Betűtípusok

Kézírásos betűtípusok

Spencerian Script

P22 Cézanne, Adore, Chato Band, Comic Sans

Kézírást utánzó betűk. Hosszabb szövegre ne alkalmazzuk, mert igen nehezen olvashatók. Találunk közöttük 18–19. századi, vágott tollal írt szépírást (angol, francia vagy német ideáknak megfelelően) és mai golyóstollas vagy filctollas „macskakaparást” vagy gyors kézírást utánzó betűtípusokat is. A hazánkban általános iskolákban ma is tanított álló kézírás igen ritka a betűkészletek között.

Korunk jellegzetessége a Microsoft egy képregénybuborékokat használó szoftveréhez terveztetett Comic Sans betűtípus gyakori használata, főleg informális szövegek (viccek, hirdetmények, magánlevelek) esetén, ami jól mutatja, hogy a hétköznapi felhasználó a nyomtatott szöveget is igyekszik a kézírásoshoz hasonlóvá tenni, elkülönítve ezzel a nyomtatott „komoly” szövegtől: a kézírás stílusértékére ma (a kézírás utáni korban?) is szükség van. A betűket kínáló internetes oldalakon a kézírást utánzó betűket töltik le legtöbbször: arányuk minden betűfajta közül a legnagyobb. A digitális, nyomtatott betűs környezetben az emberek keresik a kézírás vizuális megjelenését: bár nem saját kezükkel, saját stílusukban, de a számtalan kézírás-betűtípus arra utal, hogy sokan sokfélét keresnek. A kézírásra láthatóan igény van, még ha géppel is írják.

Hasonló törekvés a korai brit újságlevelekben is előfordult: szépírásos betűkkel szedték a lapokat, hogy hasonlítsanak az „igaziakra” – talán nem utolsósorban azért, mert ezt az írásformát szokták meg, ismerték az olvasók (Gutenberg nem talált ki új betűformákat). A Gutenberg-biblia gót betűi, az itáliai antikvák, a kurzív nyomtatott betűk a maguk formájával is a vágott hegyű tollal való kézírást igyekeztek utánozni. (A kínai, japán, héber, arab betűk hasonlóképp: közülük talán a szóbeli betűkapcsolatokat nyomtatásban is kötő arab áll legközelebb a kézíráshoz.) Különösen a kézírás egyediségére utalnak a ligatúrák, szóperemi cikornyák (swath), betűváltozatok, melyek az idő előrehaladtával folyamatosan koptak ki a nyomdászok fiókjaiból. Bizonyára nem véletlen, hogy a random fontot épp kézírásos betűre fejlesztették ki (és nem az ólombetűk eltéréseinek „szimulálására”), és hogy a „csúnya” kézírást utánzó betűtípusok olyan népszerűek: a mai tipográfia sajátosan kifordult feladata, hogy igyekezzen úgy csinálni, mintha nem is nyomtatott betű lenne – de ahhoz, hogy ez valóban ilyennek is tűnjön, a felhasználónak a tipográfia és nem a kézírás szabályait kell alkalmaznia! Más kérdés a szépírásos betűk divatja. Ilyen betűket már a 19. században is kínáltak, de akkor még ugyanezek a formák viszonylag könnyen olvashatók is voltak, hisz ez volt a standard kézírás formája. Ma a szemünknek már szokatlan a szépírás, ezért – bár szépsége nem változott – nehezen olvasható, mégis sokan használják, mert – szép.

Comic Sans MS (1994 Vincent Connare) A Microsoft számára készült, egy olyan programhoz, melyben a képregényhez hasonló buborékban beszélnek a szereplők. Bár látszólag a legegyszerűbb kézírásos, „filctollal rajzolt" betűtípus, az informális szövegekhez, falragaszokhoz rendkívül népszerű. „Rejtett extrája” az eurójel: €

Tekton (1989 David Siegel) Frank Ching építész kézírásos betűi alapján készült.