KONFERENCIAPROGRAM

Szervezők: Olay Csaba (ELTE) – Weiss János (PTE)

Helyszín: ELTE BTK Filozófiai Intézet, Bence Terem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4/i)

2012. február 16-17.

2012. február 16.

Elnök: Olay Csaba (ELTE)

10.00 – 10.15. Olay Csaba (ELTE) – Weiss János (PTE): Megnyitó

10.15 – 11.00. Heller Ágnes (ELTE-New School): Létezik-e „magas” és „alacsony” művészet?

11.00 – 11.45. Bacsó Béla (ELTE): A Zerstreuung esztétikájához (Kracauer)

11.45 – 12.00. Szünet

12.00 – 12.45. Gángó Gábor (MTA FKI): A totalitárius propaganda Siegfried Kracauer filmelméletében

12.45 – 14.15. Ebédszünet

Elnök: Weiss János (PTE)

14.15 – 15.00 Wessely Anna (ELTE): Az elitista és a populista tömegkultúra-értelmezés ember- és társadalomképe

15.00 – 15.45. Gyenge Zoltán (SZTE): Tömeg versus kultúra – elméletek a művészet és a filozófia kapcsolatáról

15.45 – 16.00. Szünet

16.00 – 16.45 Szécsényi Endre (ELTE): Tömegkultúra vagy anarchia?

16.45 – 17.30 Horváth Györgyi (SZTE): A passzív olvasó toposza a 18-19. század fordulóján

18.00 Fogadás

február 17. péntek

Elnök: Olay Csaba (ELTE)

9.00 – 9.45. György Péter (ELTE): Reitz: Heimat – A tömegkultúra kritikája a tömegkultúra által

9.45 – 10.30. Kulcsár Szabó Zoltán (ELTE): Előállított tömegek

10.30 – 10.45. Szünet

10.45 – 11.30. Gács Anna (ELTE): A példaszerű élet és az önéletrajz mint tömegtermék

11.30 – 12.15. Bagi Zsolt (SZTE): Az esztétika szerepe ma. Kritikai kultúra, tömegkultúra, kultúripar

12.15 – 13.30. Ebédszünet

Elnök: Weiss János (PTE)

13.30 – 14.15. Teller Katalin (ELTE): „Az exorbitáns bizonyuljon orbitánsnak”. Az 1920-as évek cirkuszelméletei és -gyakorlatai

14.15 – 15.00. Bárány Tibor (ELTE): Egyszer fent, másszor lent. Szépirodalom, lektűr és a konvenciók

15.00. – 15.15. Szünet

15.15. – 16.00. Weiss János (PTE): Adorno Fétiskarakter-tanulmányának újraolvasása

16.00 – 16.45. Olay Csaba (ELTE): Művészet és tömegkultúra Adornónál és Arendtnél

16.45. – 17.00. Olay Csaba (ELTE) – Weiss János (PTE): Zárszó

Teller Katalin hallgatója, Térfy András nyerte el az év oroszdolgozata díjat 2011-ben! 

Az Év Oroszdolgozata 2011-ben című pályázaton az abszolút fődíjas egy kiemelkedően magas színvonalú munka, az ELTE esztétika szakán tanuló Térfy András „A félkegyelmű arcai” című dolgozata lett, amelyet a szerző 2011. januárjában szakzáró dolgozatként jeles eredménnyel védett meg az Esztétika Tanszéken. A díj átvételére a Ruszisztikai Központ 2011. december 2-ai díjátadó ünnepségén került sor.

A dolgozat rezüméje:

A dolgozat a Bahtyin által polifonikusnak és dialogikusnak nevezett dosztojevszkiji regénypoétika formai következményeiből kiindulva próbál az arcok empirikus látványán (arcleírásokon, valóságos és képzeletbeli portrék, festmények, fényképek, ikonok ekphrasziszain, a hősök egymást fürkésző pillantásain, tűnődő, szégyenkező vagy rejtekező tekintetein) keresztül, illetve e látvány mögé pillantva egy tág kontextusú esztétikai értelmezést nyújtani, amelynek legfőbb sarokköveit az orosz ikonteológia, a lévinasi arcetika és Aranyszájú Szent János szünkatabaszisz-tana, tehát az arc metafizikai (filozófiai és teológiai) felfogásai jelölik ki – az arcot nemcsak a regény strukturális világával, de a mű által közvetíteni hivatott világnézettel (a keleti kereszténység és az orosz utópikus messianizmus elveivel) is párhuzamba állítva ezáltal.
A címbéli többes szám egyrészt a főhős Miskin herceg alakjában rejlő ellentmondásos többértelműségre, fiziognómiai és etikai látásmódjának összeegyeztethetetlenségére, másrészt a regény több szempontú olvasatára utal, ez utóbbira is természetesen csak annak az esztétikai evidenciának a tudatában, miszerint minden egyes egyéni olvasat (legyen bármily sokdimenziós) csupán csak egy ex part „arcvonás” a mű ontológiai teljességéhez, azaz osztatlan egész „arcához” képest.
Az elemzések rejtett célja ugyanakkor – egy, a műben felbukkanó fiktív portré példájának kicsinyítő tükrén keresztül – rámutatni a hermeneutikai megértés, az érintettség és a részvétel fogalmainak sajátos működésmódjára, melynek során az ideális értelemben „jól megértett” műalkotás létté válása, azaz egy lehetséges és kívánatos etikai látásmódot megalapozó öneszmélésnek és -megismerésnek az ezen műalkotás befogadásán keresztüli megvalósulása érhető tetten.