Simone de Beauvoir: A második nem, 1949

Mi a nő?

A Bevezetés egy valódi filozófiai kérdéssel kezdődik: Mi a nő? A válaszok között van a nő lényegének meghatározása (nőiesség), ami egyesek szerint a petefészek terméke, mások szerint megfoghatatlan, rejtélyes valami (az örök női) – bármi legyen is az, a jelenkor (egzisztencialisták) nem hisznek már a változatlan lényegben (emberi természet sincs, női természet sincs), emberi lények vannak, és minden emberi lény egyedileg szituált. Az természetesen evidens, hogy az emberiség két kategóriára oszlik, nőkre és férfiakra, melyek különböznek egymástól. A két nem azonban csak formailag szimmetrikus, mert a férfi (francia: l'homme, latin: homo) egyesíti magában az Ember semleges kategóriáját és a férfi pozitív kategóriáját. Beauvoir Poulaine de la Barre, egy 18. századi francia filozófusnő mondását idézi mottóként: „Mindaz, amit valaha férfi írt a nőről, gyanús, mert a férfi egy személyben bíró és pörös fél.”

„Az abszolút emberi típusa a gyakorlatban a férfi, a nőnek petefészke van, sajátságos létfeltételei bezárják szubjektív mivoltába, előszeretettel mondják rá, hogy a mirigyeivel gondolkodik. A férfi önhittségében teljesen megfeledkezik róla, hogy neki is vannak hormonjai, heréi." (i. m. 10–11.) Korábban Arisztotelésznél láttuk, hogy az ember lényegi jegyei a férfi élethelyzetéből elvonatkoztatott és általa megvalósítható jegyek, képességek, a nők nem voltak olyan társadalmi helyzetben, hogy ezeknek a kritériumoknak (racionális, poliszban élő, politizáló lény) megfelelhettek volna. Ezért a nő természettől fogyatékos lény, sikerületlen férfi – gondolták Arisztotelésztől Szent Tamásig, természetesen a bibliai teremetésmondát is beleértve (ti. Évát az Úristen Ádám egy fölösleges csontjából teremti).

„A nő relatív lény, nem önmagához képest határozzák meg, hanem a férfihoz képest. A nő az, amivé a férfi ítélete teszi, szokás például »nemiség«-nek nevezni, amiben az fejeződik ki, hogy a férfi szemében elsődlegesen nemmel bíró lény: a nő a férfi számára szexus, tehát abszolút értelemben is az... A férfi a Szubjektum és az Abszolútum, a nő a Másik." A Másik fogalmának azonosítása a Nővel a filozófiatörténeti nézeteket összefoglaló megállapítás Beauvoirnál, de ugyanezt a gondolatot fedezi fel újra Lévinas is, akire Beauvoir az eredeti kiadásban utal is. Ettől kezdve a francia filozófiában központi jelentőségű Más, Másság (alteritás) fogalma újból a nőhöz kapcsolódik, újra beleíródik a modern elméletekbe Lévinastól Lévi-Strausson át Lacanig.

Beauvoir Hegel segítségével megmutatja a filozófiai kiutat az örök női másság csapdájából. Emberfelfogását egyébként is nagymértékben befolyásolta a Hegel A szellem fenomenológiája c. művében leírt úr–szolga viszony. (Nemcsak őt, hanem Sartre-ot és a háború előtti francia filozófia számos képviselőjét.) A tudat és a másik tudat viszonyának természete az, hogy a tudat önmagát lényeginek és a másikat lényegtelennek, alárendeltnek tekinti – ahogy a férfi mindig annak tartotta a nőt. De az Egyik és a Másik viszonya megfordítható, a Másik önmaga számára szintén lényeges és a vele szemben lévő a lényegtelen. Minden tudat természeténél fogva imperialista, uralomra tör a másik felett. Beauvoir kérdése az, hogy miért nem tekintik a nők magukat lényegesnek és a férfit lényegtelennek, miért nem fordították meg a viszonyt? Miért fogadták el, hogy ők is lényegtelennek tekintsék önmagukat, ahogy őket a férfiak látták?

 

<< Filozófiai hatások A második nemben, a Bevezetés    Miért hajlandó a nő alávetni magát? >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés