Balassa Péter 1947. június 3-án született Budapesten, 2003. június 30-án, életének 57. évében hunyt el. Esztéta, irodalomkritikus, habilitált egyetemi tanár (ELTE Esztétika Tanszék). Tizenegy könyve jelent meg: két monográfia (Flaubert: Érzelmek iskolája című regényéről 1982-ben, angolul 1999-ben, ill. Nádas Péterről, 1997-ben), hét tanulmány- és esszékötet (A színeváltozás, 1982; Észjárások és formák, 1985, 1990, 1999; A látvány és a szavak, 1987; A másik színház, 1989;  Majdnem és talán, 1995; A bolgár kalauz, 1996; Koldustorta, 1998), két publicisztikai kötet (Hiába: valóság, 1989; Szabadban, 1993) és egy naplóesszé (Halálnapló, 1993).
Tanulmányai, esszéi, cikkei a mai és a régebbi magyar és európai próza, epika, a színház, a film, illetve az esztétika témaköreiben több, mint harminc éve rendszeresen jelennek meg magyar irodalmi folyóiratokban. Két tucat publikációja látott napvilágot német, francia, angol, orosz, lengyel, szerb és román nyelven. Előadásokat tartott a hazai tudományos konferenciák mellett a párizsi, a leuveni, a pozsonyi, a kolozsvári és az újvidéki egyetemeken. Részt vett a Vigília (1989–1991), az Újhold-Évkönyv (1986–1991) és a Jelenkor (1988–1997) szerkesztésében, 1993-tól egyik szerkesztője a Pannonhalmi Szemlének.
Több irodalmi-szakmai díj és elismerés között a József Attila-díj (1989), a Déry Tibor-jutalom (1993) és a Kosztolányi Dezső-díj (1995), valamint a Pro Literatura Díj (1999) kitüntetettje. 1998-tól Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült.
A Digitális Irodalmi Akadémia Nádas Péter-szakértője volt 1999-től.