a | b | c | d | e | f | g | h | i | j | k | l | m | n | o | p | q | r | s | t | u | v | w | x | y | z |
Galeotto Marzio (1427–1497?)  

Az umbriai Narniban született, majd Ferrarában, Guarino iskolájában tanult. Itt barátkozott össze Janus Pannoniusszal. Padovában orvosi stúdiumokat folytatott. 1461 és 1485 közt többször járt Magyarországon, Vitéz és Janus hívására, de Mátyás is megkedvelte. Polihisztor volt, sokféle írása maradt fenn.




Gallen-Kallela, Akseli     

(1865, Pori - 1931, Stockholm)

Finn festő, grafikus és tervező. 1884-ben érkezett Párizsba, először a Julian Akadémián tanult, majd Fernand Cormon studiójában. A finom naturalizmus stílusában készültek e korai korszak művei. Népművészeti tanulmányok után megismerkedett a szimbolizmussal, a szintetizmussal és a Jugendstillel. A plein air mellett a szintetista linearizmus és a mintákban gazdag felületek vezették el a „nemzeti" stílus megoldásának kulcsához, többek között a finn mitológia (a Kalevala) adekvát megjelenítéséhez.




Gergelylaki Buzlai Mózes (1450 körül – 1519)  

Apja, László Újlaki Miklós familiárisa volt. Mózesre az első adat, hogy ő is tagja volt a Beatrixot Nápolyból Magyarországra kísérő magyar küldöttségnek 1476-ban. Tekintélye sokáig nagyobb volt, mit birtokai. 1500-től udvarmester, ekkor kapta a simontornyai várat és uradalmát. Fia asztalnokmester volt, ám vele a család kihalt.




Giacomo Resti (?–1638)  

Valószínűleg Lombardia Verna nevű településéről származik. Feltehetően már a XVII. század elején megjelent a Királyi Magyarországon a Forgách és a Homonnai Drugeth családok építkezésein, a szabályos, bástyás várkastélytípus hazai meghonosítását és elterjesztését elősegítve. Erdélyben 1615-ben említik először az írott források Bethlen fejedelmi építészeként. Legfontosabb alkotásaként a váradi vár belső, ötszögletű palotáját emelte, de dolgozott a dévai Magna Curián és az alvinci kastélyon is. 1634 után hagyta el Erdélyt, majd Landi utódaként 1636-ban a kassai kamara alkalmazásában a felső-magyarországi végvárak építési felügyelőjévé nevezték ki. 1638-ban halt meg. 




Giovanni Battista Carlone (?–1645)  

1620-1645 között császári építőmester, a népes Carlone család Scariából származó ágának tagja. Ausztriában sok helyütt dolgozott, többek közt Klosterneuburgban, a kolostortemplom építésén. Magyarországon a pozsonyi vár barokk átépítése fűződik nevéhez (1632-1645), valamint ugyanott Pálffy Pál nyári palotáját tervezte. Özvegyét rokona, Carlo Martino Carlone vette el, s így rajzgyűjteményét is örökölte. 




Giovanni Dalmata (1440 körül – 1510 körül)  

Dalmáciában, Trogirban (Trauban) született, majd az 1470-es években Andrea Bregnóval és Mino da Fiesolével dolgozott együtt (az utóbbival közösen faragta ki II. Pál pápa vatikáni síremlékét). Az 1480-as években Mátyás udvari szobrászának hívta meg, hogy a székesfehérvári bazilikába tervezett síremlékét vele készíttesse el. Mátyás halála után újból Dalmáciában és Itáliában dolgozott.




Giovanni Landi (?–1636)  

Sienai építész. 1628-ban érkezhetett Erdélybe, talán még Bethlen hívására, aki a szamosújvári vár továbbalakításával bízhatta meg. Az özvegy Brandenburgi Katalin Fogarason, Gyulafehérvárott, Szamosújváron és Munkácson foglalkoztatta. 1632-ben Habsburg-szolgálatba állt, felső-magyarországi kamarai építészként. Tokaj, Kálló és Szatmár erődítési munkáiban vett részt. Kassán halt meg 1636-ban.




Giulio Licinio (1527–1591)  

Velencében született, először szülővárosában, a Libreria mennyezetképein, majd Augsburgban dolgozott. Ezután udvari festőként teljesített császári megbízásokat, többek közt a pozsonyi vár kápolnájában, Kaiserebersdorf kastélyában, a bécsi Neugebäudéban. Az 1580-as években, élete utolsó évtizedében újból Velencében, a Palazzo Ducale festészeti dekorációján dolgozott.




Guglielmo Marconi    

(1874. április 25. - 1937. július 20.)

1895-ben építette első rádióadóját, melyen otthonának egyik végéből a másikba sugárzott jeleket. Ezután már kertjéből is közvetített a házába. Ezek a kísérletek vezettek később a drót nélküli távíró és a rádió kifejlődéséhez.

Otthoni kísérletei után a transzatlanti rádiózás lett a fő célja. Dél-Angliában, Poldhuban állított fel egy minden addiginál erősebb állomást, és 1901 novemberében St. John'sban (Új-Foundland, Kanada) felépítette a vevőállomást, a ma Signal Hillnek nevezett helyen. 1901. december 12-én vette az első jelet (S) az óceán túlpartjáról, Cornwallból. (Ekkor 27 éves volt.)

Kísérlete idején még nem tudhatta, hogy a rádióhullám hogyan is fog görbén (a Föld görbületét követve) terjedni, át az óceánon - az ionoszféráról, melyről visszaverődik, fogalma sem lehetett, hisz azt 23 évvel később fedezték csak fel.

1909-ben kapta meg a fizikai Nobel-díjat. 1919-ben a párizsi békekötésnél delegáltként az osztrák és a bolgár békeszerződéseket ő írta alá.




Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés