Fogalomtár etika szakosoknak

Analitikus és szintetikus ítéletek

Analitikus és szintetikus ítéletek: Az ítéletek két fajtája, melyeket a szerint különböztetünk meg, hogy az ítélet alanya és állítmánya (a szubjektum és a predikátum) milyen viszonyban van egymással. Az analitikus ítéletekben a predikátum beletartozik az alany fogalmába, a szintetikus ítélet esetében nem. Ennek értelmében az analitikus ítélet csupán explicitté teszi az alany valamely – a fogalmában benne rejlő - tulajdonságát. A szintetikus ítéletek viszont olyan tulajdonságot kapcsolnak az alanyhoz, mellyel az eredendően nem rendelkezik. Ebből az is látható, hogy az analitikus ítéletek nem hordoznak új információt, olyat, amit az alany fogalma önmagában ne tartalmazna, a szintetikus ítéletek ellenben új ismeretet közölnek. Emiatt nevezi Kant az előbbieket magyarázó ítéleteknek, az utóbbiakat pedig gyarapító ítéleteknek. További jellemzője az analitikus ítéleteknek, hogy szükségszerűen igazak, tehát nem szorulnak semmilyen verifikációra; mondhatnánk azt is, hogy belátáson alapuló evidenciák: a kijelentés megértése egyben a kijelentés igazságának belátásához vezet, ennyiben igazságuk független a tapasztalattól, a priori igazak. A szintetikus ítéletek esetében nem beszélhetünk szükségszerű igazságról, hiszen szubjektum és predikátum kapcsolata külsődleges és esetleges. A kijelentés megértése itt nem esik egybe az igazságának belátásával, ehhez verifikációra van szükség, ami egy adekvát tapasztalati tény felmutatásával történik. Akkor válik jelentőssé Kant filozófiájában ennek a kétfajta ítéletnek a megkülönböztetése, amikor arra a kérdésre keresi a választ, hogy vannak-e a priori szintetikus állítások, olyanok tehát, amelyek mindkettő egy-egy tulajdonságát egyesítik, vagyis szükségszerűen, belátáson alapulva igazak, ugyanakkor nem üres állítások, hanem ismeretgyarapítók. Nem szabad ezt a megkülönböztetést összekeverni vagy azonosítani az a priori (a tapasztalattól független) és az a posteriori (tapasztalatból eredő) ismeretekkel, mert bár minden tapasztalati állítás szintetikus, de nem minden szintetikus ítélet a posteriori. A tiszta tudományok bizonyítják, hogy vannak a priori szintetikus ítéletek, és a filozófiának, a tiszta metafizikának is ilyen állításokból kell felépülnie. A kopernikuszi fordulat szellemében végrehajtott transzcendentális elemzés a tapasztalatot megelőző és egyben lehetővé tevő elveket fogalmazza meg. Kantot megelőzően Leibniz alkalmazza ezt a felosztást, és ezeket a kijelentésfajtákat a verifikációjuk szempontjából nevezi el észigazságoknak, illetve tényigazságoknak. Ugyancsak ő emeli ki azt is, hogy az észigazságok esetében az állítás tagadása ellentmondásra vezet, míg a tényigazságoknál nem.

„Minden ítéletben, ahol egy szubjektum és egy predikátum viszonyát gondoljuk el (…) kétféle lehet ez a viszony. B, a predikátum vagy A-hoz, a szubjektumhoz tartozik mint olyasvalami, ami (rejtve) benne foglaltatik A-ba, vagy pedig teljességgel kívül esik rajta, még ha kapcsolatban áll is vele. Az első esetben analitikusnak nevezem az ítéletet, a másodikban szintetikusnak. Analitikus (állító) ítéletek tehát azok, ahol a predikátum és a szubjektum kapcsolatát azonosságként gondoljuk el, ahol pedig nem gondoljuk azonosságnak ezt a kapcsolatot, ott szintetikus ítéletekről beszélünk. Az előbbieket nevezhetjük magyarázó ítéleteknek is, míg az utóbbiakat gyarapító ítéleteknek, mert amazok a predikátummal semmit sem tesznek hozzá a szubjektum fogalmához, hanem csupán elemzés útján felbontják a már (jóllehet zavarosan) benne gondolt részfogalmaira, míg emezek új predikátumot tesznek hozzá a szubjektumhoz, mely gondolatilag egyáltalán nem foglaltatott benne, és semmiféle elemzés útján nem nyerhető ki belőle.” (Kant: A tiszta ész kritikája, Bevezetés IV. )

„Két fajtája van az igazságoknak is: vannak észigazságok és vannak tényigazságok. Az észigazságok szükségszerűek és ellentétük lehetetlen, a tényigazságok esetlegesek és ellentétük lehetséges.” (Leibniz: Monadológia: 33. )

K. L.