Freud új emberképe: a tudattalan szerepe

Róheim Géza: A kultúra eredete és szerepe

A magyar pszichoanalitikusok Freud utáni generációjának, a pszichoanalitikus antropológiának (kulturális antropológia) egyik nálunk alig ismert, jelentős alakja Róheim Géza. Magyar származása ellenére külföldön jobban ismerik, de művei újabban magyarul is kezdenek megjelenni. Jelentős hatással volt Hankiss Elemér civilizációelméletére, melynek korábbi kiadása: Az emberi kaland; a legújabb: Félelmek és szimbólumok.

Róheim Géza alapvetően egyetért Freuddal abban, hogy a civilizáció Erósz terméke. Nem magától értetődő, hogy miért van ez így. Szerinte a magyarázat az embergyermek biológiai szerkezetében van: érlelődése olyan elhúzódó, hogy a libidó eltolásának, képlékenységének nagy szerepe van a túlélésben. Megtanulja elfogadni az anyát helyettesítő tárgyakat anélkül, hogy feladná az eredeti vágyat. Örökösen keresgél, így alakul ki Róheim szerint is a család, a törzs, a nemzet. Beépítette saját magyarázatába Ferenczi és Hermann elméletének elemeit is, az utóbbi különbözteti meg a libidó két pólusaként a gyermek anyjához való viszonyában a megkapaszkodás és a keresés tendenciáját. (Az egységesítő elv a megkapaszkodás, az anyához való állandó visszatérés; az új anyahelyettesítők keresése, a szublimáció hozza létre a kultúrát: a tűzgyújtás, a nyelv az első elemei.) Összegezve Róheim nézetét: „A civilizáció az elhúzódó gyerekkorból ered és szerepe a biztonságnyújtás. Hatalmas hálózata a többé-kevésbé sikeres kísérleteknek, melynek célja megoltalmazni az emberiséget a tárgyvesztés veszélyétől, óriási erőfeszítései a kisbabának, aki attól fél, hogy a sötétben magára marad. Horatius híres költeményét olybá vehetjük, hogy beszédes jelképe ennek az erőfeszítésnek: Exegi momumentum, aere perennius, Regalique siu pyramidum altius” Róheim G. Szublimáció és kultúra. In: A kultúra eredete és szerepe. Ford. Balázs-Piri T., Bp., Animula, 2001, 105.