6. fejezet: Lehetséges világok

4. Fikcionalizmus

4.1. Miért nem lehet minden további nélkül tagadni a lehetséges világok létezését?

Természetesnek tűnik azt gondolni, hogy a lehetséges világokról szóló beszéd tényleg nem egyéb, nem több mint hasznos, kényelmes, célravezető, heurisztikus módja annak, hogy a mindennapi modális állításaink jelentését olyan állításokkal fejezzük ki, melyekben nem szerepelnek modális terminusok. Amikor tehát egy „lehetséges, hogy p" típusú mondatot úgy fejezünk ki, hogy „van olyan lehetséges világ, amelyben p", akkor ez utóbbival pusztán csak parafrazeáljuk, átfogalmazzuk az előbbi mondatot. Következésképpen: annak ellenére, hogy a lehetséges világok terminológiája tényleg fontos eszköz a kezünkben ahhoz, hogy megértsük illetve modelláljuk a mindennapi modális kijelentéseinket, a lehetséges világok ontológiai státuszának kérdéséből nem kell különösebb ügyet csinálni. Egyszerűen: nem léteznek lehetséges világok; nem létezik az entitásoknak olyan osztálya, melyet lehetséges világoknak nevezünk. Mivel pedig nem léteznek lehetséges világok, metafizikai természetük vizsgálata nem ró ránk további feladatot. (E természetes nézetet nevezik még modális deflácionalizmusnak is.)

Az egyik legfontosabb megfontolás, ami e (természetes) nézet mellett felhozható az, hogy ontológiailag takarékos álláspont. E nézet híve Occam borotvájára hivatkozhat: egy jelenség magyarázata során nem szabad szaporítani a létezőket mint magyarázó entitásokat, amennyiben azok létezése feltételezése nélkül is boldogulunk. E nézet híve úgy gondolja: minden további nélkül boldogulunk a lehetséges világok létezése nélkül is.

E természetes nézet azonban majdnem bizonyosan nem tartható. A fő probléma vele a következő: ha azt állítjuk, hogy (1) a lehetséges világokról szóló kijelentéseink a számunkra ismerős modális kijelentések puszta átfogalmazásai, vagyis egy lehetséges világokról szóló kijelentésnek ugyanaz a jelentése, mint egy számunkra ismerős modális kijelentésnek, és (2) a számunkra ismerős modális kijelentéseket a szó szoros értelmében igaznak tekintjük, akkor a lehetséges világokról szóló beszédünket is a szó szoros értelmében igaznak kell tekintenünk, vagyis azt kell állítanunk, hogy léteznek lehetséges világok.

Ezt könnyű belátni. Vegyük a következő, mindennapi modális kijelentést:

(1) Garri Kaszparov lehetne két méter magas.

A természetes nézet szerint az (1) jelentését tekintve azonos a következő kijelentéssel:

(2) Van olyan lehetséges világ, amelyben Garri Kaszparov két méter magas.

Mármost ha (1) a szó szoros értelmében igaz, és (1) és (2) ugyanazt jelenti, akkor igenis el kell köteleződnünk a lehetséges világok létezése mellett, ugyanis a (2)-ből logikailag következik, hogy:

(3) Van legalább egy lehetséges világ.

Ha konklúzív ez az (igen egyszerű) okfejtés, és valószínűleg az, akkor ez azt mutatja: nem beszélhetünk a lehetséges világok létezéséről teljesen ártatlanul; nem állíthatjuk, hogy a lehetséges világokról való beszédünk a természetes modális kijelentéseink puszta átfogalmazásai.

4.2. Hogyan lehetünk antirealisták?

Legyünk fikcionalisták! A modális fikcionalisták (például: Rosen 1990, 1993, 1995, Noonan 1994, Menzies and Pettit 1994, Divers 1999) szerint a lehetséges világok fikcionális entitások. A következőről van szó. Vegyük a következő mondatot:

(1) Van egy varázslófiú (tudniillik Harry Potter), akit Voldemort el akar pusztítani.

Az (1) mint egzisztenciális kijelentés a szó szoros értelmében véve hamis, ugyanis Harry Potter nem létezik. Ha azonban az (2)-t úgy tekintjük, mint egy meghatározott fikció (nevezetesen: a Harry Potter fikció) egy mondatát, akkor igaz mondatot kapunk:

(2) A Harry Potter fikció szerint van egy varázslófiú, akit Voldemort el akar pusztítani.

Mi is történt? Az, hogy az egzisztenciális kvantifikációt „a Harry Potter fikció szerint..." hatókörébe utaltuk. Mit nyertünk ezzel? Azt, hogy úgy tehetünk, mintha létezne Harry Potter, és „színlelhetjük" azt, hogy bizonyos kijelentések igazak Harry-ről (például az a kijelentés, hogy „Harry Pottert Voldemort el akarja pusztítani"), holott tudjuk, hogy nem létezik Harry Potter, és ennélfogva nem lehet róla szó szerint igaz kijelentést tenni.

A fikcionalisták szerint a lehetséges világokról szóló beszédünket az olyan fiktív entitásokról szóló beszéd analógiájára kell értenünk, mint amilyen Harry Potter. Vegyük a következő modális kijelentést:

(3) Garri Kaszparov lehetne két méter magas.

A fikcionalisták szerint e mondat jelentése - ellentétben a természetes/deflácionalista nézettel - nem azonos a következőével:

(4) Van olyan lehetséges világ, amelyben Garri Kaszparov két méter magas.

Miért nem azonos? Azért nem, mert a (3) kijelentés a szó szoros értelmében igaz, a (4) kijelentés azonban - lévén éppen úgy nem léteznek lehetséges világok, mint ahogy Harry Potter sem létezik - a szó szoros értelmében véve hamis. Hogyan kell a lehetséges világok fogalmaiban parafrazeálni a (3) kijelentést, hogy igaz kijelentést kapjunk? Ekképp:

(5) A lehetséges világok fikciója szerint van olyan lehetséges világ, amelyben Garri Kaszparov két méter magas.

Általánosan megfogalmazva a fikcionalizmus tézisét:

(6) Lehetséges, hogy p = A lehetséges világok fikciója szerint van olyan világ, amelyben p.

A fikcionalista szerint e megoldás erénye az, hogy ugyanúgy beszélhetünk lehetséges világokról, és élvezhetjük ennek valamennyi teoretikus gyümölcsét, mint azok, akik elkötelezték magukat a létezésük mellett, anélkül azonban, hogy felvállalnánk azt a terhet, melyet a lehetséges világok melletti ontológiai elkötelezettség jelent. A fikcionalista stratégia ugyanis lehetővé teszi számunkra, hogy úgy tegyünk, mintha léteznének lehetséges világok, melyekről bizonyos kijelentések igazak. Mondhatjuk például azt, hogy „van olyan lehetséges világ, amelyben Garri Kaszparov két méter magas". Ehhez mindössze az kell, hogy e kijelentés elé gondoljuk „a lehetséges világok fikciója szerint..." prefixumot.

Egyszóval: ahogy megmondhatjuk azt, hogy milyen volna Harry Potter, ha létezne olyan dolog, mint Harry Potter, ugyanúgy meg tudjuk mondani, hogy milyen volna egy lehetséges világ, ha léteznének olyan dolgok, mint lehetséges világok. Csakhogy: ahogyan nem létezik Harry Potter, éppen úgy nem léteznek lehetséges világok sem.