Filmes gazdaság- és intézménytörténet

A televízió hatása

Az elmúlt oldalakon többször esett szó a televízió filmgyártásra és forgalmazásra gyakorolt negatív hatásáról. Anélkül, hogy részletes és kimerítő képet adnánk az angol televíziózás történetéről – hiszen ez nem is célunk – vázlatszerűen szeretnénk utalni a kis- és a nagyképernyő kapcsolatának legfontosabb elemeire. A Brirish Broadcasting Corporation (BBC) 1927-ben állami monopóliumként alakult meg. Elsődlegesen közszolgálati műsorok készítésére és szórására szólt a királyi felhatalmazás. A BBC fő bevételi forrását megalakulása óta az előfizetési díjak jelentik, ezért tudhatta a magántőkétől és a kormányzattól való függetlenségét megtartani és maradéktalanul érvényesíteni a közszolgálatiság alapelvét. Ezt a szellemiséget a BBC  első elnöke, Lord John Reith dolgozta ki. Az eleinte csak rádióműsorok készítésével és szórásával foglalkozó vállalat 1937-ben kezdte meg televíziós programok készítését, habár az első közvetítéseket (koronázási szertartás, sportesemények) mindössze 10,000 ember láthatta. A háború alatt mintegy 16 millió ember hallgatta a BBC adásait, amelyek közszellemet javító műsorokat éppúgy sugárzott mint igen részletes, megbízható és őszinte híreket a hadszínterek eseményeiről, és általában a világpolitikai helyzet alakulásáról. A háború végén a közel 40 nyelven sugárzott műsorok a világ minden szegletébe eljutottak és megalapozták a cég hírnevét, az olajozottan működő, minőségi közszolgálatiság végleg összeolvadt a BBC névvel.

Természetesen és kézenfekvő okokból a rádió soha sem válhatott a mozik vetélytársává, de nem úgy a televízió. A televíziós műsorszórás terén zajlott fejlesztések nyomán II. Erzsébet 1953-as megkoronázását már több mint 22 millió tévénéző követhette. A televíziós előfizetési díjak jelentette többletbevételekből a cég saját gyártási programot hozhatott létre és sorozatok, vígjátékok, thrillerek és drámák gyártásába kezdhetett. Az ITV 1955-ös megjelenésével kiéleződő verseny a BBC-t programkínálatának megújítására kényszerítette. A hatvanas években a rádió-szerkesztőség is sikeres adásokat gyártott, ekkora tehető a rádió-komédiák virágkora, de témánk szempontjából fontosabbak az olyan népszerű TV-filmsorozatok, mint a Z Cars (1962), a Doctor Who (1963) és a Top of the Pops (1964) a televíziós részleg sem maradt le. Az ITV ezzel egy időben kezdte sugározni az angol televíziózás történetének mindeddig legnépszerűbb teleregényét, a Coronation Street lassan ötven éve főműsoridős epizódjait.

A hatvanas-hetvenes évek a terjeszkedés időszaka volt. A BBC  közel 20 regionális szerkesztőséggel rendelkező rádióhálózatot épített ki és megalapította második televíziós csatornáját. A színes televíziók megjelenésével és gyors elterjedésével még inkább kiéleződött a mozgóképi médiumok közötti verseny. Az angol film intézményeivel ellentétben a BBC-nek sikerült ötvözni a minőséget és a szórakoztatást. Hír- és háttérműsoraival, dokumentumfilmjeivel, oktatóprogramjaival, valamint irodalmi klasszikusokat feldolgozó adaptációival (The Forsythe Saga – 1967) a brit kulturális hagyomány egyik legjelentősebb gondozója lett. Emellett a könnyed szórakoztatás terén is fontos szerepet vállalt, például az Eastenders (1985) illetve a Neighbours (Szomszédok –1985) című teleregények elindításával.

A brit film sohasem tudott olyan, erőteljes kultúrmissziót felvállalni mint a BBC. Ez annak ellenére igaz, hogy számos a televízióban tapasztalatot szerző, a free cinema áramlatához tartozó rendező (Loach, Garnett) később erre filmesként is kísérletet tett. A társadalmi realista filmezés komoly gyökereket eresztett a televízióban, ezáltal is nézőközönséget vonva el a filmszínházaktól. Általános tendenciává vált, hogy a legtehetségesebb angol rendezők televíziós társaságoknál vállaltak munkát, ahonnan jóval szélesebb és elkötelezettebb közönséget tudtak elérni. Szempont volt részükről az is, hogy az alacsonyabb gyártási költségekből következően az alkotók és producerek részéről egyaránt kevesebb kompromisszummal jár a tévés munka. Persze nem mindenki örült ennek a folyamatnak: számos szakember fogalmazta meg: a televízió kiszipolyozza a mozit. De nem pusztán a tehetségelvándorlás jelensége hagyott fájó nyomokat a filmiparon. Gyakorlattá vált a mozifilmek nyomott áron történő megvásárlása és tévés terjesztése. Ezeket a filmeket a BBC például előszeretettel vetítette a hétvégi estéken, tehát a jegypénztárbevételek szempontjából is kiemelt fontosságú időpontokban.

A nyolcvanas években a tévétársaságok rohamos szaporodása (Channel 4, British Sky Broadcasting, megannyi műholdas, tematikus és regionális csatorna), a videotechnika hódítása, valamint a videokölcsönzés és a kazettaértékesítés gyakorlatának elterjedése elméletileg válságba kellett volna sodornia a brit filmgyártást és forgalmazást. (A következő bekezdésben fogjuk látni az okokat, amiért ez mégsem történt meg.) Vitathatatlan az új képsokszorosítási technológia filmgyártásra és forgalmazásra gyakorolt hatása. A vászonra álmodott művek többsége videón, majd DVD-n is hozzáférhetővé váltak, a filmgyártáshoz hasonlóan hamarosan ezt a piacot is az amerikai vállaltok (Warner Home Video, Columbia TriStar, CIC) uralták. A következő táblázat a videoforgalmazás és a mozijegy-értékesítés közötti párhuzamokat mutatja:

  Forrás: BFI Film and Television Handbook 1995. p. 30

A konzervatív kormányzat a BBC szerkezeti átalakításával és a közszolgálatiság sajátos értelmezésével konfliktusokkal tarkított évtizeddé tette a nyolcvanas éveket. A televízió és a mozi példaértékű összefogása mégis ekkor vette kezdetét.

A játékfilmek finanszírozását biztosítani hivatott British Screen 1986-ban alakult meg a Channel 4, a (korábban ITV néven működő) Granada Television, a United Artist Screen Entertainment, valamint a Rank közreműködésével alakult meg. Az alapító-okiratban lefektetett irányelvek szerint ez az új intézmény pénzügyi támogatást nyújtott a piacképesnek tűnő filmek forgatókönyvének, scriptjének kidolgozásához valamint az elő- és utómunkához, továbbá a forgatáshoz. Ebben a struktúrában a filmkészítőnek legelőször arról kellett meggyőzni a felügyeleti tanács tagjait, hogy az elkészítendő alkotás a külföldi piacokra is eljuthat. A Brit Filmintézet Gyártási Tanácsának (British Flm Institute Production Board) a Channel 4-ral karöltve nagy szerepe volt egy olajozottan működő műhelyrendszer létrehozásában, ahol a filmgyártásból korábban kívülkirekedt társadalmi, illetve etnikai csoportok, női filmesek is elkészíthették filmjeiket. Később BSkyB, mint a szigetország legnagyobb kábeltévés csatornája is befizetője lett az alapnak. Az angol film esztétikailag is értékes kísérleti- és közönségfilmjeinek nagy része a Channel 4 támogatása révén készülhetett el (Jarman, Greenaway, Frears), ami a nyolcvanas években mintegy 100 millió fontot fordított gyártás-előkészítési és produkciós munkákra. Az ITV hasonló összeget szánt a hazai és tengerentúli műholdas csatornákon vetítendő televíziófilmek készítésére, de a Goldcrest is szerepet vállalt az angol mozi támogatásában, míg a BBC az iménti összeg töredékéért nyolc mozifilm gyártását és televíziós terjesztését vállalta. 1995-től, az átalakított Nemzeti Lottóvállalat (National Lottery) is az angol filmgyártás komoly támogatójává vált. A kilencvenes években a mozik forgalma jelentősen megnőtt, miközben a videó és digitális hordozók terén is dinamikus maradt a profitnövekedés és 1993-ban meghaladta az egymilliárd fontot. A legnagyobb problémát már nem a kiüresedő mozik és a televízióval folytatott kiélezett harc jelentette, sokkal inkább az amerikai dominancia teljessé válása, ami a brit filmgyártást az amerikai piaci igények teljes kiszolgálására kényszerítette. Pusztán gazdasági szempontból nézve a folyamatokat,  igazán nincs ok panaszra. A kilencvenes években olyan sztárrendezők dolgoztak Angliában, mint De Palma, Spielberg, Lucas és Bresson, míg a stúdiók dollármilliókat költöttek filmekre, ezzel folyamatos munkát biztosítva a brit színészeknek és szakembergárdának valamint folyamatos fejlesztéseket eredményezve a gyártóinfrastruktúrában. A kilencvenes évek közepén a James Bond sorozatot újra Angliába kezdték forgatni, és ezzel kapcsolatban infrastrukturális óriásberuházások történtek a többi nagy stúdiónak helyet adó várostól alig néhány kilóméterre fekvő Hertfordshire-ban. Az ezredforduló az angol horror reneszánszát hozta, de kasszasikert könyvelhetett el számos gengszterfilm és animációs alkotás is. A Harry Potter sorozat minden korábbi nézőszám-csúcsot megdöntve több száz millió fontos profitot termelt. Az angol nemzeti filmipar csak azt sajnálhatja, hogy ennek az amerikai gyártók és forgalmazók örülhettek igazán.