A lengyel film (Irányzatok, alkotók, művek a kelet-közép-európai országok filmjében)

1. A lengyel film a kezdetektől 1945-ig

1. 1. Korszakolás

- 1918-tól kezdve beszélhetünk lengyel filmről - ekkor született meg az önálló Lengyelország. 1918 előtt a felosztott ország több területén készítenek filmeket.

- 1918-tól 1939-ig, a második világháború kitöréséig - ezt a korszakot a lengyel társadalomtörténetben a két világháború közötti időszaknak nevezik.

- 1939-1945 Lengyelország német megszállása.

- 1945 és 1948 között a többi későbbi szocialista országhoz hasonlóan Lengyelországban is lezajlott a filmgyártás és a forgalmazás államosítása.

1. 2. A korszak filmes élete

Az 1918 előtt készült filmek nagyrésze a három részre osztott lengyelség nemzeti érzéseit próbálta elevenen tartani. Az orosz, porosz és osztrák megszállás elleni szellemiség filmjeit gyakran nevezi „patrióta giccsnek”.

A két világháború közti évek a lengyel filmgyártásban nem hoztak a magyaréhoz hasonló aranykort; sem mennyiségi, sem minőségi felívelésről nem beszélhetünk. Figyelemreméltó tény azonban, hogy az alkotók már ebben a korszakban az irodalmi alkotások felé fordultak: ekkoriban készültek az első feldolgozások Sienkiewicz és Żeromski műveiből. A 20-as években készülnek el azoknak az irodalmi alkotásoknak az első adaptációi, amelyekből aztán a későbbiekben több, legendás feldolgozás is születik (a Nobel-díjas Władysław Reymont Az ígéret földje című regényét és Adam Mickiewicz Pan Tadeuszát is 1928-ban filmesítik meg). Az adaptációk és a történelmi filmek is azzal a súlyos tehertétellel küzdöttek, amelyet a korszak rakott rájuk - Piłsudski szanációs politikájának egyik vezéreszméje az önállóságát 1918-ban visszanyert Lengyelország középhatalmi szerepe volt. Több korabeli történelmi film ezt az eszmét szolgálta még akkor is, ha a témából ez nem következett szervesen.

A korszak másik említésre méltó műfaja a komédia, amely a magyarhoz hasonlóan kitermelte a maga visszatérő hőseit - ezek egyike a varsói külvárosi vagány volt.

A korszak megteremtette a maga sztárjait is. A korabeli filmsztárok közül a legnagyobb ismertséget az a Pola Negri (1897-1987) vívta ki, akit a „lengyel Asta Nielsennek” hívtak. Több melodrámában alakította a végzet asszonya szerepét. Pola Negri 1917-től Berlinbe költözött, ahol Max Reinhardt filmjeiben is játszott. A 20-as években már Hollywoodban találjuk - ő volt a Kelet-Közép-Európából származó nagy színészegyéniségek egyike, aki nemzetközi pályát futott be.

Az elméleti gondolkodás kimagasló alakja Karol Irzykowski, (1973-1944) akit gyakorta állítanak párhuzamba Balázs Bélával, noha ismertsége a nagyvilágban nem hasonlítható a magyar szerzőéhez. Lengyelországban filmstúdiót neveztek el Irzykowskiról, amely a lengyel filmes életben több szempontból a Balázs Béla Stúdióéhoz hasonló szellemiséget képvisel.

A német megszállás időszakában Lengyelországban megszűnt a filmgyártás, a Londonban, illetve Kairóban működő Lengyel Információs Iroda azonban tucatnyi dokumentumfilmet készített a németellenes fegyveres ellenállásról. A dokumentumfilmek másik műhelye a Szovjetunióban 1943-ban alakult meg: a Harcoló Lengyelország című képes híradó a mindenkori földalatti mozgalmak szimbólumává vált. A korszak hősei azok az operatőrök, akik megörökítették a varsói felkelés harcait. Az illegális vetítőhelyeken bemutatott filmek nagy hatással voltak Andrzej Wajda korai munkáira.

1. 3. Gyártás, forgalmazás, intézményrendszer

A nemzeti filmgyártás az önálló Lengyelország megteremtődésével vált lehetővé. Míg közvetlenül az első világháború után a mozik számát tekintve Lengyelország az utolsó helyek egyikét foglalta el Európában, a 20-as évek végére a mozik száma csaknem a duplájára emelkedett.

A lengyel filmgyártásban a későbbi időszakokban nagy szerepet játszanak majd azok az alkotói társulások, amelyek a lengyel filmiskola derékhadát is kinevelték. Ezeknek korai megnyilvánulásaként tarthatjuk számon az 1930-tól 1934-ig működő Start elnevezésű műhelyt, amelynek keretei között nevelődött az államosítás utáni filmgyártás számos szakembere. A stúdióban kezdte pályáját Aleksander Ford, a Start társulás (eredeti elnevezése szerint Művészfilmpártolók Szövetsége) alapítója. A társulás vetítéseket, előadásokat és szemináriumokat szervezett. Törekvéseiket a következőképpen foglalták össze: „céljaink között szerepel az egyelőre kevés számú értékes film népszerűsítése, az értéktelen kulturális termékek megbélyegzése és bojkottálása. Fel akarjuk ébreszteni a társadalom érdeklődését a film mint elsőrendű nevelőeszköz iránt.”

IRODALOM

Marek Haltof: Kino polskie. słowo/obraz terytoria, Gdańsk, 2004.

Jerzy Płażewski: Historia filmu dla każdego (1895-1980). Wydawnictwa Artystyczne i Filmowe, Warszawa, 1986.

Kristin Thompson: Exporting Entertainment: America and the World Film Market 1907-1934. London, 1985.