Klasszikus történelemfilozófia tanterv

Tizenegyedik előadás - Hegel

Hegel: Előadások a világtörténelem filozófiájáról.

III. „Az ész a történelemben"

2.: A népszellem, a világtörténelmi személyiség, az ész csele.

A hegeli történelemfilozófia - és minden értelmes cél felé tartó történelmet hiposztazáló filozófia - szükségképpeni problémája, hogy bemutassa, hogyan milyen közvetítéseken keresztül realizálódik a történelem alakulásának célra irányuló trendje? E közvetítéseket Hegel a reprezentatív „népszellemek" és a reprezentatív „világtörténelmi személyiségek" teóriájával igyekszik megoldani. A reprezentatív népszellemek s a világtörténelmi személyiségek az ész képviselői a történelmi folyamatban. Az órán azt vizsgáljuk, miért támad Hegelnek szüksége e reprezentánsokra, s milyen szerepet játszik az „ész csele" az ész történelmi realizálódásában? Hogyan függ össze az „ész cselénak" elmélete a „világtörténelmi személyiségek" koncepciójával? Melyek ezen elgondolások látványosan problematikus pontjai, s miért vállalja ezeket Hegel? Hogyan komponálhatja bele Hegel történelemfilozófiájába azokat az elemeket, amelyeket Schelling jóval korábban már látványosan alkalmatlannak talált erre a célra? Hogyan összegezhető Hegel viszonya a német idealizmus történelemfilozófiai dilemmáihoz?