Fogalomtár etika szakosoknak

Tiltó maximák

Tiltó maximák: Az →univerzális maximák között elsőrendű és másodrendű maximákat különböztetünk meg. A tiltó maximák az elsőrendű maximák közé tartoznak. Heller Ágnes az alábbi tiltó maximákat nevezi meg: „1. Ne válassz olyan maximákat (normákat), amelyeket nem lehet nyilvánossá tenni. 2. Ne válassz olyan szabályokat (normákat), amelyek betartása elvileg mások puszta eszközként való felhasználásával jár. 3. Ne válassz olyan morális normákat (kötelező normákat), amelyek betartása nem öncél.” (Heller Ágnes: Morálfilozófia. 134.) Az első tiltó maxima szoros kapcsolatban áll az igazmondás erényeivel, az őszinteséggel, a megbízhatósággal és a nyíltsággal, illetve azzal az →orientatív elvvel, amely más személyek önállóságára vonatkozik. Ezt a maximát úgy kell érvényesíteni, hogy egyaránt vonatkozzon szemtől-szembeni viszonylatokra, az intézményes érintkezésekre, és irányelvül szolgáljon közvetlen kommunikatív és megítélő cselekedetek számára. A második maxima esetén alapul kell vennünk Kant „cél-eszközök” képletét, mint kategoriális-orientatív maximát (→kategorikus imperatívusz). Ha ezt az elvet be kívánjuk tartani, érdemes szemügyre venni egy adott intézmény vagy közösség – amelyhez csatlakozni kívánunk - normáit és szabályait, hogy vajon az adott intézmény normái és szabályai megkövetelik-e személyek puszta eszközként való használatát. Ha moralitásunkkal nem fér össze, nem csatlakozhatunk a szóban forgó intézményhez, ha annak normái és szabályai a kategorikus univerzális maxima megsértését követelik meg. Az is lehetséges, hogy bizonyos intézmények szabályai megengedik, de nem követelik meg más személyek eszközként való felhasználását. A harmadik maxima, ellentétben az első és a második maximával kizárólag a morális normákra vonatkozik, nem általában a normákra. A morális normák természetükből adódóan „halmazköziek”, azaz nem alkotnak társadalmi halmazokat, valamint olyanok, amelyeket a következményekre való tekintet nélküli is be kell tartani. Éppen ezért a morális normák kötelező erejűek, betartásuk öncél. A harmadik maxima tulajdonképpen a kategorikus-univerzális orientatív maxima további konkretizációja is, amennyiben kizárja magának a morálnak az eszközzé tételét is. A célokat és a javakat azonban nem zárja ki a morális megfontolások területéről, hiszen a közös célok és a javak értékek, amelyekhez erények kapcsolódnak. Az erénynormák ugyanúgy működnek, mint a morális normák, gyakorlásuk öncél.

Teljes szöveg: Heller Ágnes: Morálfilozófia. 134-138.