Szedés, mikrotipográfia

A mínuszok családja

Történeti fejlődés

Az 1841-es szabályzat[1] még csak egyféle vonal-jelet ismertet (kötő vagy kapcsoló jel). Az 1929-es szabályzat kötőjelet és (kvirtmínusz hosszúságú) gondolatjelet ismer. Az 1954-es szabályzat iktatja be először az írásjelek közé a harmadik verziót, a nagykötőjelet.

A Szabályzat 1985-ös kiadásában a „gondolatjel" és „hosszú kötőjel" szavakkal különféle funkciójú írásjeleket határoz meg, tipográfiájában viszont egységesen kvirtmínuszt használ. A gondolatjel a nem tapadóként, a kötőjel pedig tapadóként[2] viselkedik, akár kis- akár nagykötőjelről legyen szó. A mai Szabályzat csak ezeket a tulajdonságokat említi, arról, hogy a jelek milyen (nyomdai) karakterrel írandók, nem rendelkezik.

A szabályzat fényszedéses 1985-ös kiadásában levő kvirtmínusz az új, számítógépen szerkesztett 12. lenyomatában már félkvirtmínuszként szerepel: a kvirtmínusz teljesen eltűnt. (Pl. a korábbi TU-154 vagy Budapest-Bécs írásmód tehát az új lenyomatban TU-154, ill. Budapest-Bécs). Ez nyomdászati, tipográfiai váltást tükröz, de megzavarja a számítógépen írókat, hiszen nem tudni, most melyik karakter a helyes. A szabályzat tehát megnevezi ugyan, hogy pl. a TU-154-et nagykötőjellel kell írni, de nem definiálja, hogy milyen is legyen a nagykötőjel: kvritmínusz vagy félkvirtmínusz. Az új lenyomat tehát háromféle (pontosabban, az elválasztójellel együtt négy) jelet tárgyal, de csak két karaktert alkalmaz rájuk. A nagykötőjel és a gondolatjel alakjának azonosságát csak a szabályzatban használt jeleket megfigyelve tudjuk empirikusan kikövetkeztetni, holott a 10. kiadás még szövegesen is megjegyezte: [a nagykötőjel] „alakjára nézve azonos a gondolatjellel". Ez a későbbi kiadásból kikerült. A 10. kiadás egyébként láthatóan a tapadó nagykötőjelnél is alkalmaz spáciumot, ami esztétikailag megfelelőbb, mint a spácium nélkül tapadó jel; a mai szövegszerkesztők gyakorlata azonban spáciumot nem ismer.

[2] Tapad: nincs szóköz előtte ill. utána

Fontos:

– a gondolatjel és a nagykötőjel azonos hosszúságú jellel (félkvirtmínusszal) írandó

– a jelenlegi gyakorlatban magyar szövegekben az angol m-dash (kvirtmínusz: -) írásjelként nem használt.

– olyan esetekben, amikor a kötőjelnél hosszabb karakterek nem elérhetők, a szóköz nélkül tapadó -- forma használandó nagykötőjel helyett

ELVÁLASZTÁS

• - kötőjel, elválasztójel, diviz (hyphen,trait d'union)
• Lágy elválasztójel:
• Word: ctrl+- (a rendes billentyűzeten, nem a numerikuson)
• Quark: Edit->H&Js

Történet Korábban elválasztás helyett rövidítettek, ha nem fért ki egy szó, vagy jelzés nélkül választottak el. Az elválasztójel, a semipunctum a 14. századtól került használatba, eleinte kettős vagy ferde vonásként (a kötőjel egyes betűtípusokban ma is ferde vagy kettős ferde vonás).

Használat. A - jel azonos alakú, de két ellentétes célt szolgál: kötőjel funkcióban összeköt bizonyos szavakat (egy-egy, kell-e), elválasztójelként két sorba választ el egy szót. A kötőjel egyes esetekben a sor végén nem dobhatja át a kötőjel utáni tagot a következő sorba, pl. a

helyes-

e

helytelen megoldás. Ezért érdemes ilyen helyzetben törhetetlen kötőjelet használni. Kézi elválasztásra akkor van szükség, ha nagyon hosszú szavaink vannak egy sorban, és emiatt a szóköz megnő.

Az e-mail és webcímeket lehetőleg ne válasszuk el: nem triviális, hogy hogyan is lehet egyértelműen elválasztani egy kis‑jános@c‑com.nu típusú címet.

Az elválasztás hiánya miatt túl nagy szóközök

Az elkelkáposztástalaníthatatlanság például ilyen jelenséget okoz a sorkizárt bekezdésekben.

Elválasztáshoz elválasztójelet kell hasz-

nálni.

Szó első és u-
tolsó betűjét akkor se válasszuk el, ha az elvileg helyes volna. Összetett szavakat az összetétel határán válasszuk el akkor is, ha a szótagolás szerint máshol is lehetne.

Ne válasszuk el egymástól a sor végén a mértékegységet és a számot (11 kg).

Címeket ne válasszunk el.

Amikor kézzel elválasztójelet illesztünk be egy szóba, azt ne sima kötőjellel tegyük, hanem a feltételes (lágy) elválasztás karakterével (ctrl+-). Így ha később mégsem ott lesz a szó elválasztva, a - jel nem ma-rad benne a szóban. A lágy elválasztójel nem látható, ha az adott szótag nem sorvégi helyzetben van, de aktivizálódik sor végén.

A „mínuszjel" (mely nem igazi mínusz, mert az gondolatjel hosszúságú) megnyomásával egy mindkét funkcióban használható jelet kapunk, mely azonban bizonyos esetekben nem működik helyesen: sorvégen kötőjelként, sorközben elválasztóként funkcionál.

Egymás alatt lehetőleg 2-3 elválasztásnál több ne legyen, mert csúnya. Az egymás alatt található elválasztások száma a kiadványszerkesztő szoftverekben külön megadható.

Ha gondolatjelnél vagy kötőjelnél választunk el (utóbbi pl. földrajzi nevekben), a kötőjel vagy gondolatjel az elválasztójel szerepét töltse be, ne kerüljön át a következő sorba:

Luppa-

sziget

Szakszöveg esetén azonban az egyértelműség miatt mindkét helyen jelenjen meg a kötőjel, jelezvén, hogy nem elválasztójelről van szó:

Luppa-

-sziget

A magyar elválasztás szabályai jelentősen eltérnek az angol (vagy más nyelv) szabályaitól, ezért az automatikus elválasztást csak akkor szabad bekapcsolni, ha az adott program ismeri a magyar szabályokat. Ha a szoftverben található magyar elválasztóprogram, kapcsoljuk be, de ekkor is érdemes ellenőrizni (pl. összetett szavaknál): fussunk végig a sorok végén. Értelemszerűen ne használjuk a magyar elválasztóprogramot idegen nyelvű szövegre. Ha Wordben beállítjuk az adott szövegrész nyelvét, akkor ha a megfelelő programrészek rendelkezésre állnak, az elválasztást (valamint az automatikus javítási funkcióban az idézőjeleket, sorszámozást) az adott nyelvnek megfelelően végzi el.

TÖRHETETLEN ÉS TÖRŐ KÖTŐJELEK

Nonbreaking / breaking hyphen

Nem törő (törhetetlen) kötőjel: Word: ctrl+_ Quark: ctrl+= vagy ctrl+ó

Törhetetlen (nem törő) kötőjel: ha a - jelnek nem akarjuk megengedni, hogy elválasztójellé alakuljon, nem törő kötőjelet kell használni. Erre is csak ritkán van szükség, ha pl. ez: tudod-e, sorvégi helyzetbe kerül. Ez Wordben a ctrl+_ (vagyis ctrl+shift+-), Quarkban a ctrl+= vagy magyar billentyűzetkiosztás esetén a ctrl+ó billentyűparancsokkal érhető el.

A kötőjel (vagy elválasztójel) sok betűtípusban kicsit ferde, míg a gondolatjelek mindig egyenesek.

KISKÖTŐJEL

Az elválasztójellel azonos formájú a kiskötőjel, mely pl. az egy-egy vagy 8-at szókapcsolatokban fordul elő. Ezt sor végén a program elválasztójelként értelmezi, ezért ilyenkor át kell vinni a következő sorba egy elé beütött shift+enter használatával vagy nem törő változatával el kell kerülni elválasztását

A félig kihagyott szóösszetételek esetében a következőképp használjuk a kötőjelet: első- és másodfokú függvények, falfúrás és -vágás. A földrajzi nevek kötőjelezésére vonatkozó szabályokat lásd a megfelelő irodalomban! A kétezernél nagyobb, betűvel kiírt számokat kötőjellel tagoljuk (nyolcmillió-kétszázezer-hat), és idegen szavak végén a néma vagy a magyartól eltérően ejtett, valamint több szóból álló tulajdonnevekhez is kötőjellel kapcsoljuk a melléknévképzőt (Glasgow-ban, New York-i). Ha az idegen szó magánhangzóra végződik, a toldalékoláskor ez megnyúlik, amit írásban így érzékeltetünk: Rio - Rióban. Szintén kötőjelet használunk szóismétléseknél (pl. messze-messze), a mellérendelő szókapcsolatok egyes fajtáinál (pl. ide-oda, apraja-nagyja), az ikerszók egyes lazább fajtáinál (pl. gizes-gazos).

NAGYKÖTŐJEL, GONDOLATJEL

- 0150 gondolatjel (ha szóközök veszik körbe) = nagykötőjel (ha tapad a mellette lévő szavakhoz), En-Dash, félkvirtmínusz (½mínusz) Wordben: ctrl+numerikus mínusz

- 0151 nagykötőjel (csak régi használatban, ma már elavult), Em-Dash, kvirtmínusz (1mínusz) Wordben: ctrl+shift+ num. mínusz; Quarkban: ctrl+shift+= vagy ctrl+shift+ó

− U+2212 mínusz jel

A gondolatjel - közbeékelt gondolat használatára - az ALT+150 billentyűkombinációval hozható létre. Magyar használatában egyik oldalán sem tapad a szöveghez.

A gondolatjel és a nagykötőjel a mai magyar használatban azonos karakter (félkvirtmínusz), de a gondolatjelet szóközök veszik körbe, a nagykötőjelet (akárcsak a közönséges kötőjelet) nem: az közvetlenül tapad az előtte és utána levő szavakhoz.

Tehát a gondolatjel három karakter: szóköz-félkvirtmínusz-szóköz együttese.

Szépirodalmi kéziratokban szokás a gondolatjelet = vagy -- jellel helyettesíteni, mely könnyen kicserélhető a szöveg elkészültével a helyes karakterre.

Nagykötőjelet használunk valamitől valamiig kifejezésére: 6-12 óráig, 6-12. oldal, 1848-49), Bécs--Budapest vasútvonal.

Negatív számok mínuszjele is gondolatjel. A mínuszjel hossza elvileg megegyezik a plusz jel keresztvonásának hosszával, gyakorlatban a hozzá legközelebb állót használjuk: + - - - (Az unicode szabvány szerinti fontokban már külön mínuszjel is szerepel) (az internetre szabott Verdana betűtípus nem tesz különbséget e jelek között).

Típusjelzésre - pl. Apollo-15 és hasonló szerkezetekben - nagykötőjelet használunk.

A kvirtmínusz (=1 négyzet hosszúságú mínusz) karakter megjelölésére többféle szót is használnak magyarul, általáb