A reneszánsz és a barokk építészete Magyarországon

Az átmenet évei (1526–1541) Két király Magyarországon, a várépítések indulása

A mohácsi vész utáni másfél évtizedben egyrészt a korábbi építészeti központok tevékenysége folytatódott, másrészt új centrumok is kialakultak (pl. Kolozsvár), amelyek már az 1541 utáni késő reneszánsznak váltak meghatározóivá.

Budán a humanista Ursinus Velius szerint (akárcsak Pécsett) az új házak az olasz épületek szimmetriája (ad Italicorum aedifiorum symmetriam) alapján épültek. Perényi Gábor ugocsai főispán budai házának építésével 1526-ban Nicolaus da Milano itáliai mestert bízta meg. (Szapolyai) I. János király építésze, Domenico da Bologna itáliai hadmérnök először a budai királyi palota erődítésrendszerének déli részét fejlesztette tovább, majd ugyancsak ő építette ki az erdélyi Szamosújvár (Új Bálványosvára) szabálytalan négyszög alaprajzú olaszbástyás várát 1540-től. A várkaput és a két keleti bástyát díszítette a Szapolyai-címer és Bánk Pál építési emléktáblája. Kapuzatának szemöldökpárkányán kétoldalt a Szapolyai-címert egy-egy oroszlán tartotta, az I. és II. emelet közt pedig a gyümölcskoszorúval körülfont címerpajzsot két lebegő angyal fogja körül. 1540 júliusa után, I. János halálától az építkezést (Martinuzzi) Fráter György folytatta, címere és emléktáblája ugyancsak az 1540-es évszámot örökítette meg.

Perényi Imre fia, Péter a mohácsi csata után szerezte meg elesett Pálóczi unokaöccse birtokát: Sárospatakot, ahol nemcsak hatalmas lakótornyot emelt, de a városmagot is bástyákkal erősített fallal vetette körül. Az 1534-1537 közötti építkezést Alessandro Vedani lombard építőmester irányította, de rövid ideig egy nagyobb kvalitású építész, Bonifaz Wohlmut is közreműködött a munkákban. Wohlmut korábban Bécsben Domenico Allio mellett dolgozott, majd több fontos prágai épület fűződik a nevéhez. Kora tipikus építőmestereként a gótika stílusában éppúgy jártas volt, mint a reneszánszban, legalábbis annak északi változatában.

A legkorábbi ismert magyarországi kőfaragócéh a budai volt, amelyet 1481-ben említettek először, a pestit egy évvel később. Ezért nagy jelentőségű a kolozsvári lapicidák 1525 decemberében kelt céhlevele. A céh tagjai szász és magyar mesterek voltak, de olasz mesternév is fennmaradt. Az okmány világosan két részre osztja a céhtagokat: lapicidákra (akik a kő finom megmunkálásához is értenek, de falat is rakhatnak) és a hangsúlyozottan alsóbb rendű murariusokra, akiknek csak a falazáshoz van joguk. A céhszabályzat 12. articulusa rögzíti a mesterremek feladatait, amely egy reneszánsz, tagozott (és nyilván szemöldökpárkánnyal lezárt) ajtó: janua capitulata, kannelurás pilaszterekkel (columnae virgatae), fejezetekkel (capitellis ornata), helyes arányokkal és minden részletben egymásnak megfelelően (omnia dimensionum genera recte correspondeant).

Az 1520-as évektől igen nagy jelentőségre tett szert a kolozsvári céh: mintegy másfél évszázadon át szállítottak reneszánsz ornamentumokat Erdély építkezéseire. Anyaguk a város környéki bányákból származó, jól faragható homokkő. A céh tevékenységének elsődleges színtere a kolozsvári négyzet alaprajzú Fő tér volt, ahol az 1530-as évektől egymás után épültek a reneszánsz nyíláskeretekkel ellátott polgárházak. A legjelentősebb Wolphard Adorján kolozsvári plébános, erdélyi püspöki vikárius otthona volt, amely 1534-1541 között épült fel. Egyemeletes homlokzatát a földszinten szegmensíves kapu, valamint egyenes szemöldökpárkánnyal lezárt, az építtető címerével díszített kőkeretes ablak törte át (a földszinten kettő, az emeleten három). A helyiségeket - a gótikus és reneszánsz elemek együttélésével - reneszánsz ajtókeretek díszítik, de bordás kereszt-, illetve hálóboltozatok fedik le.

1525-ben Bakics Pál szerb vajda átpártolt a törököktől, és Ferdinánd királyhoz csatlakozott, ennek fejében kapta meg a Pécs közelében fekvő Márévárt. A hosszúkás, ötszög alaprajzú, gótikus hegyi vár egyemeletes palotaépületét 1526-1533 közt építtették át, reneszánsz stílusban. Miután nem Bakicsé a címer, inkább familiárisai, Tardosi István és Nagy Zsigmond építkezhettek itt. Homlokzatain dekoratív, nyomott arányú kőkeresztes ablakokat helyeztek el, nyugati homlokzata elé loggia, illetve az északi oldalon zárterkély készült. Belsejében díszes félköríves, egyenes szemöldökpárkánnyal lezárt ajtókeretek, kandallók kaptak helyet. A rozettás, növényi díszes, címeres faragványokat stílusuk alapján a pécsi műhely faragta.

Márévárat követően a műhely - úgy látszik - a pécsváradi apátságban folytatta a munkát 1531-1543 között, Fráter György megbízásából. Ekkor keletkeztek (ma már töredékekben létező) profillált nyíláskeretei, rozettás és növényi díszes reneszánsz faragványai.