Filmes gazdaság- és intézménytörténet

Összegzés

A mindenkori filmes infrastruktúra gerincét jelentő gyártók, forgalmazók illetve bemutatással foglalkozó intézmények nem tudtak függetlenséget biztosítani az angol filmművészet számára: az mindig is Hollywood árnyékában, csak az amerikai tőkének és piaci stratégiáknak kiszolgáltatottan működhetett. Történtek kiugrási kísérletek, értek is el sikereket az angol alkotások úgy a hazai mind a külföldi közönség körében, de ezek mindvégig kísérletek maradtak, a sikerek pedig csak átmenetileg irányítottak figyelmet a szigetország filmjeire. Az igazi sikerhez talán csak annyi kellett volna, hogy a brit filmipar teljesen áttérjen az amerikai rendszerre. Ehhez viszont a mozi iránt elkötelezett jogi szabályozásra és politikai akaratra lett volna szükség. Pontosan arra, amit (nyilvánvalóan gazdasági világhatalmát és befolyását kihasználva) az amerikai gazdasági és kereskedelmi politika tudatosan, adott esetekben erőszakosan képviselni tudott. Az angol kormányok ezzel szemben soha nem akarták tevékenyen befolyásolni az iparág ügyeit. A honatyák ugyan gyakran kezdtek hangzatos szónoklatokba a nemzeti film megmentéséért, vagyis egy minőségi és az ország gazdag kulturális hagyományaihoz méltó filmművészet érdekében, ezek üres szavaknak bizonyultak. A világhatalmi jelentőségét vesztett, az USA-nak megannyi szálon kiszolgáltatott szigetország kormányzati szerveinek amúgy is csekély mozgástere lett volna a cselekvésre. A második világháború után pedig még kevesebb. Természetesen számos más (technikatörténeti, társadalmi, kulturális) ok is közrejátszott az amerikai dominencia fokozatos erősödésében és eredményezett inkább kudarcokat mint sikereket. A közönségszámban mutatkozó  ingadozások teszik leginkább láthatóvá azokat az ingatag lábakat, amelyeken a brit filmipar megszületése óta áll.

Győri Zsolt