1896-ban alapították a Nagybányai művésztelepet, mely a modern művészeti törekvések egyik bölcsőjévé vált Magyarországon. A művésztelep ötlete Hollósy Simon magániskolájában született Münchenben. Hollósy Thorma János és Réti István rábeszélésére választotta saját nyári iskolája számára Nagybánya helyszínét. Iványi-Grünwald Béla és Ferenczy Károly szintén az alapítók közé tartoztak. A magyar művészetre gyakorolt hatása messze túlmutat egy nyári művésztelep szokásos létezésén. Újító, az anyaország művészeivel szoros kapcsolatot fenntartó szerepe a húszas, a harmincas években is kimutatható.
A nagybányai művésztelepen kialakult természetelvű festészettel szemben fellépő művészek csoportjára használták, eredetileg gúnyos éllel, a művésztelep alapítói 1906-tól. Az új generáció (Czóbel Béla, Perlrott-Csaba Vilmos, Ziffer Sándor stb.) a posztimpresszionizmus, fauvizmus stb. irányzatait követte, szemben a művésztelepet kezdettől meghatározó természetelvű, naturalista és plein air törekvésekkel.
A MIÉNK-ből kivált, 1909 elején alakult, első magyar avantgárd csoport. Alapítói Berény Róbert, Czóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos. 1911-ben, második kiállításukon vették fel a Nyolcak elnevezést. Nem volt egységes stílusuk, Cézanne, a posztimpresszionisták, a fauve-ok és a kubisták egyaránt meghatározták művészetüket. Összesen három kiállítást tartottak (1909: Könyves Kálmán Szalon; 1911 és 1912: Nemzeti Szalon). Szellemi vezetőjük Kernstok Károly volt, aki a művész társadalomban játszott felelősségét hirdette. A társadalomhoz való elkötelezettség megnyilvánult néhány köztéri monumentális festmény és freskó (terv) elkészítésében is.
