Tipográfia (írás számítógéppel)

Az arculat meghatározói

Egy kiadványban kétféle elvet is érvényesíteni kell: egyrészt az egyes szövegtömbök szürke felületének harmonikusan kell a teljes oldaltükrön megjelenniük, akárcsak egy absztrakt festményen, másrészt, különösen egy napilap esetén, az egyes szövegtömböknek egymáshoz viszonyított értelmi kapcsolatát is figyelembe kell venni, és ennek megfelelően kell őket elhelyezni. A szövegtömbökön túl az oldaltükrön belül a címeknek és illusztrációknak is harmonikusnak kell lenniük (betűtípus, betűméret, képkivágás, képméret), miközben az egymáshoz viszonyított értelmi kapcsolatokat is jeleznie kell elhelyezésüknek, hangsúlyozásuknak.

Többféle iskola létezik a tekintetben, hogy mi alapján válasszuk meg a használt tipográfiai megoldásokat, pl. a betűtípust:

• A tartalom alapján: pl. lírai szöveghez reneszánsz betűtípust, francia szerző szövegéhez francia betűtervező betűtípusát használjuk. Végigolvasandó hosszú szöveghez könnyen olvasható klasszikus antikvát, telefonkönyvhöz kisméretű, keskeny betűt lehet használni.
• A betűk abszolút olvashatósága alapján: a jó betűtípus, a jó tipográfiai megoldás bármilyen típusú szövegre alkalmazható.
• A formátum alapján: mindegy, hogy mi a tartalom, a használt tipográfiai megoldásokat a kiadvány formátuma: mérete, oldalszáma, célja (pl. zsebkönyv vagy album) határozza meg.
• A célközönség alapján: gyerekeknek, időseknek nagyobb betűvel érdemes szedni a könyvet.

Mindegyik megközelítésben van igazság, ezeket együttesen érdemes alkalmazni.

A tipográfiai megoldások természetesen divatfüggők is. A tipográfiatörténet talán legmarkánsabb két iskolája aszerint különül el, hogy a kiadványt a tipográfia eszközeivel, azaz pusztán a betűk és léniák használatával (ahogy pl. Bodoni tett könyveiben) vagy egyéb módon: illusztrációk, rajzok, ornamentika beiktatásával akarják-e „felöltöztetni”. A preraffaellita William Morris mindkét elemet maximálisan felhasználta könyveiben. A szecesszióban teljesedik ki a képek és betűrajzolat ornamentikája, majd mindez átcsap a Bauhaus geometrikus-ornamentikamentes elképzeléseibe.

Az arculattervező megtervezi a kiadvány tipográfiai alapjait, a tördelő pedig – pl. egy újságnál minden nap – azt alkalmazva az adott tartalomhoz igazítja. Néhány szempont az elemzéshez

• kontraszt (kicsi–nagy, sötét–világos)
• egyensúly
• a fehér (foltok) használata
• hangsúlyok elhelyezése

KONTRASZT vagy EGYSÉGESSÉG

Egy szövegen belül kontrasztot vagy egységes kinézetet adhat

• a méret (kicsi–nagy vagy egységes)
• a vékony és vastag vonalak eltérése a betűkben
• kövér (extra bold) és vékony (light) betűk egymás mellett
• csupa, kis- illetve nagybetű vagy keverésük
• álló antikva és kurzív (dőlt) betűk
• keskeny és széles betűk
• éles és pasztellszínek

BETŰMÉRETEK (BETŰFOKOZATOK)

A betűk méretét a számítógépes szerkesztőprogramok az amerikai (angolszász) pica (magyarosítva: pika)-féle pontrendszerben mérik. Egy pica-pont = 0,351 mm. 12 pt = 1 pica; 72 pt = 1 hüvelyk (2,54 cm).

Kiadványtól függően, a hagyományok szerint a könyveket 10-12 pontos, az újságokat 8-10 pontos betűkkel szedik. A lábjegyzetek 6-8 pontosak, a címek a szöveg betűméretétől 72 pontig változhatnak. Általában a 8-12 pontos normál antikva a szövegbetű (kenyérbetű). A betűk mérete a klasszikus tipográfiában nem lehet akármekkora: a régi pontrendszernek megfelelően cicerónként (=12 p) vagy pikánként (=12 pt) növekszik (48, 60, 72 pt).

HASÁBSZÁM, SORHOSSZ

A könyvek általában egyhasábosak. Az újságokban a nagy oldaltükör és kis betűméret miatt volt szükséges a több hasáb bevezetése. Az ok az, hogy a túl hosszú sorok nehezen olvashatók, a szem nehezen talál vissza a következő sor elejére. A keskeny hasábú szöveg gyorsabban olvasható. Általában 40–70 leütés (35–60 karakter) kerülhet egy sorba, max. 10–12 szó. Ez határozza meg, hogy az adott kiadvány hány hasábos legyen (ideális esetben).

Egy egyhasábos A/4 oldalon 10 pontos betűvel kb. 100 leütés fér el, ami túl sok: ilyenkor vagy a margókat kell szélesebbre venni, vagy a betűméretet nagyobbra, de mindkét esetben az eredmény az, hogy az oldalon kevesebb szöveg fér el. Nem véletlen, hogy a tudományos lapok többsége kéthasábos szerkezettel dolgozik (lásd a minták között).

HA NEM FÉR KI... (HÚZÁS)

Ha egy szövegrész nem fér ki a megadott helyre (vagy ellenkezőleg: túl sok üres rész marad), technikailag sokféle megoldást alkalmazhatunk: összenyomhatjuk a betűket (horizontal scale), kihúzhatjuk őket, csökkenthetjük a sorköz távolságát stb.

A nyomtatvány egységes képét ezek túlságosan felborítják, így ezeket a megoldásokat sose használjuk. Utolsó esélyként se változtassuk meg a sortávolságot egy kiadványon belül.

Érdemes inkább a betűk közötti távolságot sűríteni (kern) vagy ritkítani, természetesen bizonyos határok között, vagy használjunk eleve keskeny (Narrow) vagy széles (Extended) betűtípust.

Ha ez sem segít, az egész szöveg betűméretét érdemes csökkenteni.

ÉLŐFEJ

Az élőfej a szöveget azonosítja, és oldalszámozást is tartalmazhat (az oldalszámozás azonban a szedéstükrön kívül is lehet).

Az élőfej betűmérete a szövegbetűnél kisebb.

Élőfejet (fejlécet, láblécet) kell alkalmazni pl. szótáraknál, lexikonoknál, ahol arról ad információt, hogy az adott oldal épp hol tart az ábécében. Konferenciacikkeknél, iskolai dolgozatoknál, tudományos folyóiratokban azért szükséges élőfejben feltüntetni a szerzőt, az írás címét, valamint esetleg egyéb adatokat, mert az adott írás oldalai külön-külön azonosíthatatlanná válnak. Mindhárom esetben előfordulhat, hogy a szövegnek csak egy, számára érdekes oldalát emeli ki valaki (pl. elteszi, lemásolja): ilyenkor fontos, hogy egyetlen oldal alapján is pontosan azonosítható legyen a teljes cikk. A tudományos folyóiratok ezért minden lap élőfejében közlik a szerző nevén és a cikk címén kívül a folyóirat és a cikk teljes bibliográfiai adatait (cím, szám, oldalszám stb.) is.

Prezentációk esetében (Power Pointnál) szintén elengedhetetlen az élőfej használata, mely a konferencia adatait (hely, idő, név) tartalmazza, valamint az adott és az összes dia sorszámát (pl. 10/55). A konferencia azonosítására egyrészt presztízsszempontok miatt van szükség (hogy a nézők lássák, nem egy másik konferencia-előadást hozott ide az előadó), nyilvánvalóan azért, mert sokan ezt teszik. Másrészt az előadót segíti, ha az egyes prezentációfájljaiban később megtalálja, melyiket hol adta elő.

Szépirodalmi könyvben nincs szükség élőfejre.

TÁRGYMUTATÓ, TARTALOMJEGYZÉK

Míg az interneten szabad szavas keresőkben kereshetünk egy szövegben, könyvben a tartalomjegyzék és a – különösen egy tudományos könyvben, hosszabb dolgozatban – tárgymutató „helyettesíti” a keresőprogramokat. Mindkettő előállítható manuálisan vagy automatikusan is.

A tárgymutató általában kisebb betűméretben, függő sorban készül. A tárgymutatóban egyéni megoldásokra van lehetőség az ábécé egyes betűit tartalmazó blokkok elején a kezdőbetűk (A, B stb.) jelzésénél. Fontos a kereszthivatkozások megfelelő kezelése (mi utal mire, melyik az alapbejegyzés, hogyan kezelendők az idegen nyelvű változatok stb.).

A tartalomjegyzékhez nincs szabvány: néhány „bevett” módszer azonban létezik, mellyel a tipográfus szakmai tudását is megcsillogtathatja.

A tartalomjegyzékben szükség lehet kipontozásra (kitöltő karakter, fill character). Ez az oldalszámmal köti össze a szöveget. A kitöltésre szolgáló karaktert (pont, vonal stb.) a tabulátorbeállításnál lehet meghatározni. Az egymás alá írt oldalszámozást a helyiértékeknek megfelelően jobbra igazítjuk.

Néhány mintaoldal:

TARTALOM 

Bevezetés.......................................8

A magyar irodalom........................... 9

A török irodalom története .............. 12

Egyéb kérdések.............................. 23

A grúz irodalom.............................. 33

Idegen nyelvű grúz irodalom............. 40

Hivatkozások ............................... 50

Végszó……………………………...............…50

TARTALOM

Bevezetés 8

A magyar irodalom 9

A török irodalom története 12

Egyéb kérdések 23

A grúz irodalom 33

Idegen nyelvű grúz irodalom 40

Hivatkozások 50

Végszó 50

TARTALOM

8 Nagy István / BEVEZETÉS

9 Kis Ákos / MAGYAR IRODALOM

12 Jó Árpád / A TÖRÖK IRODALOM

23 Boldog Pál / EGYÉB

33 Sánta Jenő / GRÚZ IRODALOM

TARTALOM

Első szakasz

8 Bevezetés

9 A magyar irodalom

12 A török irodalom

23 Egyéb kérdések

Második szakasz

33 A grúz irodalom

40 Idegen nyelvű grúz irodalom

50 Hivatkozások

Tartalom

Első szakasz

[8] Bevezetés

[9] A magyar irodalom

[12] A török irodalom

[23] Egyéb kérdések

Második szakasz

[33] A grúz irodalom

[40] Idegen nyelvű grúz irodalom

[50] Hivatkozások

CÍMEK SAJTÓTERMÉKBEN

A címek igazítása is arculati elem. Néhány példa:

A balra igazított cím
az egyik legegyszerűbb

A középre zárt a
klasszikus megoldás,
de nem mindegy, hogy merre nő

Mert a cím lehet egy fordított
piramis alakú is, ha
több soros

Vagy még próbálkozhatunk
kb. azonos sorhosszal is

Ha egy új bekezdés első sora egy hasáb legalján áll (widow, özvegysor, fattyúsor), vagy egy bekezdés záró sora a következő oldal legtetejére kerül (orphan, árvasor), fattyúsorként árválkodón jelenik meg. Ezeket valamilyen módszerrel ki kell irtani a kiadványból (a programban előre beállítható ezek kiirtása, de ez esetben automatikusan történik, azaz ha valamiért mégis szeretnénk, akkor sem lehetséges).

OLDALSZÁMOZÁS, PAGINA

Vagy az élőfejbe kerül, vagy az oldaltükrön kívül, legalább egy üres sor távolságra. A lábmargón lehet középen, jobbra vagy balra, de lehet a külső margón fent vagy középen is, ha elég vastag ez a margó. Az oldalszám után nem kell pontot tenni. Két oldalán, szóközzel elválasztva, szerepelhet gondolatjel vagy dísz, felette lehet rövid lénia.

~ 24 ~

KARAKTEREK SZÁMA

1 flekk = 1500 karakter (1 gépelt oldal); mások szerint 1800 karakter, 30 sor × 60 leütés (a szóközöket mindig beleértve)

1 ív= 40 000 karakter (betűhely, n, leütés, azaz a szóközt is beleértve)

SORZÁRÁS

A sorok szedhetők sorkizárva (tömbösen) vagy szabadsorosan (balra vagy jobbra zárva).

A tömbösen zárt sorokban, ha nem alkalmazunk elválasztást, létrejöhetnek kihajtott sorok, vagyis nagyon nagy szóközűek – ezt igyekezzünk elkerülni.

KÖZÉPRE IGAZÍTÁS (középre zárás)

Középre igazításkor feltétlenül kapcsoljuk ki a bekezdés-behúzást, különben féloldalasan elcsúszott szöveget kapunk.

Úgy mint itt.

LÉNIÁK

A léniák a szöveget tagoló vonalak. A díszléniák ma már nem használatosak, főképp azért, mert a számítógép nem támogatja használatukat. A léniák közé tartoznak a függőleges hasábléniák is.

Finom: 0,25 pt

Duplafinom: 0,5 pt

félkövér: 1 pt

kövér: 2 pt

CÍMLAP

A címlapnak is illeszkednie kell a kiadvány többi részének arculatához. Ebben a kérdésben ismét sokféle iskola létezik: egyesek szerint egy könyv címlapján csak a könyv szövegbetűjének használt betűtípus szerepelhet (tetszés szerinti változatban: dőlten, vastagon, kicsiben, nagyban, verzálban stb.), mások szerint a címlap a könyv többi részétől független arculatú is lehet.

TÖRTÉNET

Az első mesterien tördelt „kiadványok” az ékírásos agyagtáblák voltak: Hammurapi törvénykönyve már alkalmazott hasábokat, léniákat, tabulálást. Immár illusztrációkkal az egyiptomi Halottak Könyve a korából ismert legnagyszerűbb „kiadvány”.

MINTÁK

Könyvek és folyóiratcikkek arculati mintáinak galériája

A könyvtipográfia előzményei

A könyvek ma ismert formája évezredes fejlődés eredménye.

Ékírásos táblák

Az i.e. 30. századtól - az első századig élt az ékírás, melyet agyagtáblákba véstek. A nagyobb táblákban már hasábokra osztott szerkezetű "oldalak" láthatóak, illusztrációkkal. Az egyes hasábokat lénia választja el, de más ékírásos táblákon az egyes sorok között is elválasztó vonal (sorregiszter?) látható.

A Halottak Könyve (Egyiptom)

Az egyiptomi "kiadványok" közül a legismertebb talán a Halottak Könyvének i. e. 1400 körüli példánya, Ani 23 méter hosszú papirusztekercse. A gazdagon illusztrált mű a legváltozatosabb kiadványszerkesztési megoldásokat tartalmazza. A "tipográfusnak" voltak mintái, hiszen ez az elrendezés évszázados hagyományokat tükröz, melyek az egyiptomi sírok falaira festve is hasonló, sokszor mai szemmel is "modern" formákat ölt.

Tekercsek

A papirusztekercsek első formáiban a tekercset felülről lefelé kellett forgatni, a ráírt szöveg folyamatos volt (ez a módszer hasonló a számítógépes szövegszerkesztés módszeréhez. (A gördítés angol neve (scroll) is megegyezik a tekercs szó angol nevével.). A módszer hátránya volt, hogy a tekercs nehézkesen volt kezelhető. A szöveg keresése sem volt könnyű egy hosszú tekercs esetén, hiszen a magnószalaghoz hasonlóan a tekercs lineáris elérésű adathordozó, azaz nem lehet tetszés szerinti helyen belépni a szövegbe.

A tekercsre írt szöveg újítása a tekercs megfordítása: balról jobbra vagy jobbról balra forgatható tekercsek már hasábokba rendezettek: a szöveg olvasását ez megkönnyíti (a hasábok szélessége sem tekercsnyi, tehát könnyebben olvasható), de még mindig lineáris elérésű.

A nemlineáris elérést, és a forgatásnál könnyebb hozzáférési módszert a lapokra bontott könyv jelentette. Ennek mintája a hasábokra bontott tekercs, melyet lapokra szabdaltak és összefűztek. Az egy hasábos könyvnél egy, a több hasábosnál több hasábnyi szövegnél "vágták el" a képzeletbeli tekercset, melyből a könyv (kódex) készült.

Ezt a formát vitte tovább a nyomdai technológia.

Szövegdobozok és margók

Plakátdizájn: galéria

Kép a képben

A "Kép a képben" esetének nevezem, amikor egy sajtótermék egy hírt azzal illusztál vagy megtörténtét igazolja, hogy egy másik sajtótermék erről beszámoló lapszámát olvasó fotóját közli. Ez a sajátos önreflexió azt jelezheti, hogy a média maga a hír, (az üzenet) illetve hogy az esemény a sajtóterméken keresztül történik meg.