A rádió története

FÜGGELÉK: Rádiós újságírás – gyakorlati kérdések

Kutatás: a hír megírása olyan feladat, mintha egy mini-kutatást végezne az újságíró. A hír megírása semmiképp sem azt jelenti, hogy egy másik, akár idegen nyelvű oldalon megjelenő hírt lefordítunk, átfogalmazunk. Egy forrás nem forrás elve: a hír valóságtartalmában legalább két független helyen nézzen utána, nemcsak a hitelesség miatt, hanem hogy pontosabb képet kapjon az ügyről. Érdemes a hír előzményét is végignézni. Érdemes különféle poltikai beállítottságú oldalakon is elolvasni az azonos hírről szóló tájékoztatást. Érdemes a hír szereplőit személyesen is megkeresni, és őket kérdezni. Ha tudományos hírről van szó, érdemes a hírben szereplő tudományos közlemények eredetijét is megnézni. A kemény hírek esetén az aktuális tartalmon túl érdemes háttérmagyarázatot is adni, amihez további kutatás szükséges. A hír csak a jelen állapot újdonságát rögzíti, azt, hogy hogyan és miért jutottunk el idáig, már az újságírónak kell kikutatnia. 

Ha a hírnek lehet magyar vonatkozása, vagy hírkövetése, akkor bele kell írni (pl. ha a hír az, hogy 3400 hajléktalan van Dublin utcáin, ajánlott hozzátenni, mennyi van Budapesten; illetve ha az aktuális hír egy korábbi esemény folytatása, ajánlott a korábbi eseményre is felhívni a figyelmet, pl. a mint ismeretes, mint arról beszámoltunk bevezető formulával.

A hírszerkesztő minősítő véleménye („sajnos”, „szerencsére”, „reméljük”, „remélem”) szigorúan kerülendő a hírek szövegében – ez a kommentár rovatban jelenhet meg.

Szóhasználat: a hír megfogalmazásakor különféle diskurzusokhoz csatlakozhatunk, pl. nem azonos „akusztikájú”, ha tüntetőket rendbontóknak vagy aktivistáknak nevezünk, vagy ha egy szervezetet „balliberálisnak” vagy „szocialistának” hívünk. A jelzőket és a személyek megnevezésére használt szavakat tudatosan használjuk, ne vegyük át a forrásainkban szereplő szóhasználatot automatikusan, mert azok elfogultak is lehetnek. Hírekben általában kerüljünk mindenféle személyekre, szervezetekre vonatkozó jelzőt.

Kemény hírek: napi aktualitás. Ezeket is lehet háttérrel ellátni és kapcsolni korábbi hírekhez (hírkövetés)

Puha hírek: nem napi aktualitás, hanem újdonságok, hosszabb folyamatok elemzése, háttér

Mínuszos, kis színes: érdekességek, bulvár (de nem celeb vagy bűnügyi) történetek, általában a hírblokk végén szerepel

Havária: katasztrófák, bűnügyi hírek

Kommentár: személyes vélemény, a hírektől „kommentár” címmel elválasztva közlendő, az utóbbi években ritka

Tudósítás: általában előre felvett anyag, amiben az újságíró saját anyagát olvassa fel; a felolvasás történhet külső stúdióban (bárhol) vagy külső helyszínen

Helyszíni tudósítás: külső helyszínen (pl. utcán) felvett vagy élőben adott anyag

Élő tudósítás: akár előre megírt, akár élőben improvizált szöveg, beszámoló, interjú élő adásban

Hangbejátszás, sound bite: rövid, 5-10 másodperces bejátszás, általában interjúrészlet, mely illusztrálhat hírt vagy tudósítást is

Vox pop "Az utca embere", járókelőkkel készített beszélgetések rövid részletei, általában egy kérdésre adott rövid válaszok összevágva

Programajánló: a kulturális programajánló (koncert, színház) bár aktuális, nem hír. Ezeket a „programajánló következik”, „programajánlót hallottak” formulákkal kell körbevenni. Jegy árak és a programon való részvételre felszólítás itt sem hangozhatnak el, mert ez már reklámnak számít. Közéleti programokról természetesen be lehet számolni, de ezt sem reklámszerűen.

A hírnél lényeges szempontok: egyszerű mondatszerkezet használata, rövid mondatok, egy mondaton belül egy gondolat. Lehetőleg ne legyenek mellékmondatok (aki, amikor, ahol, akinek a stb). Olyan mondatok legyenek, amit egy 10 éves gyerek is képes megérteni. A bonyolult szavak elkerülése, vagy körülírása, magyarázata. A hallgatók nem szakértők, nem politológusok, ezért el kell magyarázni, hogy megértsék.

 

Ellenőrzés:

A hír írója ellenőrizze, ő maga érti-e a hír minden részét! Ha nem, akkor utána kell nézni és át kell írni. Hogy más újságban már megjelent, nem ok arra, hogy a mi hallgatóinknak is olyasmit mondjuk, amit nem fognak megérteni. 

Olvassuk fel a szöveget és figyeljük meg, mire emlékszünk utána pár perccel. Amit elfelejtettünk, azt a részt vagy töröljük, vagy ha fontos, akkor írjuk át. Nincs értelme azzal tölteni a műsoridőt, amire két perc után a hallgató már nem emlékszik (pl. idegen nevek).

  

Láttassuk a hírt. A rádióhallgató fejében hosszunk létre képeket, ami alapján el tudják képzelni a hírben történteket.  

 

Hallassuk a hírt.  Ha van audio anyag a hírhez, akár tudósítás, interjúrészlet vagy illusztratív nagyon rövid hangeffekt (baleset, tornádó stb), játsszuk be a hír mellé. Akár mesterségesen is színesítsük a hír akusztikáját, azaz pl. egyes híreket olvassa be az, aki írta, és ne a műsorvezető. Egy hír valójában egy mini-feature a hírműsoron belül.

A hír első mondat a felütés. Ez figyelemfelkeltő legyen, egyfajta címként is felfogható. Nem baj, ha bulváros jellegű, azaz nem hivatalos jellegű, hanem megfogalmazásában arról szól, hogy hogyan érinti a hír a hallgatót vagy hogy a hír hallgató hétköznapi életében hogyan jelenik meg, pl: "holnaptól fehér csekken fizethetjük be a villanyszámlát". Képzeljük el, milyen szavakkal osztanánk meg ezt a hírt egy ismerősünkkel.

 

Gondoljuk át, hogyan írnánk gyerekmesét a hír történetéből. Használjuk ezt a megközelítést. Egy jól felépített, a felek motivációit bemutató történetet jobban megjegyez és megért a hallgató, mint egy puszta helyzetleírást.  Megpróbálkozhatunk vele, hogy a hírműsor vezetői beszélgetve "adják elő" a hírt, mintha elmesélnék egymásnak, amit hallottak. Ilyenkor érdemes "spontán" kérdéseket is előre megfogalmazni, ami a hallgatóban is felmerülne, természetesen előre kidolgozva a spontán válaszokat is. 

A címet követi a klasszikus lead, amiben elhangoznak a hír alapelemei: ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan? Ha nem magyarországi a hír, ezt ne felejtsük el jelezni. 

A felvezető lead vagy a cím szövege, tartalma ne ismétlődjön később (pl. főképp ne a következő mondatban).

 

Konferálás, összekötőszöveg:  egy bejátszás vagy tudósítás felvezetésekor ne ismételjük ez azt, amit később hallani fogunk. A témát vagy a szereplőt megjelölhetjük, vagy azt, hogy milyen kérdésre válaszol, de a konkrétumot hagyjuk, hogy ő mondja el.  

 

Számokból a lehető legkevesebb legyen és azok is egyszerűen szerepeljenek, inkább nagyságrend, mint konkrét szám (majdnem 3000 ahelyett, hogy 2978). Legfejlebb 2 számjegynyi változó legyen (25000, 120).

Ha több adat van, összehasonlítható mértékegységgel legyenek (pl. ha az egyik tonna, a másik ne legyen mázsa, ha az egyik forint, a másik ne legyen dollár)

A hétköznapi tapasztatunkban nem megjelenő nagyságrendek "képileg" érzékeltetve legyenek: pl. 12000 TNT egyenérték, azaz x hirosimai bomba; 12 millió liter, azaz fél Balatonnyi.  

Pénzegység esetén mindig legyen forintra átváltás.

A forrás(ok) feltüntetése kötelező, a szövegbe belefűzve (nem utána zárójelben). A forrás ha lehet, az elsődleges forrás legyen, ne annak a neve, aki átvette, keressen utána, hogy honnan származik a hír, és azt közölje. Átvétel során torzulhat, másrészt nem elegáns egy másik sajtóterméket idézni, ha az eredeti is rendelkezésre áll.

Idegen nevek, és a magyar nyelvtől idegen szavak csak akkor szerepeljenek, ha az ismert, vagy ha a hallgató képes lehet megjegyezni. A "pontosság kedvéért" nem érdemes bemondani egy idegen nevet vagy hosszú titulust, mert a rádiós hírnek nem lehet ismét utánanézni, nem lehet pl. ez alapján Google-ban rákeresni az ismeretlenre, mert ha hallgató elfelejtette a nevet, (általában) nincs lehetősége újra meghallgatni. 

Márkanevek közlése nem számít reklámnak, azok használhatóak

A személynevek után státusz megjelölés is szükséges. Ha valaki miniszterelnök és nem magyar (ami lapértelmezett), akkor ezt ki kell mondani („cseh miniszterelnök”).

Hivatalos titulusokat mértékkel használjunk – minél hosszabb a titulus, annál inkább protokoll jellegű a hír – rövidítsük addig, amíg még érthető. A „dr” előtagot személyneveknél ne, ha ha mégis, akkor csak orvosok esetében használjuk.

Alapvetően fontos a hivatali/jogi nyelvezet lefordítása köznyelvre (kikerülve a hatalmi pozíció kifejezésének és a ködösítésnek, a téma verbális eszközökkel történő misztifikálásának csapdáit. A hivatali nyelvhasználók igyekeznek minden felelősséget hárítani.) A hírt úgy fogalmazza meg, hogy egy kisiskolás is megértse. A hallgató „általános” képzettsége kisiskolás.

Lehetőleg kerüljük a személytelen, szenvedő szerkezeteket, és aktív, cselekvő szerkezetet használjunk, ahol az alany is meg van nevezve (ki lett javítva. vs. A hibát x kijavította). Ehhez azonban sokszor utána kell nézni a ködösített anyagoknak.

Időpont megjelölése: lehetőleg relatív legyen: ma vagy tegnap vagy tavaly, de ha az anyagot más napokon is ismétlik a rádióban, vagy letölthető marad, akkor mindenképp abszolút szükséges.

Ha idézőjelet kell használni, az a mondat rádióra alkalmatlan. Nem olvasható fel az idézőjel, ezért úgy kell átírni a szöveget, hogy ne legyen rá szükség. Ugyanez érvényes a gondolatjelre is – bár hangsúllyal jelezhető, de ez bonyolulttá teszi a mondatot és nehezíti a megértést – nincs lehetőség visszatekinteni a körmondat elejére. Írásjel tehát csak a vessző és a pont legyen mondatainkban.

Múlt idő helyett („mondta X”) ha ez értelmezhető, érdemesebb jelen időt használni, hogy a hír aktuálisnak tűnjön („mondja X”).

Ha a hír nem Magyarországi eseményről szól, akkor hír végén, különösen, ha valamilyen negatív hírről van szó (katasztrófa, adóemelés) érdemes az adott ország nevét még egyszer elmondani, hogy a hír közben figyelmükkel bekapcsolódó hallgatók számára egyértelmű legyen („Még keresik a túlélőket – Malajziában”).

Névelő használata: ha azt mondja, hogy “a férfi”, akkor a férfiról már korábban információt kellett írni. Ha először írja, akkor “egy férfi”.

Átírás: a nem latin betűs nyelvekből magyarba nem az angol, hanem magyar helyesírás szerint kell átírni a szavakat - ez rádióban azért fontos, mert a kiejtést meghatározza (ezek fonetikusak).

 

Rövidítések: a mozaikszókon és betűszókon kívül más rövidítést (pl. pl., sgt.) ne használjunk, de ha ezek idegen nyelvűek, akkor fonetikusan írjuk utána a magyaros kiejtést (pl. ESA - éza), viszont ezek feloldását a szövegben magyarul is meg kell magyarázni, hacsak nem közismertek (pl. a NATO közismert, de az ESA nem). 

Aláírás: tudósítás – előre rögzített anyag – esetén az anyag végén minden egyéb nélkül elhangzik a készítő és a rádió neve (XY, Z Rádió)

Helyesírás, elgépelések: akkor is, ha a szöveg sehol nem kerül nyilvánosságra szövegként, a helyesírást be kell tartani, az elgépeléseket kijavítani, mert a felolvasó belezavarodhat a mondatba, ha ilyennel találkozik. Az idegen nevek fonetikus átírását valamilyen tipográfiai eszközzel el kell különíteni a szövegtől.

• hírérték szerint
• az azonos/hasonló témájú hírek egymás mellé
• külföld/belföld közélet/politika az elején, hírérték szerint (legjobban érinti a hallgatót előre, legkevésbé hátra)
• utána kultúra, művészet, tudomány
• végül színes érdekességek, időjárás
• ezután jöhet a kommentár, kritika, interjú.

A fenti sorrend a klasszikus hírszerkesztés szabályai szerinti, ettől el lehet térni, ha a hírt bemutató médium jellege ezt lehetővé teszi (pl. közösségi rádióban kezdődhet a hírblokk filmkritikával is)