül a műfajelemzés relevanciáját elsősorban a két műfaj történeti változásainak, illetve a szamurájfilm mint műfaj élőszereplős és animés verzióinak összevetése adja.

Publikációk:

• Az egész estés élőszereplős mangafeldolgozások narratívájának töredezettsége. Metropolis, 2013/1., 64–77. • Júlia, az utolsó szamuráj: Japán harcos nemességének reprezentációja a kortárs animében (konferencia előadás) http://www.idi.btk.pte.hu/dokumentumok/egyenespolitikaigyakorlat_kotet.pdf • Távol, és mégis közel – Az interkulturális adaptáció problémája a Romeo x Juliet (2007) című japán rajzfilmsorozatban. Filmszem, II./4. (2012. tél), 36–50. http://issuu.com/filmszem/docs/filmszem_ii._vf_4.sz_m_shakespeare_adapt_ci_k • Képregény + film = rajzfilm? – A japán rajzfilm a médiumközi adaptáció hálójában. Apertúra. Film – Vizualitás – Elmélet, 2012. nyár http://apertura.hu/2012/nyar/pusztai-kepregenyfilm=rajzfilm Online olvasmányok: • www.animeaddicts.hu • www.myanimelist.net • www.animenewsnetwork.com • www.anidb.net Válogatott irodalom: • Cavallaro, Dani: Japanese Aesthetics and the Anime: The Influence of Tradition, McFarland & Company, Jefferson, 2013 • Hu, Tze-yue G.: Frames of Anime: Culture and Image-Building, Hong Kong University Press, Hongkong, 2010 • Lamarre, Thomas: The Anime Machine: A Media Theory of Animation. University of Minnesota Press, Minneapolis–London, 2009 • Napier, Susan J.: Anime from Akira to Howl’s Moving Castle: Experiencing Contemporary Japanese Animation, Palgrave Macmillan, New York, 2005 • Norris, Craig: Manga, anime and visual art culture. In: Szugimoto Josio (szerk.): The Cambridge Companion to Modern Japanese Culture, Cambridge University Press, Melbourne, 2009, 236–260. • Poitras, Gilles: Contemporary Anime in Japanese Pop Culture. In: MacWilliams, Mark W. (szerk.): Japanese Visual Culture: Explorations in the World of Manga and Anime, M.E. Sharpe, New York, 2008, pp. 48–67. • Szató Kendzsi: More Animated than Life, Kyoto Journal, 41 (1999), Kötetben: Maszuzoe Jóicsi (szerk.): Years of Trial: Japan in the 1990s, Japan Echo, Tokió, 2000 http://www.kyotojournal.org/media/animated.html

Egy” világ „a” világról

A hetvenes–nyolcvanas évek magyar animációs dokumentumfilmjeiről

Orosz Anna Ida

„Egy” világ „a” világról A hetvenes–nyolcvanas évek magyar animációs dokumentumfilmjeiről

Az animációs technikával készült dokumentumfilmek – konstruált jellegüknél fogva – gyakorta kiszorulnak a dokumentumfilmes diskurzusból, miközben a létező világ minél hitelesebb bemutatására az alkotók rendszerint a filmes médiumok, eltérő alkotói praxisok ötvözésével, vagy épp’ egymás ellen való kijátszásával jutnak el. 1968 után a magyar játékfilmgyártásban lezajlott egy dokumentarista fordulat (dokumentarista játékfilmek; a „Budapesti Iskola” gyűjtőnévvel illetett fikciós dokumentumfilmek), valamint a kísérleti filmekben a dokumentarista és a fikciós formának megjelentek a két filmforma mediális jellegzetességeire való reflexiói (Bódy Gábor, Hajas Tibor, Szentjóby Tamás, Erdély Miklós és Jeles András filmjei). Ezzel párhuzamosan a magyar animációs filmesek szintén elkezdtek dokumentarista eszközöket használni (Kovásznai György anima verité-módszere, Macskássy Kati gyerekekkel készített szocio-animációi), majd a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján a dokumentarista animáció módszerének, filmnyelvi lehetőséginek reflexióival találkozunk (pl. 19. századi, ill. századfordulós „áldokumentumfilmek”: Gőzhajóval Pest-Budára, ill. Ah, Amerika!). Kutatásom a magyar animációs dokumentumfilmek, valamint dokumentarista animációk formatörténeti változásaival foglalkozik a hatvanas–hetvenes évek fordulójától napjainkig.

Publikációk:

Történelem „belülnézetből” – Vázlat a történelmi animációs dokumentum-rövidfilm emlékezet-ábrázolásának vizsgálatához. Apertúra, 2012/nyár. http://apertura.hu/2012/nyar/orosz-vazlat-tortenelmi-animacios-dokumentum-rovidfilm-emlekezet-abrazolasanak-vizsgalatahoz

Testetlen hangok – A(z) (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról. Prizma filmművészeti folyóirat, 2011/2. pp. 84-91. http://issuu.com/prizmafolyoirat/docs/prizma6

„Csak ott tul a tengeren, ott van az élet!” – Két magyar kísérleti dokumentumfilm a századfordulós amerikai exodusról (Orosz István: Ah, Amerika! / Forgács Péter: Hunky Blues – Az amerikai álom). Prizma filmművészeti folyóirat, 2010/2, pp. 92-97. http://issuu.com/prizmafolyoirat/docs/pizma4

A kortárs kelet-ázsiai filmek percepciója az európai és az észak-amerikai filmfesztiválokon és művészmozikban

Fábics Natália

A kortárs kelet-ázsiai filmek percepciója az európai és az észak-amerikai filmfesztiválokon és művészmozikban

Az elmúlt években, évtizedekben a kortárs kelet-ázsiai filmek közül a szerzői művek mellett az elsősorban kereskedelmi célzattal készült tömegfilmek is kedveltté váltak a filmművészet amúgy fajsúlyosabb alkotásait preferáló nyugati nézők körében: a legkülönbözőbb filmfesztiválokon szerepelnek, sok esetben akár a versenyprogramba is beválogatva, művészmozik műsorába kerülnek be. Az elsősorban befogadásvizsgálaton alapuló kutatás ezen jelenség okait vizsgálja, de konkrét film és rendezői életmű elemzéseken keresztül is keresi azon jellegzetességeket, melyek alapján a nyugati nézők a kelet-ázsiai filmek széles körét egy szintre helyezik a nyugati művészfilmekkel, de legalábbis hajlandóak egy közegben kezelni velük.

Publikációk:

Kortárs japán horrorfilmek amerikai remake-jei. Metropolis (2013) no. 1. Mothers, Stepmoms and the Brave, New Family – Intercultural Remake and Melodrama: an Analysis of American Stepmom and its Bollywood Remake. Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies (2013) no. 6. (online verzió: http://www.acta.sapientia.ro/acta-film/C6/film6-8.pdf) Szakfordítások: Elsaesser, Thomas: A hang és a téboly történetei – Jegyzetek a családi melodrámáról. Metropolis (2012) no. 3. Elsaesser, Thomas: Az elmejátékfilm. Metropolis (2012) no. 2.

Az alternatív műfajfilm bemutatása a westernfilm alakváltozatain keresztül

Benke Attila

Az alternatív műfajfilm bemutatása a westernfilm alakváltozatain keresztül

A különféle filmes műfajok különféle módszerekkel dolgozzák fel a valóságot, azonban amint azt Thomas Schatz vagy Király Jenő is felvázolja, a zsánerek világértelmezése alapvetően megegyezik. A melodráma, a musical, a gengszterfilm, a thriller, a háborús film, a sci-fi, a western vagy a horror egyaránt a mindenkori társadalmi rendet, a normalitást védelmezik: a deviáns elemek legyőzetnek, a morálisan jó figurák elnyerik jutalmukat. Azonban e sztenderd mitológiával szemben már a műfajok bölcsőjeként számon tartott Hollywood hőskorában, de az ötvenes évektől kezdve mind gyakrabban feltűntek az angolszász szakirodalomban „revizionistá”-nak nevezett műfajfilmek, melyek szubverzíven viszonyultak a fősodorbeli, tradicionális vonulathoz, s ellen-mitológiát alakítottak ki. S bár ezek az alternatív zsánerfilmek minden műfajnál felfedezhetők (igaz, a musicalek esetében jóval ritkábbak, mint a gengszterfilmek csoportjában), a westernt vették leggyakrabban és leglátványosabban célba – Hollywoodon belül és kívül egyaránt. Mint említettem, már a műfajképződés alatt-után is feltűntek revizionista, vagy inkább alternatív ideológiát képviselő zsánerfilmek, azonban a szakirodalomban jellemzően vagy csak a hatvanas-hetvenes évek kapcsán mint különös jelenség, vagy csupán egyes műfajok taglalásakor, említésszinten foglalkoznak a fogalommal. Holott igen érdekes és fontos képződmény az alternatív műfajfilm, minthogy a műfaji revizionizmus stratégiáját alkalmazó filmalkotók így gyakorolhatnak a mainstreammel szembeni ideológiakritikát. Ugyanis a szubverzív zsánerfilmeknek a filmtörténet során kialakultak kliséi, sablonjai, mint például az antihősfigurák szerepeltetése, a hős és a negatív hős morális pozíciójának összezavarása, relativizálása, a pesszimista végkifejlet, vagy az adott tradicionális zsáner mozzanatainak következetes, tudatos felforgatása. Így a revizionista műfajfilmek tulajdonképpen parabolaként működnek, melyek a fennálló (kapitalista) rendszert kritizálják bizonyos visszatérő műfaji ellensémák alkalmazásával. Kutatásom során arra keresem tehát a választ, hogy pontosan miért alakult ki ez a detektálható alternatív műfaji szövegfolyam? Fenntartható-e az az állítás, miszerint a tömegfilm kizárólag az ideológia közvetítője, míg a szerzői (stílus)film az ideológia kritikusa lehet? Miért a műfajiság, a szórakoztató film keretein belül maradva kritizálnak ezek a filmek, s miért nem válnak művészfilmekké? Miért működhetnek műfajfilmek is a jellemzően csak artfilmekre alkalmazott analitikus parabolaként? S miért a western műfaja kerül elő leggyakrabban a szakirodalomban, illetve a filmtörténetben, ha műfaji ideológiakritikáról/revizionizmusról van szó? Ezért fő állításom az, hogy felvázolható egy, a tradicionálissal/sztenderddel párhuzamos műfajtörténet a revizionista műfajfilmekből, melyek szemben az Establishmentet támogató klasszikus zsánerfilmekkel a mindenkori fennálló politikai-gazdasági rendszer elnyomó jellegét hangsúlyozzák ki (jellemzően a kapitalizmust kritizálják). Célom pedig, hogy a western műfaj alakváltozatainak segítségével kialakítsak egy lehetséges elméleti keretet az alternatív/revizionista műfajfilmek megértéséhez.

Publikációk:

Western-reformáció: Az 1950–1980 közötti revizionista westernek az identitásválság tükrében. Metropolis (2010) no. 3. pp. 32-55. Felkelő Napok. Politikai modernizmus a japán újhullámban (1960-1972). Metropolis (2013) no. 1. pp. 8-22. (Online elérhetőség: http://metropolis.org.hu/?pid=16&aid=475) Hazatérések. Házasság és család válsága az 1939–1945 közti magyar családi melodrámákban. Metropolis (2013) no. 2. pp. Legendák revíziója. Adalékok Király Jenő westernelméletéhez. Metropolis (2013) no. 3. pp. Oshima, a japán élet „pornófilmese”. Oshima Nagisa és a japán identitás. Filmszem III. évfolyam, (2013) no 1. pp. 5-15. (Online: elérhetőség: http://issuu.com/filmszem/docs/filmszem_iii._vf_1.sz_m_filmtortenet?e=4945161/5160816) A határtalanság határai (Kölcsönkapcsolatok a Nyugat és a Távol-Kelet filmjei között. Pannonhalmi Szemle XXI. évfolyam (2013) no. 4. pp. 80-94. Huszadik századi balladák. A melodráma Szőts István két nagyjátékfilmjében. In: Pintér Judit – Záhonyi-Ábel Márk (eds.): Ember a havason – Szőts István 100. Budapest: Kosztolányi Dezső Kulturális Alapítvány, 2013. pp. 143-161. Szuperhősök 2.0. Batman, Robin Hood, James Bond. Filmvilág (2011) no. 9. pp. 18-20. (Online: http://filmvilag.hu/xereses_aktcikk_c.php?&cikk_id=10759&gyors_szo=benke%2Battila&start=0) A nagypapa mozijában. A némafilm utóélete. Filmvilág (2012) no. 4. pp. 34-36. (Online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11028) Tévedések és áldozatok. Hitchcock és hősei. Filmvilág (2013) no. 4. pp. 12-15. (Online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11396)

http://www.prae.hu/prae/articles.php?type=1&menu_id=73&cat=1 http://www.kortarsonline.hu/szerzotax/benke-attila

A kegyetlenség mozija – szerzői stratégiák 90-es és 2000-es évek európai művészfilmjében

Pálos Máté

A kegyetlenség mozija – szerzői stratégiák 90-es és 2000-es évek európai művészfilmjében

A 90-es évek második felének európai magasművészfilmjének látványos vonulata a radikális formanyelvvel párosuló provokatív, sokkoló tematika, amit a szakirodalom az „európai extrémizmus” szókapcsolattal ír le [pl.: Lars von Trier: Hullámtörés, (1996), Idióták (1998), Táncos a sötétben (2000), Haneke: Funny Games (97), A zongoratanárnő (2001), Seidl: Animal Love (95), Modellek (98), Kánikula (2001), Gaspar Noé: Egy mindenki ellen (98), Visszafordíthatatlan (2002), Breillat: Tökéletes szerelem (96), Románc (99), Nővéremnek (2001), Bruno Dumont: Jézus élete (97), Chérau: Intimitás (2001), Grandrieux: Sombre (1998).] Ez a kegyetlen, rideg, eltárgyiasító ábrázolásmód egyrészt Bresson, Antonioni és Bergman egyes filmjeiben alkalmazott távolságtartó stílus szerves folytatása, radikalizálása, másrészt viszont a vizsgált szerzők a populáris műfaji kódok és zsigeri hatásmechanizmusok beemelése révén a modernista magasművészet és szerzőkoncepció kritikáját adják. Miért van, hogy például Haneke és Trier nem dolgoz ki saját, csak rá jellemző, következetes szerzői stílust, mégis sikeres, kanonizált szerzőkként hivatkozunk rájuk? Mit jelent pontosan a fenti probléma leírásában a „radikalizálás” fogalma? Milyen hatással van ez az eddig kidolgozott szerzőiségkoncepciókra? A vizsgált szerzők, úgy tűnik, vagy modernista mintákat hoznak újra működésbe egy posztmodern közegben, vagy posztmodern alkotókként modernista jellegzetességeket „szimulálnak”.

Ahogy a modernizmus innovációi kommercializálódtak, általánossá váltak, ahogy a filmelmélet elfordult a szerzői teóriától, maga a szerző is virtualizálódott: már nem lehet záloga semmiféle valóságképzet fenntartásának, így a szerzői kinyilatkoztatás hitelesítését és tekintélyét a szélsőséges befogadási módok fölötti kontroll hangsúlyozásával pótolja. Ezt az érzelmi bevonást szolgáló hatások (sokk, erőszakábrázolás, műfaji sémák) és az elidegenítő effektusok (intellektuális formalizmus, önreflexió, távolságtartás) együttes, egymás ellen kijátszott alkalmazásával éri el.

Központi szerep jut a fent leírt kegyetlenségnek és kellemetlen befogadói élménynek a horrorfilm, illetve a pszichothriller műfaji struktúrájában is. Nem véletlen, hogy a fent leírt „kínzómesteri szerepkört” a filmtörténetben talán legegyértelműbben és elsőként Hitchcock dolgozta ki. Tehát a kegyetlenség mozijában (vagy ha úgy tetszik, az európai újextrémizmusban) az intellektualizált magasmodernizmus populáris kódokba ágyazódik, konkrétan a horrorfilm (esetenként pszichothriller, pornó, exploitation) hatásmechanizmusaiba. E filmek radikalizmusa és igazi sajátossága ennek a két ellentétes (intellektualizáló magasművészet vs. hatásorientált műfajfilm) működésmódnak együttes, egy filmen belüli használatából következik. Míg a modernista esztétika a modernitás- és elidegenedéskritikát elsősorban a melodráma és a road movie műfaji kódjain fogalmazta meg, addig a 90-es években azt látjuk, hogy a magasművészfilmben fontos irányzattá válik a horrorfilm hatásmechanizmusainak használata – leépítve ezzel az ideológia vezérelte ellenfilm-esztétikát és folyamatosan megkérdőjelezve a befogadás addig kijelölt határait. A magasművészfilmben jelentős elmozdulást láthatunk a belső, lelki történések ábrázolásától egy minden pszichologizálást megtagadó, a test felbomlását színre vivő dühös ideológiaellenesség és poszthumanizmus irányába.

Online olvasmányok:

http://cinephile.ca/cfp-contemporary-extremism-8-2/

http://www.euppublishing.com/book/9780748641604

http://www.cineaste.com/articles/brutal-intimacy-analyzing-contemporary-french-cinema-and-the-new-extremism-in-cinema-from-france-to-europe

http://muse.jhu.edu/journals/monatshefte/summary/v102/102.3.halle.html

http://sensesofcinema.com/2011/feature-articles/like-tears-in…-brain/

http://prizmafolyoirat.com/2011/11/03/palos-mate-„schmuck-of-ages”-lars-von-trier-a-bun-lelektana/

http://prizmafolyoirat.com/2013/10/03/hit-remeny-pokol-ulrich-seidl-filmjei/

http://www.filmvilag.hu/cikk.php?&cikk_id=11363&gyors_szo=&kep=

http://www.es.hu/palos_mate;freddy_es_a_felszakitott_humanum;2013-08-14.html

http://prizmafolyoirat.com/2010/11/19/anti/

A tér esztétikája és politikája: a város mint „architexture”

Ady Mária

A tér esztétikája és politikája: a város mint „architexture”

A kutatás a nagyvárosi tér esztétikáját és politikáját vizsgálja lakótelepek és interpretációik elemzésén keresztül. A lakótelep mint nyelvi panel és vizuális ikon erősen negatív kulturális toposz. A látszólag egységes, szimbólum-szerűen előhívható közhely mögött azonban eltérő, adott esetben szögesen ellentétes lakótelep-értelmezések rejlenek (pl. a lakótelepet a szocializmus vagy a kapitalizmus adekvát térbeli leképezésének feltételező elképzelések). Ez ahhoz az ellentmondáshoz vezet, hogy miközben a lakótelep-interpretációkat egyfajta általánosítással létrejött séma alkalmazása jellemzi, ez mégsem vezet egységes lakótelep-értelmezéshez. Kérdés, hogy a különböző lakótelep-interpretációk a kulturális hagyományoktól, a társadalmi és gazdasági berendezkedés különbségeitől függően építészeti értelemben is eltérő lakótelepeket takarnak-e, vagy a helyi adottságok érintetlenül hagyják a lakótelep lényegét, és csupán az interpretációk szintjén termelnek különbségeket. Amennyiben maguk a lakótelepek különböznek, további kérdést vet fel, hogy ezek a különbségek tükröződnek-e az eltérő interpretációkban, vagy azok egy más interpretációs szinten „termelődnek”, nem zárva ki egy korábbi mozzanatban a sematizmust. A fenti ellentmondás értelmezéséhez tehát a kéttényezős modell (konkrét lakótelepek és interpretációik) leegyszerűsítőnek tűnik. Az interpretációkat egyrészt az érzéki tapasztalatok leírása, másrészt ezek értelmezési keretbe illesztése jellemzi. Az előbbi lépésben érhető tetten a sematizmus, a „tipikus lakótelep” részleges ráolvasása az adott lakótelepre. A második mozzanatban, a kulturális hagyományok, társadalmi és gazdasági keretek szerinti értelmezésében születnek a különbségek, amelyek azonban az egyes, konkrét lakótelepekhez fűződő érzékelési tapasztalatok különbségeitől lényegében függetlenek. A sematizmus eszerint abból adódna, hogy bár az építészeti modernizmus elveiből kiindulva különböző lakótelepek épülhetnek és épülnek is, a gazdaságos és „racionális” tömeges kislakásépítés mégis döntően meghatározza az alkalmazható technológiát, elrendezést és anyagokat. Ez pedig kulturális, társadalmi és gazdasági berendezkedéstől függetlenül olyan intenzív, beazonosítható és egységes érzéki tapasztalatot eredményez, hogy vizuális ikonná és nyelvi toposszá válva képes elmosni a különbségeket. A lakótelep-értelmezéseket differenciáló mozzanat pedig az építészeti jellegzetességekből adódó különbségek helyére a kulturális, gazdasági, társadalmi és politikai keretekből következő különbségeket állít. A kutatás a lakótelepeket építészeti, gazdasági és szociológiai, míg a lakótelep-reprezentációkat ideológiakritikai, szociológiai, szociálpszichológiai, illetve esztétikai szempontból vizsgálja.

Online olvasmányok:

http://beszelo.c3.hu/cikkek/kiskedvencbol-mostohagyerek http://mozgovilag.com/?p=5411 http://vladivostokfilmfestival.ru/en/archive/film/1075/ http://keserue.hu/keserue/lekerekiteshu.htm http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=mutargy&muId=86343&menuId=67 https://www.youtube.com/watch?v=aEoZVGlHo6s http://noemimondik.tumblr.com/page/4 http://emc.elte.hu/~metropolis/9701/GEL2.html http://www.youtube.com/watch?v=lwrGLFUYFxI http://www.youtube.com/watch?v=BLf9Yb2nOWs http://www.youtube.com/watch?v=_CspJDrCbow http://www.youtube.com/watch?v=zD3f0YBNkjM http://www.alternatywy4.net/galeria,1,1.html

Neoavantgárd hagyomány a rendszerváltás utáni képzőművészetben Kelet-Európában

Viktoria Popovics

Neoavantgárd hagyomány a rendszerváltás utáni képzőművészetben Kelet-Európában

Kutatásom fókuszában a rendszerváltás utáni művészgeneráció hatvanas-hetvenes évek neoavantgárd képzőművészeti hagyományához való viszonya, két generáció kapcsolata áll.  E jelenség kontextusában a közvetlen hivatkozásokat, a kapcsolódási pontokat és a hagyomány folytonosságának kérdését vizsgálom. A kisajátítástól a remake-en át a reenactment-ig terjedő kortárs művészeti reflexiók mentén az említett hagyomány vizsgálata annak új szempontú megközelítését eredményezi.

A hatvanas-hetvenes évek konceptuális művészeti tradíciójához való kritikai viszonyulással jellemezhető művészi stratégiák közös vonása, hogy egy (sokszor hiányzó) művészettörténeti narratíva elemeit veszik górcső alá, hogy azt a művészet aktuális diskurzusába integrálják. Posztkommunista országok – Lengyelország, Szlovákia és Magyarország – képzőművészeti tradícióit egymás mellé helyezve nem csupán a reflexiók különböző formáiról, hanem a régió eltérő, intézményrendszer által vezérelt diskurzusairól is képet kaphatunk.

A kutatás célja, hogy a kortárs művészeti praxisok vizsgálatán keresztül hozzájáruljon a neoavantgárd körüli tudományos diskurzus, a jelenleg is folyó kutatások komplexitásához, lehetővé tegye a kelet-európai művészet elmúlt több mint negyven évben végbement átalakulásának megértését és meghatározza a kilencvenes években jelentkező posztkonceptuális művészet szerepét ebben a folyamatban.

Filmcenzúra Magyarországon a Horthy-korszakban

Záhonyi-Ábel Márk

Filmcenzúra Magyarországon a Horthy-korszakban

A kutatás témája az 1945 előtti magyar filmes intézményrendszer, különösen a Horthy-korszak filmcenzúrájának vizsgálata. Eddig a filmtörténetírás nem foglalkozott elég részletesen ezzel a problémával, amely nemcsak a politikatörténet vagy a társadalomtörténet, hanem a műfaj- és stílustörténet szempontjából is jelentős. A Horthy-korszakban az Országos Mozgóképvizsgáló Bizottság (OMB) feladata volt a mozgóképek (magyar és külföldi játékfilmek, dokumentumfilmek, reklámok stb.) utólagos ellenőrzése. Ez az intézmény egyrészt a kormányzat politikai eszköze volt (ideológiai szempontok érvényesítése), másrészt a mozgóképes terület része, amellyel a hatalom befolyásolni tudta a többi filmes alrendszer (gyártás, forgalmazás, vetítés) működését is. A disszertáció célja, hogy levéltári anyagokra (az OMB dokumentumai), visszaemlékezésekre és a szakirodalomra támaszkodva több egymáshoz kapcsolódó kérdést válaszoljon meg. (1) A Horthy-kori filmcenzúra rendszerének feltárása. – Hogyan illeszkedett be az OMB a politikai és filmes intézményrendszerbe? (2) A filmcenzúra döntéshozatali folyamatának feltárása. (3) Milyen ideológiai szempontok érvényesültek a döntéshozatalban? (4) Kik alkalmazták a különböző vizsgálati szempontokat? Kik voltak a cenzorok?

Publikációk:

https://vm.mtmt.hu//search/slist.php?lang=0&AuthorID=10035464

Záhonyi-Ábel Márk: Filmcenzúra Magyarországon a Horthy-korszak első évtizedében.

http://www.mediakutato.hu/cikk/2012_02_nyar/12_filmcenzura_magyarorszagon/