Fogalomtár etika szakosoknak
Verifikáció
Verifikáció: Igazolás, beigazolódás. Olyan eljárás mely során egy kijelentés igazsága igazolást, bizonyítást nyer. Attól függően, hogy miképpen határozzuk meg az igazságot (igazság-elméletek), a verifikációs eljárás mást és mást takarhat. Ha az igazságot a koherencia-elv alapján értelmezzük, akkor a verifikáció az ellentmondásmentesség kimutatásában teljesül. Ha a korrespondencia-elvet érvényesítjük, akkor a kijelentés valamely tény fennállásának felmutatásával történhet. Szigorú értelemben a verifikáció a tapasztalati igazolást, vagy azoknak a körülményeknek a felvázolását jelenti, melyben egy hipotézis tapasztalatilag igazolható lehet. Popper szerint a tudományos elméletalkotás logikája nem épülhet az induktív következtetésre – egyedi állításokból nem lehet univerzális állításokra következtetni -, ezért az elmélet kapcsán nem a verifikációra, hanem a tapasztalati falszifikációra kell törekedni, vagyis egy feltevést nem igazolni, hanem cáfolni kell a tapasztalat által.
„Mármost szerintem egyáltalán nem létezik indukció. Így „tapasztalatilag verifikált” (bármit értsünk is ezen) egyedi állításokból logikailag megengedhetetlen elméletekre következtetni. Következésképpen soha nem lehet tapasztalatilag verifikálni. (…) Én azonban csak akkor tekintek valamely rendszert tapasztalatinak, ha tapasztalatilag ellenőrizhető. Ezzel voltaképpen azt javaslom, hogy ne a verifikálhatóságot, hanem a falszifikálhatóságot tegyük a demarkáció kritériumává. Más szóval nem azt fogom egy tudományos rendszertől megkövetelni, hogy egyszer s mindenkorra pozitív értelemben kiválasztható legyen, hanem azt, hogy logikai formája tegye lehetővé a negatív kiválasztást tapasztalati ellenőrzések segítségével: egy tapasztalati-tudományos rendszernek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tapasztalat megcáfolja.” (Karl R. Popper: A tudományos kutatás logikája, Európa, Bp., 1997.)
K. L.
| << Vallás | Világvallások >> |
