Fogalomtár etika szakosoknak

Destrukció


Destrukció

Destrukció: Heidegger filozófiai programjának a neve, jelentése: rombolás, pusztítás. Az elnevezés Heidegger azon szándékát jelöli meg, hogy az európai filozófiai hagyomány bevett, megkövesedett terminológiáját szétzúzza. A fogalom a filozófiai gondolkodásban az embernek a léthez való viszonyát – a létezés tapasztalatát - ragadja meg (Begriff). A fogalmi megragadás és az emberi létmód hanyatló tendenciája szerint azonban, az áthagyományozott és átvett fogalmak kiüresednek, semmit mondóvá válnak, ha nem közvetlen tapasztalatból származnak, vagy nem idéznek már meg ilyen tapasztalatot. Ennek következtében nem segédeszközei, hanem gátjai lesznek a gondolkodásnak. Több vonatkozásban is: 1. elfedik az eredendő tapasztalatot; 2. vagy elzárják a hozzá vezető utat; 3. átveszik a gondolkodás irányítását, meggátolva újabb tapasztalatok kibontakozását; 4. minden fogalom egy fenomént valamely régióban, egy bizonyos szempontból ragad meg, de más régiókban, különböző nézőpontokból feltáruló fenoménekre is alkalmazható lesz. Ennek fényében a destrukció összetett feladat: a ránk hagyományozott filozófiai fogalmaknak újból értelmet kell adni az eredendő tapasztalat feltárásával, ahol eltorlaszolják az utat a tapasztalatok elől, onnan félre kell őket állítani, bizonyos esetekben másokkal kell őket helyettesíteni, és ki kell mutatni, hogy vándorlásuk következtében hogyan befolyásolták a gondolkodást. Az ontológiatörténet destrukciója a hagyományos létfogalom vizsgálatát végzi el. A legfőbb megállapítása, hogy ez a létfogalom homogén, nem teszi lehetővé a különböző létmódú létezők fogalmi megkülönböztetését, eredendően a tárgyi létmód jellemzőit örökíti minden létrégióban, nincs tekintettel az ontológiai differenciára. A destrukció azonban nem valamiféle önkényes kritizálást vagy rombolást, hanem a megkövült tradíció fellazításán, lebontásán keresztül, az eredendő tapasztalatok elsajátító-megértését jelenti.

„… a jelenvalólétnek nem csak a világra való ráhanyatlásra van hajlandósága, mely világban van és melynek visszfényéből értelmezi önmagát; a jelenvalólét ezzel visszazuhan a maga által többé kevésbé kifejezetten megragadott tradícióra is. Ez veszi át tőle saját irányítását, a kérdezést és a választ. (…) Az ily módon uralomra jutó tradíció mindenekelőtt és többnyire azt nem teszi hozzáférhetővé, amit „átad”, hanem inkább elfedi. Magától értetődővé teszi az átöröklöttet, és eltorlaszolja az eredendő „forrásokhoz” vezető utat, amelyekből az áthagyományozott kategóriákat és fogalmakat legalábbis részben hitelesen merítette. Sőt a tradíció teljesen feledésbe is borítja ezt az eredetet.” (Lét és idő, 6. §.)

„Ha a létkérdés megoldásához annak tulajdon történetét kell áttekinthetővé tennünk, akkor a megkövült tradíció fellazítására és az általa előidézett elfedések megszüntetésére van szükség Ezt a feladatot olyan destrukcióként fogjuk fel, amely a létkérdés vezérfonalát követve az antik ontológia átöröklött állományát azokra az eredendő tapasztalatokra bontja le, melyekben a lét első és a továbbiakban mindent irányító meghatározásait nyerjük.” (Lét és idő, 6.§.)

„Tagadólag a destrukció nem a múlthoz viszonyul, kritikája a „mát” és az ontológiatörténet uralkodó kezelésmódját veszi célba (…) nem akarja a múltat a semmiségbe temetni. Szándéka pozitív, negatív funkciója nem jut kifejezésre és közvetett.” (Lét és idő 6.§.)

K. L.

<< Dekonstrukció    Egzisztencia >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés