Szövegbetűk (text type)

Barokk antikvák

Transitional

17–18. sz.

Caslon 1722, Palatino 1949 (Hermann Zapf), Centaur 1916, Goudy 1915, Baskerville 1757, Times New Roman 1932 (Stanley Morison és Victor Lardent), Bookman

Christoph van Dyck, Misztótfalusi Kis Miklós (holland antikva, Janson vagy Kis néven)

William Caslon, John Baskerville (angol) (könyvbetűk)

A véső és toll adta jellemvonások helyett a mértani szerkesztés veszi át a tervezés fő helyét (ezt a korban számos művész feladatának érezte: Geoffroy Tory Champfleury-ábécéje [1529] Dürer betűtervei [1525], Leonardo da Vinci Luca Pacioli: De Divina Proportione c. munkájához készített betűillusztrációi [1509], Palatino betűtervei, majd a matematikai alapon tökéletesre tervezett francia királyi betű, a XIV. Lajos parancsára megtervezett Romaine du Roi [1692, Grandjean]).

– a vastag-vékony vonalak aránya megnő, kontrasztosabb lesz;

– a kerek betűk tengelye egyenes;

– a számok állók;

– a nagybetűk és a kisbetűk szárainak csúcsa egy vonalban van.

Times New Roman A 20. században számos barokkos-reneszánsz jellemzőjű, új tervezésű betűtípus született. Ilyen pl. az 1932-ben a The Times számára tervezett Times New Roman (a lap csak kevés ideig használta kenyérbetűnek). Ezek közül kerülnek ki a legnépszerűbb könyv- és egyéb szövegbetűk (tudományos folyóiratokhoz Times, könyvbetűhöz Palatino)

A Times New Romant Stanley Morison irányításával Victor Lardent rajzolta. Minden idők legnépszerűbb betűtípusa lett.

Caslon (1720–1766 William Caslon, 1989 Carol Twombly [Adobe]) Az angliai barokk betűk klasszikus típusa , egyben az angliai nyomdászat első nagy alakjának terve. Mivel neve garancia, számosan utánozzák. Kissé vastagabb a korában népszerű francia királyi betűnél, ami miatt jobban olvasható. Az amerikai korabeli nyomtatványok kedvelt betűtípusa.

Baskerville (1757 John Baslerville) Angol betűtípus, a korábbiaknál nagyobb kontraszttal, átmenet a barokk és a klasszicista betűk között.

Kis (Janson) (1684 Misztótfalusi Kis Miklós [Nikolas Kis], 1954 Hermann Zapf, 1985 Adrian Frutiger [Linotype]) Sokáig Janson néven forgalmazott betűtípus, melyről csak az 1940–50-es években derült ki (több embert és helyszínt érintő nyomozómunkával), hogy nem Anton Janson, hanem Misztótfalusi Kis Miklós készítette Amszterdamban. A betűtípus neve azonban a legtöbb cégnél Janson maradt. Nem azonos a Jenson betűtípussal!

Misztótfalusi Kis Miklós Erdélyből ment Hollandiába betűkészítést tanulni, ahol először kurzív betűket kellett készítenie. Három év után kezdte elkészíteni magyar nyelvű Bibliáját saját betűivel, mely hírnevet szerzett neki. Kiadványainak nemcsak a külalakja keltett figyelmet, hanem az is, hogy nem voltak bennük sajtóhibák. A szerzők stílusán is korrigált, amit Erdélyben később igen rossz néven vettek a helyi szerzők. Ő metszette az első grúz betűket. Metszett héber betűket lengyel megrendelésre és az első antikvákat az addig gót betűket használó svédeknek. Miután visszatért Erdélybe, az erdélyi nemesség és köznép rágalmaiba, támadásaiba belebetegedve halt meg.

A barokk antikvák egy eltúlzott arányú változatát rokokó betűknek nevezik. Pl. Fleischmann 1738–1995)