Határozd meg magad!

Határozd meg magad! – Vitafórum az MMI oktatási értékeiről – Összefoglaló

 A vitát a Kulturális újratermelés és hozzáférés című kurzus keretében szervezték (oktató: Hammer Ferenc).

A fórum összefoglalása. Jelen volt az MMI mintegy hetven hallgatója és oktatója és néhány érdeklődő.

Május 2-án nyilvános vitafórum zajlott a Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetben, melynek témája elsősorban az oktatásban megjelenő/megjeleníthető értékek voltak. A tárgyból adódóan nehéz volt minden felmerülő problémára megoldást találni (főleg egyetlen átbeszélgetett délután alatt), azonban egyelőre azt is fontosnak tarjuk, hogy az Intézmény oktatói és hallgatói között párbeszéd kezdődött az oktatásról. Illetve mindez nem csak fontosnak, hanem hasznosnak is mondható. Ezt bebizonyítandó – a teljesség igénye nélkül – alább olvasható a vitafórumon elhangzott hozzászólásokból, ötletekből, felmerült kérdésekből álló rövid összefoglaló.

A fórum egyik alapkérdése a következő mondattal foglalható össze: vannak-e olyan értékek, melyek mellett hajthatatlanul kiállunk? A résztvevők megállapodtak, hogy ide elsősorban alapvető emberi értékek sorolhatók, mint például az emberi jogok védelme. Ezeket illetően az Intézet homogén közösséget képez, és nem gondolja – ahogy a sajtóban megjelent vádak tartják –, hogy ezek valamilyen furcsa distinkció kapcsán kizárólag a balliberális gondolkodás sajátosságai lennének. A jelenlevők továbbá határozottan elutasították azt a diákképet, amely szintén a sajtóban jelent meg, és feltételezi, hogy a hallgató az egyetemen hallottakat kritika nélkül inkorporálja. Ez sértő nem csak a hallgatókra, hanem az egész egyetemi közösségre nézve. Az egyetem kritikai gondolkodásra készít fel, és ezt tagjaitó el is várja.

A vitafórum résztvevői a teljesen értéksemleges, felülről meghatározott felsőoktatás modelljét működésképtelenként határozták meg. A már meglévő dolgokat meg kell ismerni, nem „mumusok gyártására” van szükség. Ez különösen igaz a társadalomtudományok esetében („milyen alapon hagyjuk ki Habermast, vagy a frankfurti iskolát?”).

A vita fontos pontját képezte a politika és a pártpolitika közötti különbségtétel. Az elhangzott vélemények szerint a pártpolitika valóban nem az egyetemre való; azonban helytelen, hogy a közbeszéd általában nem különbözteti meg a két fogalmat. Ezért fordulhat elő, hogy a politika szó azonnali visszatetszést kelt. A közélettel való foglalkozás (ami tulajdonképpen elkerülhetetlen egy ilyen jellegű intézményben) is politizálás, illetve a politikával való foglalkozás nem okvetlenül tisztességtelen, befolyásoló cél eszköze.

A politikáról való korrekt beszéd szükségszerű tartozéka kell, hogy legyen egy megfelelő vitakultúra. Ennek kifejlesztésére hangoztak el különböző ötletek, melyek szerint: szükség van közösségteremtő eseményekre, projektekre, melyek megteremtik azt a légkört, amelyben az egyén szívesen szólal fel, nyilvánít véleményt. Ennek kapcsán felmerült, hogy szükség lenne új keretek kidolgozására, például egy vita lefolytatásához. Ugyanis a legtöbb eset azt mutatja, hogy az ilyen jellegű vitafórumokra általában egy többé-kevésbé egyetértő közösség gyűlik össze (ami persze nem haszontalan, kivéve ha éppen az egyet nem értő vélemények megismerése/beépítése a cél).

Szükségét érezzük vitaszemináriumok szervezésének, ehhez azonban nem csak tanári szervezés, hanem hallgatói akarat és lelkesedés is szükséges. Ideális esetben oktatóknak és hallgatóknak oda-vissza kellene inspirálni egymást.

Előzetes vitaanyag:

https://www.facebook.com/notes/elte-btk-mmi/vitaf%C3%B3rum-az-mmi-oktat%C3%A1si-%C3%A9rt%C3%A9keir%C5%91l/10151585508095042