Médiatörténet

Cenzúra és manipuláció

„És éljünk csak a' sajtóval, melly magában a lehető legjobb, de alkalmazása által lehető legroszabb is lehet, minden czél és határ nélkül, és engedjük csak, mikép azzal mindenki kénye kedve szerint élhessen: s ... lesz köztünk elég, kinek kezében a sajtójog, ezen legszebb emberi jog, a gyilkosnak gyilkánál, a gyujtogatónak kanóczánál nagyobb átokká fog válni.” (Széchenyi: Kelet Népe 1841)
 

 
Előzetes cenzúra 
 
„1801-ben felállították a Polizei Zensur-Hofstelét, s ezzel minden szellemi termék ellenőrzését a rendőrminisztériumra bízták. A cenzúra minden haladó gondolat terjedését teljesen lehetetlenné tette. A cenzorok az állam biztonsága mellett az egyház tekintélyét is minden eszközzel próbálták védeni. A cenzor előljáróitól határozott utasítást kapott, de félelmében még ezen is túlmező szigorral ítélkezett” (Fülöp 1970 p. 199).

  • Előzetes cenzúra (megjelenés előtti) volt jellemző 1848. III. 15. előtt
  • A KÉZIRAT ELLENŐRZÉSE
    • 1726-ban III. Károly rendelkezik, hogy minden kiadvány kéziratát be kell küldeni, nyomtatni csak a cenzor engedélyével (imprimatur felirat) lehetett. 
    • 1883-ban oroszországban a Danskoi Golosznak a kéziratát, majd a kész példányt is fel kellett Moszkvába cenzúrára küldeni. A postázás miatt a kézirat elküldésétől számított 16 nap után kerülhetett az utcára. (Nyomd. Közl. 1883). 
  • A KEFELEVONAT ELLENŐRZÉSE
    • 1851-ben Franciországban vezették be az addig ismeretlen éjjeli ügyészség rendszerét: „addig nem volt szabad semmiféle ujságot lenyomtatni, amíg azt az ügyész a korrektúra-levonat aláírásával s jóváhagyó lebélyegzésével meg nem engedte. (Novák V). 
    • Az újságoknál a kész lapot be kellett mutatni a cenzornak (ez a Pesti Hirlapnál egy ideig a Nemzeti Ujság egyik munkatársa), aki adott cikkett vagy engedte, vagy módosításokkal engedte, vagy nem engedte megjelenni. 
    • Az ilyen típusú cenzúra következménye az öncenzúra vagy a cenzor megvesztegetése (hogy nem olvasná el már kéziratban is), hiszen a már kiszedett újságot javítani nagyobb időveszteség. 
    • A kefelevonatra írt „admittitur” (megengedtetik) felirat jelezte, hogy a lap kinyomtatható (Pusztai 1902). 
  • Az előzetes cenzúra lehet látható vagy láthatatlan az olvasó számára. 
    • Ha látható, a már betördelt oldaltükörben a kicenzúrázott, de kiszedett részt kiveszik a tördelőhajóból, és nem raknak helyére másik szöveget, azaz ez a rész üres marad (esetleg megjegyzéseket tehetnek)- 
    • Ha láthatatlan, a szerkesztőknek új szöveget kell a kivett helyére tennie. 
    • 1940-ben Teleki Pál előzetes cenzúrát vezet be (5555/1940 ME. rendelet a sajtóellenőrzésről). Eszerint
      • 2. §. (1) Az engedély megadására jogosult (1. §.) az időszaki lap közlésére szánt minden közleményének kefelenyomatát vagy géppel írt szövegét (kéziratát) azonnal, más sajtótermék bemutatott kéziratát pedig késedelem nélkül átvizsgálja, és ha arról győződik meg, hogy a sajtótermék vagy egyes közlemények megjelenése és terjesztése a hadviselés érdekét, vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan érintené, az engedély kiadását megtagadni és a sajtótermék terjesztését megtiltani köteles. Erről a sajtótermék előállítóját értesíteni kell.
      • 3. §. Időszaki lapban a hatóság által törült közlemény helyét, ha pedig valamely közleménynek csak egy részét törülték, a törült rész helyét üresen hagyni, vagy a figyelmet a törlésre egyéb módon felhívni nem szabad. A tilalom megtartásának ellenőrzése végett a hatóság elrendelheti, hogy a közleménynek vagy a lappéldánynak újból kiszedett és áttördelt levonatát a többszörösítés megkezdése előtt bemutassák.
    • A Kádár-rendszer kultúrpolitikájában nem volt előzetes cenzúra, ám Aczél Györgynek a „problémás” cikkekett ajánlatos volt megmutatni kinyomtatás előtt



Utólagos cenzúra (revízió)

A már kinyomtatott újság cenzúrája még nagyobb óvatosságra intette a szerkesztőket. 

  • 1770-es évek: a kinyomtatott művekből 3 példányt a helytartótanácsnak kellett beküldeni. 
  • 1849-től: Minden kinyomtatott műből 1-1 példányt a cenzúrahatósághoz kellett eljuttatni. Ha ők 3 vagy 8 (kiadványtól függően) nap után nem adnak ki betiltási rendeletet, a kiadávány terjeszthető. Ez a lehetséges anyagi kockázat miatt öncenzúrához vezet. 
    • Újságnál 1 órával szétküldés előtt kellett bemutatni a lapokat. Ha nem kapott egy cikk engedélyt, mindig kéznél volt másik cikk; de ha lehetett, mégis előre mutatták be az ellenőröknek, akik erre kaphatók voltak,  pl. a vezércikket. 
    • Általában letiltották a krititzáló hangú cikkeket, híreket. A hírek így jólétet, békét, fejlődést tükröztek 
    • Megjelent a sorok között írás: külpoltikai párhuzamok, pl. francia centralizációt bíráló cikkek formájában. 
    • 1851-ben a városkapitány tabunak hirdette ki a forradalom és a menekültek témáját
    • A Hölgyfutár szerkesztői üzenete: „A Hazámról költemény jó, de nem közölhető”. 
  • III. Napoleon: 1852 "intések rendszere" (avertissement): ha a közigazgatási hatóság valamit kifogásolt az újságban, megintette a szerkesztőt; másodszori intés már 2 havi betiltással jár, harmadszor pedig teljesen elvették az újság engedélyét.
 
Szabályozásmentes látens cenzúra
 
„Nincs cenzúra. A lap politikai munkájáért a főszerkesztő felelős” (Naményi Géza feljegyzése 1966. jún. 27 ZBSZ II. p. 371) 
 
A Kádár-korban "mivel a párt működése mentes a jogi szabályozástól, termnészetszerűleg semmilyen törvény, illetve törvényerejű rendelet sem szabályozza a párt és az általa irányított tömegkommunikáció viszonyát.” A sajtóirányítás .. informális.” “Írásos nyoma alig van”, s az is “bizalmas” kategóriájú (Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára. Kritika, 1988. október.)
 
Az öncenzúra biztosítása:
„Inkább amellett vagyok, hogy állítsuk vissza a szerkesztőbizottságok, főszerkesztők, felelős szerkesztők felelősségét, és ha már eddig kibírtuk, ezután is ki fogjuk bírni, hogy nem valami jó cikkek fognak megjelenni vagy nem jól írnak meg valamit. Inkább éljünk  az utólagos bírálat jogával és felelősségrevonással. Ennek tehát hatékonynak kell lennie. ... Mi fog itt történni? Rosszul írtak egy kérdésről? Észrevételezzük a cikket. Újra rosszul írnak? Újra szólunk. Vagy megjavul a lap, vagy nem lesz tartható, és akkor leváltják a szerkesztőt, ha pedig nagyon csúnya dolgot csinál, büntető eljárást indítanak ellene, ha még csúnyább dolgot, börtönbe kerül.”  ... „Mi összehívhatjuk időnként az összes sajtó embereit megmondhatja a párt vagy állami szerv is, hogy egyes kérdésekben a sajtó milyen vonalat vigyen. Ha nem hajtják végre  akapott utasítást, akkor 1 hónap múlva megmondhatjuk, látja, mit csinált, magára volt bízva, hogy mit ír és hogyan oldja meg feladatát. Így tudjuk biztosítani, hogy felelős legyen a lapért". (Kádár János MSZMP KB Titkárság 1957. szept. 7-i ülésen hozzászólásából ZBSZ I. p. 277) 

  • A Kádár-rendszerben az újságírók eleve ideológiailag megbízhatók lehettek, viszont a heti főszerkesztői értekezleten értékelték az előző hét írásait is. 
    • Belső utasítások a Pro Domókon és az APO (Agitációs és Propaganda Osztály) illetékesei telefonos utasításokban, ill. az APO által 1958-tól rendszeresen tartott főszerkesztői értekezleteken jutnak el a lapok vezetőihez. Ezeken “eligazítják a részvevőket, hogyan kezeljék az éppen aktuális témákat, milyen témákkal foglalkozzon a sajtó, vagy ellenkezőleg, előírják, hogy egy-egy témáról mikor, mekkora terjedelemben, melyik lap írjon. ... Felelősségre vonnak gyakran jelen sem lévő újságírókat, szerkesztőket, utóbb hibásnak ítélt cikkek írásáért, közléséért”. (Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára. Kritika, 1988. október.)
  • A Kádár-rendszer 
    • A Rákosi-rendszer 2T (támogatott, tiltott) rendszeréhez képest szabadabb az Aczél György nevéhez kapcsolódó három T rendszere: támogatott, tűrt, tiltott (írók és írások)
    • Három nyilvánosság rendszere: 
      • Első nyilvánosság: szocialista sajtó
      • Második nyilvánosság: a 70-es évektől a stencilezett szamizdatok, magánlakásokban tartott előadások, Szabad Európa Rádió stb.
      • Harmadik nyilvánosság: a rendszer által kiadott zárt, bizalmas könyvkiadás
        • zárt (ideológiailag ellenséges tartalmú), 
        • belső használatra (szakmai és tudományos körök tájékoztatására), 
        • kézirat gyanánt (kiadói problémák miatt elutasított könyvek).
        • Az első két kategóriába pl. nem marxista poltikai könyvek kerülnek. Zárt kategóriás pl: Kissinger Választanunk kell, Teller: Hiroshima hagyatéka, Che Guevara: Bolíviai napló, Trockij: A forradalomról, Szolzsenyicin: A pokol első köre. E könyvekhez kb. 1500 ember jutott hozzá, a pártapparátus, egyes minisztériumok, a Népszabadság, egyetemek marxista vezetői, zárt részleggel rendelkező könyvtárak. (APO 1971. okt 12. ülés, ZBSZ II p. 449):
    • A szilencium fogalma
      • „Szirmai és Aczél elvtársak megállapodtak abban, hogy Ladányi Mihályt elkövetett vétségeiért az alábbi büntetésben részesíti: ... 1 év szilencium, amely a mai nappal kezdődik és kiterjed a folyóiratokra, kiadókra, a Rádióra, a tv-re, irodalmi színpadokra stb. A szilenciumi év letelte után még fél évig köteles bemutatni minden megjelenésre szánt írását az Irodalmi Osztályon. Két évig nem szerepelhet nyilvánosan sem író-olvasó találkozókon, sem Költészet napján stb”. (Tóth Lajos feljegyzése 1966. máj. 16. ZBSZ II. p. 97) 
    • Az MTI nem nyilvános publikációi
      • MTI “piros csíkos” a: bizalmas kiadvány külföldön megjelenő információk csak vezető beosztásúaknak 
      • MTI rádiófigyelő: határon túli / nyugati magyar rádiók figyelése (bizalmas)
      • Magyar Rádió rádiólehallgató szolgálat: (részben a hírekhez) BBC stb figyelése
      • MTI “A szerkesztőségek tájékoztatására” bővebb anyagok nemzetközi eseményekről, tudósításaiban a nem publikálandó rész
 
Totális cenzúra
A totális cenzúra azt jelenti, hogy egyáltalán semmi nem nyomtatható ki. A nyomtatás tiltása jellemezte az oszmán Törökországot. Hasonló az internet polgári használatának teljes tiltása Türkmenisztánban Türkmenbasy uralma alatt illetve a határokon túli internet blokkolása Észak-Koreában.

Financiális cenzúra
A sajtótermékek, a szólásszabadság korlátozható anyagi eszközökkel, vagy a hírlapokra kivetett adó (hírlapbélyeg, újságbélyeg) formájában (Angliában 1712-1855), melyek megdrágították a lapokat, melyek ezáltal kevesebb olvasóhoz juthattak el. Hasonló anyagi eszközökkel operáló módszer az amikor sajtótermék engedélyeztetését magas összeg kifizetéséhez kötik. Ilyen volt az óvadék (kaució), melyet induló lapoknál kellett fizetni (még az 1848-as szabad sajtót biztosító törvényeknél is igen magas volt az óvadék, amit a tiltakozás miatt a felére vittek le; a Népszava pedig egy időben a  etilapokra kivetett kauciót nem tudta letenni s emiatt – magát havilapnak álcázva – minden héten más-más címmel jelent meg (Új Népszava, Népszabadság, Népjólét, Népakarat)). A modern kori történelemben ilyen kísérlet volt az internetadó 2014-es bevezetésének kísérlete. 
Ugyanennek elektronikus médiabeli változata a frekvenciára való pályázás pályázati díjhoz kötése. Ez kisközösségi rádióknál ugyan alacsony, de közösségi rádióknál már milliós nagyságrendű is lehet; kereskedelmi rádióknak pedig a pályázati díjon túl évente kell igen magas összeget kifizetni (frekvenciahasználati díj). Ezek az eszközök egyértelműen a szólásszabadság korlátozásai. 
 
 
 

Az hozzáférés tiltása (index)
 
Könyvek tiltó listája 
  • A könyvekhez való hozzáférés tiltásának klasszikus példája az egyházi cenzúralista (Index librorum prohibitorum) (illetékes szerve az Index Kongregáció hivatala, 1571-1917). A 18. században maga a lista is titkos volt. A pápai index 1948-as utolsó, 32. indexe mintegy 4000 cenzúrázott címet tartalmazott, többek között az alábbi okokból: eretnekség, erkölcstelenség, szexuális szabadosság, politikai inkorrektség (Sipos 2007). 
  • A 16-17. században jellemzően tiltottak a protestáns könyvek
  • “Tilosak a nem katolikusok azon könyvei, melyek kifejezetten a vallásról szólnak, hacsak nem bizonyos, hogy nem tartalmaznak semmit a katolikus hit ellen.” 
  • Tilosak az erkölcsetelen könyvek, a jóslást, babonást stb. tartalmazó könyvek. 
  • Azok a napilapok, újságok és folyóiratok, melyeknek az a törekvésük, hogy a vallást, az erkölcsiséget támadják, nemcsak temészeti törvényeknél fogva, hanem az egyházi törvényeknél fogva is tilosak.  (1897, XIII. Leó pápa bullája a könyvtilalomról Officiorum ac mounerum..”, Géczy József: Az egyházi könyvtilalom és könybírálat. Nagyvárad, 1915. 110-188 p.) 
  • A II. világháború után az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendeletet hozott a "a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek megsemmisítéséről" (530/1945. M.E. számú rendelet). Eszerint "Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könyvkiadó vállalatok, könyvkereskedők, köz-, és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.) ... Különösen és kivétel nélkül megsemmisítendők a fasiszta (nemzeti szocialista) politikusok fasiszta szellemű életrajzai, nyilvánosan elmondott beszédei, fasiszta állampolitikát méltató tudományos színezetű művek, a német hadviselést feldicsérő sajtótermékek, a fasiszta politikusoknak ily szellemű művei, a fasiszta pártoknak és kiadóhivataloknak összes politikai jellegű kiadványai, vagy ilyen vonatkozású szépirodalmi termékei stb." (Sipos 2007). Az OSZK főigazgatójának sikerül elérnie, hogy az OSZK ezekből a művekből zárt állományban példányokat megtarthasson. 
  • "1946 nyarára jelentős mennyiségű nyomtatvány gyűlt össze, amelyet leplombált vagonokban szállítva végig szigorú szovjet ellenőrzés mellett semmisítettek meg. Elsősorban a papírhiány miatt zúzómalmokban, de ha a szállítást nem tudták megoldani, esetenként ott helyben égették el a tiltott könyveket, újságokat. Becsült adatok szerint összesen 800 ezer kötet (jelentős mennyiségű tankönyv volt közöttük) és 86 tonna egyéb sajtótermék semmisült meg 1945–1946 folyamán." (Bánfi  2003)
  • A betekintést 1958-tól tudományos célra engedélyezik. A zárt állomány 1989. végén szabadul fel (118/1989. M.T. rendelet)
  • 1959-ben a 0041/1959. M.M. sz. rendelet szerint  zárt állományban kell tartani a következő kiadványokat
    • a. fasiszta könyvek jegyzékében szereplő sajtótermékek
    • b. hírhedten népellenes, szovjet és népi demokrácia ellenes,
    • ellenforradalmat dicsőítő kiadványok
    • c. pornográf kiadványok
    • d. felsőbb szervek utasítása alapján forgalomból kivont művek. 
 
Az olvasás tiltása
Az 1700-as években az amerikai Délen törvényileg tilos volt a rabszolgákat megtanítani olvasni és írni. 
 
Külföldi lapokhoz való hozzáférés korlátozása 
  • Magyarországon 1804-ben a külföldi lapok járatása engedély nélkül tilos volt. A lapokat kézbesítés előtt a postán cenzorok vizsgálták át. 1808-ban 108 lapot engedélyzetek, amiből 84 német volt. Ekkor még csak 1 éves előfizetést fogadtak el lapokra. Az előfizető nyomtatott címzésű borítékban kapta a lapokat. Pecsét alatt (viaszpecséttel lezárva) +2 ft-ot kellett fizetni. A cenzúra miatt sokat késtek a lapok.
  • 1822-ben még mindig csak 107 engedélyezett külföldi lap volt a monarchiában. Ha valaki tiltott lapot akart olvasni, cenzori engedélyt kellett szereznie. Ha megkapta, a lapot csak ő maga olvashatta, azt másnak nem mutathatta meg. A belföldi lapok szerkesztői pl. kaphattak ilyen lapokat, Ha a cenzor nem találta megfelelőnek a lapot., elkobozta, így az előfizetők nem kapták meg. A cenzor által jóváhagyott cikkeket a rendőrség is kifogásolhatta. 
  • A reformkorban ugyanez Bécs felé is működött: a Pesti Hirlap és a korai liberális Világ nem volt terjeszthető.
  • A Horthy-rendszerben Magyarországról több száz sajtótermék és nyomtatvány volt kitiltva a postai szállításból (M. Kir. Postavezérigazgatóság 1938). Témáik között fasisztát és szocialistát is találhatunk. Így pl. számtalan idegennyelvű lapon kívül az Amerikai Magyar Újság, az Arader Zeitung, mindenféle helyen kiadott Arbeiter Zeitung, Csehszlovákiai Népszava, a londoni Daily Worker, a pozsonyi Déli Hírlap, a kassai Igazság, a moszkvai Izvesztia, Rákosi Mátyás prágában kiadott Magyar Tanácsköztársasága, Jászi Oszkár  Münchenben kiadott Magyar kálvária, magyar feltámadás c. írása, Kassák Lajos bécsi Máglyák énekelnek c. írása, Trockij és Lenin írásai, az eszéki, pozsonyi, losonci Magyar Ujság, Kolozsvári Balázs (Kun Béla) a Pártok szerepe a diktatúra keletkezésében c. írása, Sztálin elvtárs nagy beszédje a Szovjetszövetség XVI. kongresszusán (Prága, 1930). A listából megtudhatjuk néhány lefoglalt sajtótermék címét: „Csak fedett helyen terjeszthető különlenyomat. Ingyen Népszava, Magyarország dolgozó népéhez! (1926). A betiltott nyomtatványok között erotikusokat is találunk: „Bujaság himnuszai (1927)”, Erato (Bécs, 1927), Érdekli Önt az erotika? Ha igen, úgy ez önnek szól (1936), de lefoglalt a „Hungarismus irányeszméi” (1938) és a „Nyilaskereszt induló” is és számos „Munkások, elvtársak” című röplap, Radnóti Miklós „”Újmódi pásztorok éneke” (1931) verseskötete.
  • Az 1950-es években nem lehetett határon túli lapot behozni az országba.
  • 1964-1989 között nem lehetett magyar lapot Romániába bevinni
 
A rádióadásokhoz való hozzáférés megakadályozása 
A külföldi rádióműsorokhoz való hozzáférés megakadályozható néprádió vagy vezetékes rádió árusításával, melyek csak az adott ország állomását tudják fogni; a külföldi adók hallgatásának törvényi tiltásával börtönbüntetés terhe mellett (és a feljelentésekben bízva); a rádiókészülékek elkobzásával.
 
Internetes oldalak ideológiai alapú szűrése
Magyarországon elérhetetlenné tették a be nem jelentett szerencsejátékoldalakat; Kína, Irán és sok más ország számos nyugati oldalt blokkol. 
 
Kábeltévéadások blokkolása
  • Egyes országokban a kábeltévé hálózatok által továbbított tévéadásokat időnként blokkolják (pl. Kínában a BBC). 
  • Krímben annak orosz kézbe kerülése után az ukrán tévécsatornák helyett a moszkvai tévécsatornákat továbbították a kábelszolgáltatók
 

Zártkörű terjesztésű kiadványok
  • A Horthy-rendszerben az MTI megjelentetett csak a felső vezetésnek szánt híreket és rádiómonitoring összefoglalókat. 
  • A Kádár-rendszer három T-jének, három nyilvánosságának sajátossága, hogy egyes művek a párt adott köre számára megjelenhettek magyar kiadásban
    • Egyes kötetek meghúzva, megideologizált előszóval megjelenhettek nyilvánosan is  
    • A zárt körű terjesztésben kiadott köyvek (jogdíj fizetése nélkül!) kb. 200-500 példányban jelente meg, évi néhány cím
    • Az Agitációs és Propaganda Bizottság (AgitProp) határozata alapján jelölték ki a címeket (pl. a harmadik világháború rémképét lebegtető Teller Ede: Hirosima öröksége)
  • A napilapok szilveszteri különszámai egy időben csak a pártvezetők számára voltak elérhetőek. 
 
Birtoklás tilalma
  • Mária Terézia 1752-es rendelete értelmében akinek vallásos tárgyú könyve van, be kell mutatnia a helybeli katolikus papnál, aki az eretnek könyveket megsemmisíti, a meghagyhatókat pedig lepecsételi és aláírja. Akinél e nélküli vallásos könyvet találnak, 3 ft bírságot fizet, amiből 1 ft a följelentőé lesz. 
  • Bajorországban a 18. század elején külföldi könyveket csak egyes főpapok és professzorok vihettek be, akiknél a megmételyeződéstől (periculum perversionis) nem kellett tartani. (Magyarországon 1802-ben a Martinovics-mozgalom elfojtása után már nem bíznak a professzorokban sem: az Egyetemi Könyvtárban Helvetius, Voltaire, Rousseau műveit általában nekik sem adhatják ki). 
 
 
Privilégium (szabadalom; kiváltságlevél).
Ez egyfajta kiadói jogvédelem: állami engedély egy adott nyomdának egy keresett kiadvány (misekönyv, tankönyv, kalendárium) vagy idegen nyelvű (ciril, héber) könyvek kiadására, annak másolásának tiltásával adott helyen és időben, azaz ilyen tartalmú könyvet más nyomda nem adhatott ki.  
 
Példák:
  • 1579 II. Rudolf először ad ki privilégiumot (protestáns nyomdák tiltása-ellehetetlenítése: a 16. században a protestáns nyomdák többsége, a 18. századra a debreceni kivételével megszűnnek) 
  • 1728?: a helytartótanács engedélyhez köti a nyomdák működését, de még sokáig nem igyekeznek beszerezni azt. Következésképp: a legtöbb nyomda engedély nélküli. II. József azonban már szigorúan ellenőrzi a nyomdák engedélyét
  • 1584 Nagyszombati Nyomda királyi privilégiuma 
  • A 18. században a naptárokért folyt privilégiumharc. 1705-ben komárom kap kalendáriumkiadási szabadalmat, ezért a debreceni kalendáriumot 1714-ben privilégiuma híján betiltják, holott már 100 éve jelent meg (ebben része volt az 1703-4-es „rebbellis” tevékenyéségének is). A sokféle harc után a 18. sz. második felében már jóval könnyebben adnak naptárprivilégiumot. 
  • III. Károly magyar király 1715-ös (nyugati birodalomnak kiadott) rendelete, mely szerint minden nyomdaterméken szerepelnie kell az „író, költő, kiadó és könyvnyomdász vezeték- és keresztnevének valamint az évszám és város megnevezésének” (Novák IV. p. 48).
  • A bécsi Trattnernak 1757-72 között minden brevárium és misekönyv magyarországi árusítására volt privilégiuma. 
  • 1779: Mária Terézia az Egyetemi Nyomdának adja a tankönyvkiadás és terjesztés privilégiumát. 
  • A privilégiumokat II. József eltörli (Censurpatent): szabadverseny; sőt, a cenzúrát a bécsi nyomdákban el is törli, ám e rendelkezések haláláig lesznek csak érvényben. 
  • 1795 Censurordnung (II. József rendeleteinek hatályon kívül helyezése). I. Ferenc sajtójogszabáélyai alapgondolata a nyugalom megőrzése: conservation tranquillitatis. A lapok száma így 1805-ben mélyponton. 
  • 1837: porosz törvény az írói tulajdonról: „csak a szerzőnek van joga egy már kiadott munkát újra lenyomatni”.
  • 2014: tankönyvkiadás államosítása. 
Egy másik eszköz a nyomdák számának korlátozása volt. 
Hasonló jelenség ma az rádió és tévéállomások számának korlátozása a frekvenciaszűkösségre hivatkozva.  
 
 
 
 
Sajtótermékek betiltása
  • 1830-ban (júl. 25) majd az összes újság megjelenését betiltották Franciaországban, de ezt sok lap nem tartotta be 
  • Magyarországon a korábbi rendszerekben megjelent lapokat betiltották: 1849-ben a szabadságharc leverése után, 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt, 1944-ben a nyilas hatalomátvétel után, 1948-ban a fordulat évében. 
  • A Kádár-kormány az 1956-os forradalom után minden új lap megjelenését „szüneteltette”
  • A kenyai kormány a 2007 végi zavargások után a médiában betiltják az élő híradásokat


Tabutémák 
 
A cenzorok különösen figyeltek az előre meghatározott tabutémákra, melyekről nem szabadott írni, még utalni sem.
 
  • II. Lipót 1790: a hatósági intézkedések bírálatának tiltása
  • II. Lipót 1791: a francia forradalom hírei a magyar sajtóban csak a hivatalos Wiener Zeitunkban megjelent hírek alapján közölhetők
  • A Kádár-rendszerben tabutémák voltak a tármogatótt-tűrt-tiltott hármas tiltott kategóriája: 
    • a szocialista országok közötti ellentétek (pl. szovjet-kínai)
    • a párton belüli nézetkülönbségek, a vezetés egyégességének megkérdőjelezése
    • A Központi Bizottság és Politikai Bizottság ülésein elhangzott viták, alternatív javaslatok közlése helyett a hozzászólók számát ismertetik
    • A hatalom tévedhetetlenségének megkérdőjelezése
    • A fennálló rendszer bírálata, a központi és pártszervek működésének, a vezető beosztású hivatalnokoknak a bírálata
    • Párton belüli ügyek, pénzügyek, magas rangú pártfunkcionáriusok jövedelme, a  sajtóiránytás  mechanizmusa 
    • Mivel a termelést a párt/állam irányítja, a vállalatok kereskedelmi érdekei egyben az állam kereskedelmi érdekei; így ezek az információk sem adhatók ki.
    • A tájékoztatási hivatal vezetője szerint: “Tudomásul kell venni, hogy vannak állami és katonai titkaink, diplomáciai és kereskedelmi érdekeink, s “nyílt, őszinte és teljes tájékoztatás” címén sem tűrhető el ezek megsértése. Az igazi sajtószabadság ... nem zárja ki, sőt egyenesen feltételezi, megköveteli, hogy a központi akarat ezen a területen is érvényesüljön,. S ha ez úgy jelentkezik, hogy konkrét esetekkel, kérdésekkel egyáltalán nem, agy az adott pillanatban még nem szabad a sajtónak foglalkoz, azt a sajtó munkatársainak meg kell érteniük” (ZBSZ1 p. 226)
    • "A hazai uránbányászattal kapcsolatos adatok továbbra sem közölhetpk sem riport, sem fénykép stb formában. Ez a tilalom a pécsi új bányászlakótelepek építkezésére is vonatkozik". (1959. I. 16. Főszerkesztői értekezlet anyagából (ZBSZ I. p. 315)
    • Néhány tiltott téma a szocializmus utolsó éveiben: 
    • Fordulat és Reform program másfél év után jelent meg a Közgazdaági Szemlében meghúzva
    • A társadalomból érkező (civil) kezdeményezések, alternatív javaslatok (1987 k.)
    • MDF, FIDESZ megalakulása
    • Körenyezetvédő egyesületek munkája
    • A hivatalos külpolitikai irányvonaltól eltérés
    • A központi irányítás feltételezi, hogy a sajtóban minden az adott ország hivatalos álláspontja. KGST-országokról csak azt lehet írni, ami az ottani felfogás (ottani MTI tudósító vagy ottani hírügynökség lehet forrás).
    • 1956 mint forradalom
    • Kábítószerfogyasztás (előbb teljesen tiltott, később a kábítószerellenes propaganda támogatott)
    • A karácsony és augusztus 20. vallásos jellegére utalások
    • Határon túli magyarok helyzete 
    • Emigráns (disszidens szerzők) irodalom (egy időben; később a Látóhatár és a Tiszatáj foglalkozott emigráns ill. határon túli szerzőkkel). 
    • Tiltott (szilenciumra ítélt) írók 
 
Ideológiai harc erősítése
  • A Kádár-rendszerben:  „[sajtónk] nagyszámban közöl nyugati érdekességeket ... megfelelő magyarázó megjegyzések nélkül ír az Egyesült Államokban vagy Franciaországban a munkások magas órabéréről, keresetéről, szabdság idejéről. háztartási gépeiről, autójáról stb. Nagyon sok olyan anyag lát napvilágot, amely a nyugati tudomány, technika, kultúra fellendülésével, előretörésével foglalkozik. Ezekkel elkápráztatja, egyben teljesen dezinformálja az olvasót: a szocialista országok jelentik az unalmat, viszont a kapitalizmus tele van vonzó érdekességekkel. A magyar közvéleményben így az a kép alakul ki, hogy ... - pestiesen szólva - „nagyon szépen haldoklik a kapitalizmus”. ... A sajtó állandóan tartsa ébren közvéleményünkben azt a tudatot, hogy nemzetközi méretekben kegyetlen osztályharc dúl és a hazai nyugalom és biztonság ellenére a szocializmus erői - így hazánk dolgozói is - még sok kemény, nehéz harc előtt állnak. (Naményi Géza 1968. aug. 7. feljegyzés az APO-nak. ZBSZ II. p. 399). 
  • Hasonló jelenségre a mai sajtóban is találunk példákat, témákat. 
  • A militarista retorika szintén jellemző ezekre az írásokra
 


Könyvégetés
“Habent sua fata libelli” - A könyveknek megvan a maguk végzete 
A cenzúra leglátványosabb manifesztációja a nyilvános könyvégetés.  

  • Az abszolutista cenzúrában jelképesen hóhér égette el a könyvet
  • II. Katalin orosz cárnő Nyikolaj Ivanovics Novikov nyomdájában készült könyveket égetteti el, majd a nyomdászt 15 évre bebörtönzi. 
  • 1933-ban Berlinben tartottak nyilvános könyvégetést tartottak a nácik. 
  • Bár a könyvégetés inkább politikai manifesztum, egy mű minden példányának megsemmisítése a digitális korban is lehetséges, a kiadvány szerveren tárolt fájljainak törlésével. 


Utcai árusítás tiltása
  • A bulvárlapok korában az utcai árusítás tiltása a lap ellehetetlenítését jelentette.
  • A Kádár-korban tudatosan nem volt árusítható utcán a vajdasági Magyar Szó: „A Magyar Szó utcai árusítását változatlanul nem tartjuk kívánatosnak, mert a magyar olvasóközönség tájékoztatásának általunk diktált elveiel, rendjével nem egyeztethető össze az a mód, ahogyan ez a lap időnként egyrészt a magyar vonatkozású, másrészt pedig általában a külpolitikai kérdéseket kezeli. A válogatás és politikai ellenőrzés nélkül közölt nyugati jelentések károsan befolyásolnák és félreinformálnák a magyar olvasóközönséget. Előfizetéses alapon azonban változatlanul átvesszük a lapot (Pálos Tamás 1967. máj. 15, az MSZMP KB állásfoglalása. ZBSZ II. p. 393) [NB A Magyar Szó ma sem kapható utcai árusításban sehol Magyarországon].
 
A reakció a cenzúrára: kalózkiadványok, kalózrádiók, kalózmásolatok, szamizdat, stencil


  • A 17. században Európában a legnagyobb sajtószabadság Németalföldön, Hollandiában volt (első Európában), így itt nyomtatták a más országokban tiltott műveket (pl. francia), melyet becsempésztek az adott országba 
  • Angliában 1695-ben szüntették meg a cenzúrát és a nyomdák számának korlátozását (2. Európában)
  • Franciaországban a francia forradalom hozta el a sajtószabadságot
    • 1789. aug. 26: Emberi és Polgári jogok nyilatkozata: "XI. A gondolatok és vélemények szabad közlése az embernek egyik legértékesebb joga; ennélfogva minden polgár szabadon szólhat, írhat s nyomtathat ki bármit, felelősséggel tartozván viszont e szabadsággal való visszaélésért a törvény által meghatározott esetekben."
    • 1791. márc. 11-én, a céhek intézményének eltörlésekor minden nyomdai privilégium is megszűnt, így akárki akármit nyomhatott, ám később a kinyomtatott irat miatt akár fejébe is kerülhetett a szabadság. 
    • de utána Napóleon ismét bevezette a cenzúrát, majd 1830-ban és 1848-ban is kis időre ismét eltörlik, hogy Lajos Fülöp ill. III. Napóleon visszaállítsa. 




A hatalom módszerei az írott és elektronikus sajtó tartalmának befolyásolására a 18-21. században
 
„[1849 után] Síri csönd borul az országra, cenzorok, rendőrtisztviselők, katonai bíróságok gondoskondak arról, hogy sehol más vélemény ne juthasson kifejezésre, mint amit a kormány a maga céljai érdekében kívánatosnak tartott” (Novák 1929, V).
 
A hatalom céljainak megfelelő tartalom eljutattása a lakosokhoz ma sem ismeretlen eszköze a hatalomnak, de ezt közvetetten kénytelen a saját tulajdonú vagy fenntartású sajtótermékekre (napilap, kereskedelmi és közszolgálati rádió, tévé) korlátozni.  
 
Egy kormányhoz hű  lap fenntartása
  • Az abszolutista hatalom sajtóreceptje: fenntartani egy hű lapot (Gazette, Wiener Zeitung). A reformkorban a sajtót és cenzúrát irányító Metternich a pozsonyi Hirnöknek adta ezt a címet.  

Más módszerekkel azonban a "független", politikailag semleges sajtótermékekhez is képes eljuttatni az üzenetét. 
 
A nagypolitikának a médiumok tartalmát és szerkezetét - és ezzel a fogyasztóit - manipuláló ill. korlátozó technikái közül néhány: 
 
  • a közszolgálati média anyagi támogatása aktuális kormányzati költségvetésből és nem közvetlenül lakossági előfozetésből
  • egyes elektronikus médiumok ingyenes vételének biztosítása, mások vételének rontása 
  • nyomott árú vagy ingyenes lapok kiadása
  • a jelentős kereskedelmi médiumok tulajdonba vétele
  • ideológiai alapon egyes médiumok pályázatainak kedvező elbírálása, mások kizárása
  • állami hirdetések (szerencsejáték, kormányhirdetések) közlési helyének megválogatása nem példányszám, hanem ideológia vagy tulajdonosi körrel való kapcsolat alapján (pl. az aktuális politikai ellenfelek lapjában, rádiójában stb. nem hirdet a kormány)
  • a sajtószabadság korlátozása 
    • "a közszolgálat megszállása" (a fenti pont szerinti támogatás fejében), azaz kormányhű tartalom elvárása a közszolgálati médiumokban 
    • hírszolgálati kötelezettség a nagy kereskedelmi médiumoknak és a közösségi rádióknak
    • zenei kvóták 
  • a szólásszabadság korlátozása
    • médiához való jutás nehezítése pl. anyagi eszközökkel (korábban kaució, "papírhiány", ma pályázati díj)
    • bizonyos tartalmak jogi tiltása (abszolutista rendszerben pl. az uralkodó becsmérlése, 2012 óta a Btk. 334. § Nemzeti jelkép megsértése.
    • bizonyos csoportok médiatulajdonlásának tiltása (pl. ma pártoké nem lehet rádióállomás)
    • bizonyos weboldalak blokkolása
    • "kiegyensúlyozott tájékoztatás elve" a jelentős befolyásoló erővel bíró (>15% share) médiaszolgáltatóknál minden párt véleményéről egyaránt be kell számolni) (lásd pl itt )
  • kommunikációs stratégia: 
    • Évtizedeken át félhivatalos hírközvevítő orgánum volt a Magyar Távirati Iroda, amelyet szinte a miniszteri bűrókban szerkesztettek. Miniszter szólt: újságoldalakra terjedő anyag került a lapok szerkesztőségeibe; százezres tömegű népgyűlésen az ország megmentéséről beszéltek ellenzéki képviselők vagy szociáldemokrata szónokok: e félhivatalos hírközvetítő szerv egy sorral nem tisztelte meg sem e politikusokat, sem önmagát azzal, hogy tudomást vett volna róla és róluk.” (Révész 1946) 
    • kedvezőtlen hírek esetén elterelő hírek közbeszédbe dobása ("rágnivaló kutyacsont" az újságíróknak), mely érzelmileg kellőképp felháborító, de könnyel elvethető és nincs lényeges anyagi vonzata 
    • valóságteremtés: álesemények szervezése, protokollhírek szerepeltetése lényegi tartalom nélkül (pl. találkozókról csak a találkozó tényének, esetleg a témáknak az ismertetése, a témákon belüli konkrétumok elhallgatása), 
      • épületek, intézmények, emlékművek átadása, avatók szervezése és róluk beszámoló
      • külföldi díjakról beszámoló (a díj valójában teljesen súlytalan, de erről az olvasó nem tud)
    • ellenségkép alkotása: a rendszert bírálókról kritikus vélemények megjelenítése, lehetőleg külföldi (de nálunk nem ismert) bírálótól; vagy azokról bármilyen negatív információ megszerzése és gyakori ismétlése,
    • "karaktergyilkosság": a rendszerkritikus személyekről hamis hírek terjesztése, melyek bekerülnek a köztudatba, a valós információ helyreigazításként való apróbetűs megjelenése viszont már nem jut el az olvasókhoz
    • a rendszerrel kritikus szervezetekről, eseményekről minimális beszámoló, azok jelentőségének csökkentése, sőt, ellenségként való feltüntetése 
    • a statisztikai adatok gyakori közlése, de csak azoké, amelyek a kormányt kedvező színben tűntetik föl; a többiek elhallgatása 
    • militarista nyelvhasználat (rezsiharc)
    • nyelvpolitika: sajátos nyelvezet ("újbeszél") kialakítása (pl. üzletek nyitva tartásának korlátozását pihenőnap támogatásának nevezni, lásd: Victor Klemperer: Lingua Tertii Imperii c. könyvét a nácizmus nyelvezetéről)
      • jól megjegyezhető, sokszor ismételt jelszavak (egyszerű üzenetek) ismétlése, melyek a pénztárcát is érintik pl. "több pénz", "rezsicsökkentés"
 
FELADAT
Olvassa el figyelmesen a Médiatörvény következő passzusait.
 

Társadalmi célú reklám: "politikai reklámnak nem minősülő, üzleti érdekeltséget nem tartalmazó, reklámcélokat nem szolgáló, ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet, amely valamely közérdekű cél elérése érdekében kíván hatást gyakorolni a médiaszolgáltatás nézőjére vagy hallgatójára".  
 
Politikai reklám: "valamely párt, politikai mozgalom vagy a kormány népszerűsítését szolgáló vagy támogatására ösztönző, illetve azok nevét, célját, tevékenységét, jelszavát, emblémáját népszerűsítő, a reklámhoz hasonló módon megjelenő, illetve közzétett műsorszám".  (...)
"Választási kampányidőszakban a választási eljárásról szóló törvény szabályai szerint lehet politikai reklámot médiaszolgáltatásban közzétenni. Választási kampányidőszakon kívül politikai reklám kizárólag már elrendelt népszavazással összefüggésben közölhető. A politikai reklám tartalmáért a médiaszolgáltató nem felel". 
 
Közérdekű közlemény: "ellenszolgáltatás nélkül közzétételre kerülő, állami vagy önkormányzati feladatot ellátó szervezettől, illetve személytől származó tájékoztatás, amely valamely konkrét közérdekű információt közvetít a nézők vagy hallgatók figyelmének felkeltése céljából, és nem minősül politikai reklámnak". 
 

Próbálja meg meghatározni, hogy az alábbi közlemények milyen besorolásúak lehetnek.
 - ez a hangfájl
 - ez a reklámszöveg:
 „Segítsenek Magyarország demokratikus erőinek, hogy rendbe tehessük hazánkat! Álljon ki a köztársaságért, a szegényekért, az idősekért, a vállalkozásokért, a fiatalok életesélyéért, a családokért, a szabadságért, minden magyarért! Július 12-én, szombaton fél négykor az ellenállás napját tartjuk meg Budapesten, a Batthyány-örökmécsesnél. Mutassuk meg, hogy készek vagyunk küzdeni hazánkért! Mindenkit szeretettel várunk."

A besorolás alapján mikor tehető közzé ilyen jellegű közlemény? 
 
A helyes válaszok:
 - a hangfájl itt  és itt   
 - a reklámszöveg besorolása a Médiatanács 1086/2014. (XI.11) sz. határozatá ban
 
 Olvassa el a Médiatörvény alábbi részletét: 
" A médiaszolgáltató kérelmére a Médiatanács - a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül, igazgatási szolgáltatási díj ellenében - hatósági határozatában dönt, hogy a kérelem tárgyát képező közlemény közérdekű közleménynek, társadalmi célú reklámnak vagy politikai reklámnak minősül-e"
 
Mire következtet ebből a passzusból? A cenzúra tárgyalásánál tanultak alapján milyen analógiákat talál a múltbeli sajtószabályozással? 
 
 
 
 
 
Médiareprezentációk és hatáselméletek
 
Az alábbiakban néhány médiahatáselméleti modellt mutatunk be (részletesen lásd: Bajomi-Lázár 2006), melyet a 2014. végén megjelent napilapcímlapok alapján lehet konkrét példákon elemezni. 
 
George Gerbner kultivációs elmélete értelmében a média által kreált valóságreprezentáció a valóság bizonyos szegmenseit kultiválja, előnyben részesíti, és a fogyasztó már ezt a képet fogadja el valóságként. 
 
Kérdések:   
1. mely lap valóságreprezentációja fest túlzóan negatív képet az állapotokról? 
2. mely lap valóságreprezentációja fest túlzóan pozitív képet az állapotokról?
 
A szelektív észlelés hatáselmélete értelmében a médiafogyasztók a véleményüket megerősítő médiatartalmakat részesítik előnyben, a véleményükkel ellentmondásban lévőket pedig kerülik, ennek megfelelően midnenki a saját véleményének megfelelő lapokat fogyasztja.
 
Kérdés: hogyan juthat el az egyik fél üzenete a másik ideológiai táborba?
 
A Bernard Cohen megfogalmazta napirendelmélet értelmében a médiafogyasztók a sajtóban a hírek pozicionálása (hírérték) alapján határozzák meg, hogy mely esemény, hír fontos, és mely nem, viszont az adott hírről kialakított véleményüket már nem befolyásolja a médiabeszámoló tálalása. Más szóval a média a közbeszédet csak tematizálja, a fontos témákat határozza meg, de az állampolgárok saját véleményét az eseményekről már nem tudja meghatározni. 
 
Kérdés: milyen események voltak azok, melyek az egyik lap olvasóközönségének fontosként lettek beállítva, de másokénak nem? 
 
A framingelmélet értelmében a médiatermékek egy befolyásos csoport felügyelete alatt állnak és minden hírt az adott csoport szemszögéből (frame, keret), keretezésében mutatnak be, interpretálnak. 
 
Kérdés: az alábbi lapoknál mi az alapvető keretezése az eseményeknek?
 
Az alább 2014-ben megjelent négy politikai napilap címlapjai láthatóak. Egymással összehasonlítva jól látható, mely hírek milyen interpretációban jelennek meg, illetve mely hírek kerülnek hangsúlyos vagy hangsúlytalan helyre. A napilap-címlapok címei alapján megállapítható a "valóság" adott médiában tükröződő reprezentációja. 
(teljes felbontáshoz jobb kattintással nyissa meg a képet másik ablakban) 
 
Érdemes figyelni a címadás stílusát, szóhasználatát: hol alkalmaznak kérdőjelet, felkiáltójelet, milyen (azaz milyen diskurzusba illik) a szóhasználat, hol fejez ki bizonytalanságot a cím, mely címek sugallnak valamit ("sorok között"), ami a médiatörvény előtt mégsem kifogásolható stb.
 
Napilapok  
<< A sajtó funkciói    Médium és formanyelv >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés