1. Sémi eredetű, de a görög révén elterjedt szó, jelentése: „mérővessző, mérték". A Bibliában használják így is (hosszúság, pl. Ezékiel 40:3). A görögben használták először listák, katalógusok megjelölésére, és innét alakult ki a „norma" jelentés is. A kora kereszténység a helyes norma, szabály értelemben használja (lat. regula). A középkorban az egyház által hozott döntések és szabályok gyűjteményét már ius canonicumnak (kánonjognak) nevezik. Az iszlámban ezzel ellentétben az Ottomán Birodalomban kialakult szokás szerint máig a szekuláris jogra használják a qanun szót.

Mélyített mezős, legtöbbször derékszögű elemekből álló, bordázattal rendelkező famennyezet

(1907-1947)

1907-ben alakult Szablya Frischauf Ferenc vezetésével. A szecesszió összművészetelvét alkalmazva rendezték enteriőrkiállításaikat, összhangban az európai szecessziós mozgalmakkal. Egyik legjelentősebb külföldi kiállításuk 1909-ben volt a bécsi Künstlerbund Hagenben. A különböző stiláris és műfaji irányzatok egybefonódását tükrözi a név (Kéve) választása is. 

Építmények falsíkjának felső, díszes lezáró párkánya, amely elhatárolja a falsíkot a tetőzettől

1818-ban alapított Akadémia az 1895-ben bevezetett reform következtében - mely összefüggött az ún. müncheni körhöz kapcsolható Julian Fałat festőművész direktori kinevezésével - progresszív szemléletű akadémiává vált. Professzorai és diákjai a Sztuka egyesület tagjaiból álltak. Többek között a protoszürrealista Jacek Malcewski, aki témáit a lengyel irodalomból és történelemből merítette, Jan Stanisławski, aki a szabadban festést propagálta a műtermi festéssel szemben. Az iskola vezető mestere a rendkívül sokoldalú Stanislaw Wyspiański volt.  {mospagebreak}