Fogalomtár etika szakosoknak

Ösztönök, ösztöntörekvések


Ösztönök, ösztöntörekvések

Ösztönök, ösztöntörekvések: Hagyományosan örökletes viselkedési sémát neveznek ösztönnek. Freud az ember esetében ösztöntörekvésről beszél, ami annyiban különbözik az ösztöntől, hogy sokkal kevésbé meghatározott: csak az ösztön legáltalánosabb jellemzőjét hordozza, azt tudniillik, hogy kielégülésre tör, ám sem az ehhez vezető adekvát viselkedést, sem pedig a megfelelő tárgyat nem tartalmazza. Az ösztönök az örömelvnek engedelmeskednek: kielégülésük pszichés energiák felszabadulásából eredő örömérzettel jár, míg a kielégületlenül maradt törekvések feszültséget támasztanak a pszichében, ami kínérzetet kelt. Az ember ösztöntörekvések halmazával születik, melyek lelki megjelenítései alkotják az ösztön-ént, a legősibb én-instanciát. A sokféle és sokrétű ösztöntörekvések Freud két alapösztönre vezeti vissza: az egyik csoportba az élet fenntartására, a szaporodásra, a táplálkozásra, stb. irányuló ösztöntörekvések tartoznak, ezért ezeket életösztönöknek nevezi. De megfigyelhető az emberben a pusztításra irányuló hajlam is, ami gyakran keveredik az előbbi törekvésekkel, és ez nem csak mással vagy másokkal, de önmagunkkal szembeni agresszióvá is alakulhat. Ennek alapformája a destrukciós vagy halálösztön. A kétféle ösztön egymás ellenében is működhet, de egymással kombinálódva is fejthetnek ki hatást. Az ösztön-én szükségleti feszültségei mögött feltételezett erőket ösztönöknek nevezzük. Az ösztönök képviselik a test követelményeit a lelki élettel szemben. (…) Hosszú habozás után arra az elhatározásra jutottunk, hogy csak két alapösztönt veszünk fel: az erószt és a destrukciós ösztönt. (…) Az erósz arra törekszik, hogy mind nagyobb egységeket hozzon létre és őrizzen meg, célja tehát a kötés, a kapcsolat. A másik ösztön célja éppen ellenkezőleg az, hogy a kapcsolatokat felbontsa, tehát hogy a dolgokat tönkretegye. A destrukciós ösztönről azt gondolhatjuk, hogy a legvégső célja az élőnek a szervetlen állapotba való átvezetése. Ezért halálösztönnek is nevezzük. (…) A biológiai működésben ez a két alapösztön egymás ellen vagy egymással kombinálódva fejt ki hatást. Így az evés aktusa a tárgy megsemmisítését jelenti, végső céljaként annak bekebelezésével, a nemi aktus pedig a legbensőségesebb egyesülés által vezérelt agresszió.” (Freud: A pszichoanalízis foglalata, in: Esszék)

 

K. L.

<< Orientatív elvek    Parancsoló maximák >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés