Fogalomtár etika szakosoknak

Indukció, dedukció

Indukció, dedukció: Kétfajta, egymással „ellentétes irányú” logikai következtetési eljárás. Az induktív következtetés az egyedi esetekből kiindulva halad az általános törvényszerűségek felé, melyek egyben az egyedi esetek magyarázatai is lesznek. A deduktív eljárás a már ismert általános törvényszerűségből következtet - ad magyarázatot - az egyedi esetekre. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a kétféle következtetés nem úgy viszonyul egymáshoz, mint helyes a helytelenhez. Mindkettő helyes eljárás, ha adekvát azon a területen, ahol a megismerés éppen tevékeny. A két eljárás közötti választás tétje Bacon filozófiájában kap nagy hangsúlyt, aki ismeretelméletének kiindulópontjába helyezi azt a megállapítást, hogy a természet megismerése esetében az indukció alkalmazása tűnik adekvátnak, hiszen megismerni a természetet, nem mást jelent, mint feltárni a jelenségeket kiváltó és irányító törvényszerűségeket. A megismerésben közvetlenül az egyedi jelenségek adottak, amit keresünk, az a minden hasonló esetre igaz általános törvény. Itt nem élhetünk dedukcióval, csak azután, hogy az általános törvényt megfogalmaztuk. Ellenben pl. a matematikában nagyrészt dedukciót alkalmazunk, mivel a definíciók és az axiómák olyan általános tételek, melyekből levezethetők újabb tételek.Ha rosszul választjuk meg a követendő eljárást, mert vagy nem vagyunk tisztában a különbségükkel és hatékonyságukkal, vagy pedig valamilyen tekintély tisztelete folytán reflektálatlanul hagyjuk a kérdést, akkor már a kutatás kiindulópontjában rossz irányt választunk, hiszen az alkalmazott logikai eljárás nem csak az elméletalkotásban, de a megismerés során alkalmazott módszerekben is kényszeríteni fog minket. Az arisztotelészi logikához, a deduktív eljárásnak számító szillogisztikához való ragaszkodás Bacon szerint a maga korában egyenesen gátja a természet megismerésének. Ugyancsak befolyásolta a gondolkodókat és kutatókat a középkori „világkép” is, mely minden ízében deduktív volt. Ezért van szükség a mű címében hangsúlyozott új eszköztárra, ami eredendően új logikai eszközöket jelent (tudomány). II. A puszta kéz és az önmagára hagyatkozó értelme egyaránt keveset ér: szerszámra van szüksége az értelemnek éppúgy, mint a kéznek. És amint a kéz szerszámai kiváltják vagy irányítják a mozgást, éppúgy segítik vagy óvják az értelmet az elme szerszámai. XII. A jelenleg használt logika sokkal kevésbé alkalmas az igazság kutatására, mint fogalmi közhelyeken alapuló tévedések rögzítésére és szentesítésére; ezért sokkal több kára, mint haszna van. XIX. Két úton (és csak e két úton) kutatható és lelhető fel az igazság. Az egyik az érzékektől és az egyeditől a legáltalánosabb érvényű axiómákhoz rohan, és sziklaszilárd igazságoknak tekintve ezeket az elveket, belőlük vezeti le és fedezi fel a középső axiómákat. Ez a jelenleg járt út. A másik az érzékek és az egyedi tények segítségével folyamatosan, lépésről lépésre szűri le az axiómákat, hogy a legvégén jusson el a legáltalánosabb elvekig. Ez az igazi út, csakhogy nem próbálja ki senki. (Bacon: Novum organum)

K. L.