Fogalomtár etika szakosoknak

Eidólon


Eidólon

Eidólon: (görög – hasonmás, képmás, kép, képecske, képzet, tévkép; latin – idolum,  imago, simulacrum) A kifejezés filozófiai terminusként az atomistáknál jelenik meg. Leukipposz, Démokritosz  ill. Epikurosz tanításából, amely szerint minden atomokból és ürességből áll szükségszerűen következik az, hogy minden érzékelési folyamat az érintés ill. tapintás sajátos formájaként értelmezendő. A látás esetében úgy vélekednek tehát, hogy a dolgokról a dolgokkal azonos formájú képek (eidólon) áramlanak ki és ütköznek a szemnek. Ha ezek a kiáramló atomcsoportok oly módon jutnak szemünkbe, hogy szerkezetük nem szenved semmiféle változást, akkor az érzékelőben a tárgy pontos képmása jelenik meg, ha azonban bármilyen okból torzulás áll be a kiáramlások struktúrájában, akkor nem kapunk hű képet az atomokat kibocsátó tárgyról. Vagyis az érzéki benyomások csak a már hozzánk érkezett képekről nyújtanak hiteles információt. Az a feltételezés is megfogalmazódik, hogy bizonyos rendkívül finom szerkezetű kiáramlások közvetlenül az elmébe hatolnak és ezekkel magyarázhatók pl. az álomképek stb. Lucretius a képek négy fajtáját különbözteti meg; a dolgokról leváló képeket, a tükörképeket, a látomásokat és az álomképeket. A két utóbbinak nincs dologi kibocsátója, a látomás a levegőben, az álomkép pedig a lélekben keletkezik.  

 

Irodalom: Lucretius: A természetről. Debrecen, 1957.; G.S. Kirk – J.E. Raven – M. Schofield: A preszókratikus filozófusok. Bp., 2002. 569-610.; A.A. Long: Hellenisztikus filozófia. Bp., 1998. 37-48.; Ch. Horn – Ch. Rapp(herausg.): Wörterbuch der antiken Philosophie. München, 2002.


 

„Leukipposz, Démokritosz és Epikurosz nézete szerint érzékelés és gondolat akkor támad, amikor kívülről képecskék érkeznek; e kettő egyike sem történik meg senkivel a beérkező képecskék nélkül.” (Aetiosz IV 8, 10)

 

„A látást bizonyos a tárggyal azonos formájú képecskéknek tulajdonítják. Amelyek folytonosan áramlanak ki a látottakból és nekiütköznek a szemnek. Ez volt a nézete Leukipposz és Démokritosz iskkolájának.” (Alexandrosz in sens. P. 56, 12 Wendland)

 „Vannak azután olyan alakzatok is, amelyek a szilárd testekhez hasonló szerkezetűek, de finomságban messze felülmúlják a tárgyakat. Az sem lehetetlen ugyanis, hogy a test közelében ugyanolyan alakok kiáramlása jön létre, mint a test alakja, s az sem, hogy bizonyos alkalmatosságok vannak a mélységek és simaságok ábrázolására, és ezek a kiáramlások megőrzik azt a helyzetet és sorrendet, amelyben a szilárd testeken is voltak; ezeket az alakokat képecskéknek nevezzük.Továbbá, hogy a képecskék felülmúlhatatlanul finomak, semmilyen érzéki jelenség nem cáfolja. Így azután a gyorsaságuk is felülmúlhatatlan, mert minden atomnak a mozgása egyenlő, és semmi vagy csak nagyon kevés dolog akadályozza meg a finom képecskék áramlását összeütődés révén, viszont a sok vagy végtelen sok atomból álló testeket azonnal megakadályozza valami. Azonkívül az ellen sem szól semmilyen jelenség, hogy a képecskék keletkezése olyan gyors, mint a gondolat. Az atomok áramlása, ugyanis a testek felületéről állandóan tart, de ezt a test csökkenéséről nem lehet felismerni, mivel újra feltöltődik, ami elveszett. A képecskék áradása az atomoknak a szilárd testen való helyzetét és sorrendjét hosszú ideig megőrzi, habár esetleg összekeveredik. Összekeveredett képek gyorsan keletkeznek a testek környezetében, mivel nem szükséges, hogy belsejük mélységben is feltöltődjék. Az ilyen természetű létezők más módon is létrejöhetnek. A fentiek közül semmit sem cáfol meg az érzékelés, ha valaki vizsgálja, hogy az érzékelés milyen módon juttatja el hozzánk a tárgyakról a tiszta képeket, és milyen módon hozza létre a külső dolgok minőségével és mozgásával való együttérzésünket. Azt is fel kell tételeznünk, hogy amikor az alakokat látjuk és szellemileg felfogjuk, valami árad hozzánk a külvilág tárgyairól. Különben aligha vésnék belénk a külvilág tárgyai alakjuknak és színüknek a természetét a köztük és köztünk levő levegőn keresztül akár sugarak, akár pedig valaminő tőlünk a tárgyak felé haladó áramlás révén. (Ez csak úgy lehet), hogy a dolgokról bizonyos alakok áramlanak felénk, nagyságuk szerint a látásunkhoz vagy az elménkhez, amelyek a tárggyal egyező színűek s hasonló alakúak. Ezek gyorsan repülnek és ezért egyetlen összefüggő tárgynak a képzetét keltik, és fenntartják az alapul szolgáló tárggyal való kapcsolatunkat, megfelelően a tárgyból kiinduló minden irányban egyforma áramlásnak, amely az atomoknak a szilárd test belsejében való rezgésének az eredménye.” (Epikurosz Levél Menoikeusznak) „…a dolgok képei szállnak Sok formában, erő s érzés nélkül szanaszéjjel, Mondom, hát hogy a dolgok színéről, tetejéről, Gyöngéd képecskék, alakocskák szállnak a légbe, Hártyának vagy héjnak kellene mondani őket, Minthogy színre, alakra azon testekre hasonlók, Melyek testéről mintegy leszakadva bolyongnak.”

(Lucretius: A természetről IV 46-52)

 

K. Cs.

<< Egzisztenciális választás    Eidosz >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés