Középkori filozófia

11. Johannes Scotus Eriugena, Eckhart mester, Nicolaus Cusanus

 I.

Ágoston,  A szabad akaratról, III. könyv (ford. Kendeffy Gábor, Budapest, 1989):

„21 Bizonyára nyugtalanít és csodálkozol rajta, hogy a két következő dolog nem mond ellent egymásnak és nem zárja ki egymást: Isten minden eljövendőt előre tud, s mi mégsem szükségszerűen, hanem az akarat révén vétkezünk. Szerinted ugyanis ha Isten előre tudja, hogy az ember vétkezni fog, akkor szükségszerűen vétkezik; ha viszont ez szükségszerű, akkor az akaratlagos döntésnek nincs szerepe a vétek elkövetésében, hanem ez kikerülhetetlen és szilárd szükségszerűség. 22 Te nyilván félsz gondolatmenetünk végkövetkeztetésétől: vagy szentségtörően tagadnunk kell, hogy Isten minden jövendőt előre tud, vagy ha ez tagadhatatlan, be kell ismernünk, hogy nem akaratlagosan, hanem szükségszerűen vétkezünk." (...)

„28 Ha tehát Isten előre tud eljövendő boldogságodról (...) ebből nem következik az az elrugaszkodott és az igazságtól távol álló tétel, hogy te akaratod közreműködése nélkül leszel boldog. 29 És amiképpen Isten előre tudása, amely már ma bizonyos a te eljövendő boldogságod felől, nem veszi el tőled a boldogság akarását, midőn boldog kezdesz lenni, ugyanúgy, egy esetleg később létrejövő bűnös akarat sem lesz kevésbé akarat azért, mert Isten előre látta a bekövetkeztét."

II.

1.Hrabanus Maurus (784-856) - praeceptor Germaniae - Fulda apátja; Hincmar - Reims

2. Gottschalk (kb. 806-870) - oblatus - gemina praedestinatio

3. Johannes Scotus Eriugena (810-877)

 De praedestinatione (855)

Quid est aliud de philosophia tractare, nisi verae religionis, qua summa et principalis omnium rerum causa, deus, et humiliter colitur, et rationabiliter investigatur, regulas exponere? Conficitur inde, veram esse philosophiam veram religionem, conversimque veram religionem esse veram philosophiam. (De preadestinatione, I, 1)

Mi más  a filozófia művelése, mint az igaz vallás (amelynek révén minden dolog legfőbb és első okát, Istent,  alázatosan tiszteljük és eszünkkel vizsgáljuk) szabályainak kifejtése? Az igaz filozófia tehát az igaz vallással azonos, az igaz vallás pedig az igaz filozófiával.

Malum igitur nec Deus, nec a Deo est. Ac per hoc, sicut Deus mali auctor non est, ita nec praescius mali, nec praedestinans est.  (De praed. 10, 3, 395)

A rossz tehát nem Isten, és nem is Istentől ered. S ennélfogva amiként Isten nem szerzője a rossznak, akként nem is tudja előre azt, s nem is rendelkezik előre a rosszról.

Ubi est rationabilitas, ibi necessario erit libertas (...). Est autem rationabilis substantialiter voluntas humana. Est igitur substantialiter libera. (De preadestinatione, 8, 5; Madec)

Ahol jelen van az ész képessége, ott szükségszerűen jelen van a szabadság is. Az emberi akaratot ugyanis lényegileg jellemzi a racionabilitás. Ennélfogva az emberi akarat lényegileg szabad.

Proinde summa et ineffabilis divina sapientia praedestinavit in suis legibus modos, ultra quos impiorum malitia progredi non potest. Non enim sinitur alicuius malitia in infinitum, prout velit, extendi (...). Quid enim appetit impiorum omnium, et sui capitis, quod est diabolus, nequitia, nisi ab eo, qui est summa essentia, recedere, in tantum, ut eorum natura, si lex divina sineret, in nihilum rediret? Hinc namque nequitia est dicta, quod nequicquam, id est nihilum esse contendit. (De praed. 18, 7, 434).

condemnatio :  Valence (855) - Langres (859) - 1210

De divisione naturae (Periphyseón, 862-866)

1. nem teremtett - teremt - Isten
2. teremtett és teremt: intelligibilis világ
3. teremtett és nem teremt: az érzékelhető dolgok világa
4. nem teremtett és nem teremt - Isten, amelyhez minden dolog visszatér

III.

Eckhart mester (1260 k. - 1328. ápr. 30 előtt)

• 1. „In cuius verbi expositione et aliorum quae sequuntur, intentio est auctoris, sicut et in omnibus suis editionibus, ea, quae sacra asserit fides christiana et utriusque testamenti scriptura, exponere per rationes naturales philosophorum." (In Joh. n.2 LW III, 4.)

„Ezen ige,  valamint  a későbbiekben következők magyarázata során (csakúgy, mint egyéb műveiben)  a szerző szándéka az, hogy mindazt, amit a  szent keresztény hit és a két testamentum tanít, a filozófusok természetes érveinek segítségével magyarázza."

• 2. „Rursus intentio operis est ostendere, quomodo veritates principiorum et conclusionum et proprietatum naturalium innuuntur luculenter - 'qui habet aures audiendi!' - in ipsis verbis sacrae scripturae, quae per illa naturalia exponuntur. Interdum etiam ponuntur expositiones aliquae morales." (In Joh. n.3 LW III, 4)

„Szándéka továbbá a műnek megmutatni, hogy a természetes alapelvek, konklúziók és  tulajdonságok igazsága mi módon fénylik a Szentírás igéiben (melyeket e természetes elvek segítségével magyarázunk) azok számára, 'akiknek fülük van meghallani' (Máté, 13, 43). Némelykor erkölcsi magyarázatokkal is szolgálunk."

3. Quaestiones Parisienses (1302-1303)

1. kérdés: Utrum in Deo sit idem esse et intelligere (Vajon Istenben azonos-e a létezés és a gondolkodás)

A. „Tertio ostendo quod non ita videtur mihi modo, ut quia sit, ideo intelligat, sed quia intelligit, ideo est, ita quod deus est intellectus et intelligere et est ipsum intelligere fundamentum ipsius esse. Quia dicitur loh. 1: 'in principio erat verbum, et verbum erat apud deum, et deus erat verbum'. Non autem dixit evangelista: 'in principio erat ens et deus erat ens'. Verbum autem se toto est ad intellectum et est ibi dicens vel dictum et non esse vel ens commixtum. Item dicit salvator loh. 14: 'ego sum veritas'. Veritas autem ad intellectum pertinet importans vel includens relationem. Relatio autem totum suum esse habet ab anima et ut sic est praedicamentum reale, sicut quamvis tempus suum esse habet ab anima, nihilominus est species quantitatis realis praedicamenti. (...)"

„Harmadszor megmutatom, hogy most nem úgy tűnik nekem, hogy mivel létezik, ezért gondolkodik, hanem mivel gondolkodik, ezért létezik, méghozzá oly módon, hogy Isten az értelem és a gondolkodás és gondolkodása maga a léte alapja. János evangélista azt mondja: 'kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige". Nem azt mondta az evangélista: „kezdetben volt a létező, és Isten volt a létező".  (...). Az igazság az értelemhez tartozik,  s viszonyt jelent vagy foglal magában. A viszony azonban teljes létét a lélektől kapja és mint ilyen, valóságos kategória,  csakúgy mint az idő, amely bár teljes létét a lélektől nyeri, mindazonáltal a mennyiség valóságos kategóriájának egy fajtája."

B.

„Et sequitur post verbum assumptum Ioh. 1: 'omnia per ipsum facta sunt', ut sic legatur: 'omnia per ipsum facta sunt', ut ipsis factis ipsum esse post conveniat. Unde dicit auctor De causis: „prima rerum creatarum est esse". Unde statim cum venimus ad esse, venimus ad creaturam. Esse ergo habet primo rationem creabilis, et ideo dicunt aliqui quod in creatura esse solum respicit deum sub ratione causae efficientis, essentia autem respicit ipsum sub ratione causae exemplaris. Sapientia autem, quae pertinet ad intellectum, non habet rationem creabilis."

„És az említett Igét követően János 1-ben az áll, hogy „minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett", amit ekként olvasunk: „minden általa lett", azaz a teremtett dolgokhoz magukhoz a létezés csak később járul. (..) Ennélfogva amint a létezéshez érünk, a teremtményhez jutunk.. A létezést ennélfogva mindenekelőtt a megteremthetőség fogalma illeti meg, (...). A bölcsességet azonban, amely az értelemhez tartozik, nem illeti meg a teremthetőség fogalma."

 

omnia / per ipsum facta / sunt

et sine ipso / factum / est nihil

4. Opus tripartitum (1311-12)

1. Opus generalium propositionum (14 tractatus, több mint 1000 propositio)
2. Opus quaestionum
3. Opus expositionum
• sermones
• veteris et novi testamenti (...) auctoritates in ipso exponuntur

Prologus generalis in opus tripartitum

„(...) de terminis generalibus, puta esse, unitate, veritate, sapientia, bonitate et similibus nequaquam est imaginandum vel iudicandum secundum modum et naturam accidentium, quae accipiunt esse in subiecto et per subiectum et per ipsius transmutationem et sunt posteriora ipso et inhaerendo esse accipiunt."

„(...) az olyan általános fogalmakról, mint amilyen például a létezés, az egység, a bölcsesség, a jóság és az ehhez hasonlók, semmiféleképpen nem szabad az akcidensek természetét és módját szem előtt tartva képzelegnünk vagy ítélnünk, mely akcidensek a szubjektumban, a szubjektum és változásai által léteznek, s másodlagosak hozzá képest, és benne létezvén nyerik létüket."

„ (...) iustus, in quantum huiusmodi, totum esse suum habet et accipit a sola iustitia et est proles et filius proprie genitus a iustitia, et ipsa iustitia et sola est parens et pater generans iustum." (In Sap. n. 74)

„ (...) az igazságos, mint olyan, teljes létezését magától az igazságosságtól nyeri és birtokolja, s olyan sarja és fia annak, amely sajátosan tőle születik, s maga az igazságosság az egyedüli szülője és atyja az igazságosnak."

Propositio prima: Esse est Deus.

Quaestio prima: Utrum deus sit?

Auctoritas prima: In principio creavit deus caelum et terram.

Prologus in opus propositionum

„Notandum ergo prooemialiter primo quod solus deus proprie est ens, unum, verum et bonum. Secundo quod ab ipso omnia sunt, unum sunt, vera sunt et bona sunt. Tertio quod ab ipso immediate omnia habent quod sunt, quod unum sunt, quod vera sunt, quod bona sunt. Quarto: cum dico hoc ens aut unum hoc aut unum istud, verum hoc et istud, li hoc et istud nihil prorsus addunt seu adiciunt entitatis, unitatis, veritatis aut bonitatis super ens, unum, verum, bonum. (...) omne ens et singulum non solum habet, sed et immediate, absque omni prorsus medio, habet a deo totum esse, totam suam unitatem, veritatem et totam suam bonitatem. Quomodo enim esset, inter quod et esse medium caderet, et per consequens staret foris, quasi a latere, extra ipsum esse? (...) Quidquid enim rei cuiuslibet ab ipso esse immediate non attingitur nec penetratur et formatur, nihil est."

„(...) amikor azt mondom: ez a létező, vagy ez az egy dolog, vagy az az egy dolog, ez vagy az az igaz dolog, akkor az 'ez' és az 'az' semmit sem adnak hozzá létezés, egység, igazság vagy jóság tekintetében a létezőhöz, az egyhez, az igazhoz vagy a jóhoz. (...) Amely dolgot ugyanis nem ér el és nem hat át a létezés, s aminek nem formai princípiuma, az semmi."

5. „Mikor isten a lelket teremtette, a maga legmagasabb tökéletessége szerint teremtette őt, hogy mátkája legyen egyszülött Fiának." (9. prédikáció, ford. Adamik Lajos, Eckhart mester, Beszédek, Helikon, Budapest, 43.o.)

„Az embernek pedig úgy kell élnie, hogy az egyszülött Fiúval egy legyen, s ő legyen az egyszülött Fiú. Az egyszülött Fiú és a lélek között nincsen különbség." (5. prédikáció, ford. Adamik Lajos, Eckhart mester, Beszédek, Helikon, Budapest, 27.o.)

1. Arisztotelész, De anima, III, 4, 430a 3-5: „Az anyag nélküli dolgok esetében ugyanis a gondolkodó és a gondolt - az elméleti tudás és az ilyen tudás tárgya - azonosak."

IV.

Nicolaus Cusanus (1400-1464)

A. De docta ignorantia (1438-1440):

• I. maximum absolutum
• II. universum (maximum contractum)
• III. Iesus (maximum quod simul est contractum et absolutum)

1.A szerző levele Julianus bíboros úrhoz 

„Fogadd hát, tisztelendő atyám, amit a tudományok különböző útjain már régóta szerettem volna elérni, de addig nem tudtam, amig a tengeren Görögországból visszatérőben - hitem szerint - mennyei adományt nem kaptam a világosság atyjától, kitől minden tökéletes ajándék származik. Ez az adomány vezetett arra, hogy a megragadhatatlan dolgokat megragadhatatlan módon a tudós tudatlanságban érjem el, az emberileg tudható megdönthetetlen igazságok átlépésével.

Ezt most annak segítségével, aki az igazság, ezekben a könyvekben előadtam. Ugyanennek az elvnek az alapján lehet őket bőviteni vagy rövidíteni.

Emberi szellemünk minden kisérletének ezekben a mélységekben kell járnia, hogy felemelkedhessen arra az egyszerűségre, ahol az ellentétek egybeesnek. Ezen fáradozik az első könyv.

A második könyv ebből vezet le néhány olyan dolgot a világmindenségre vonatkozóan, ami sokaknak ritkán tűnik fel, és ami túl van a filozófusok szokásos útján.

V égül pedig most fejeztem be a harmadik könyvet, mely a mindenek fölött áldott Jézusról szól (...). „

2.  „Mindenki, aki vizsgál valamit, egy előre ismertnek feltételezetthez hasonlítva és ehhez való aránya szerint ítéli meg a bizonytalant (Omnes autem investigantes in comparatione praesuppositi cert proportionabiliter incertum iudicant;). Tehát minden vizsgálódás összehasonlítás, mely eszközül az arányt használja (comparativa igitur est omnis inquisitio, medio proportionis utens). Úgyhogy ha a vizsgálandót közvetlen arányossági visszavezetés útján (propinqua proportionali reductione) össze lehet hasonlítani az ismerttel, akkor könnyű a megragadó ítélet. Ha viszont sok közbülső tényezőre van szükségünk, nehéz és fáradságos lesz az eljárás. Ezt a matematika területéről is tudjuk, ahol az első tételek könnyebben visszavezethetők az eredetileg tökéletesen ismert elvekre, a későbbi tételek viszont nehezebben, mert ez csak az előbbi tételek útján lehetséges. Tehát minden vizsgálódás könnyű vagy nehéz összehasonlító viszonyításban áll (omnis igitur inquisitio in comparativa proportione facili vel difficili exisitit). Ezért a végtelen mint végtelen, mivel semmivel arányba nem állítható, ismeretlen." (De docta ignorantia, I, 1.; ford. Erdő Péter)

3. „Nyilvánvaló tehát, hogy bárminél, ami nem a teljességgel legnagyobb, lehetséges nagyobb is. És minthogy fokozatos egyenlőséget találunk, úgy hogy bármi egyenlőbb az egyik dologgal, mint a másikkal, a nembeli, faji, hely, befolyás, idő stb. szerinti megegyezésnek és különbségnek megfelelően; ezért nyilván nem lehet két vagy több olyan hasonló és egyenlő dolgot találni, amelyek ne lehetnének végtelenül hasonlóbbak. Igy a mérték és a mért dolog is, akármilyen hasonlók, mégis mindig különbözők maradnak. Tehát a véges értelem nem érheti el pontosan a hasonlóság útján a dolgok igazi valóságát. Az igazság ugyanis se nem nagyobb, se nem kisebb. Valami oszthatatlan, mely pontosan nem mérhető meg semmivel, ami önmagában nem mint „igaz" áll fenn; éppúgy, mint ahogy a kört, amelynek léte valami oszthatatlanban áll, nem mérhetjük olyasmivel, ami nem kör.

Ezért az értelem, mely nem maga az igazság, sohasem ragadhatja meg olyan pontosan az igazságot, hogy ne lehetne pontosabban megragadni. Úgy viszonyul az igazsághoz, mint sokszög a körhöz: minél több szöge van a beírt sokszögnek, annál hasonlóbb a körhöz, de növelje bár a végtelenségig szögeinek számát, mégsem lesz soha egyenlő vele, csak ha a körrel való azonosságban feloldódik.

Világos tehát, hogy az igazról nem tudunk egyebet, mint azt, hogy pontosan ugyanúgy, amint van, megragadhatatlan (...) A dolgok mivolta tehát, amely a létezők igazsága, a maga tisztaságában elérhetetlen. Minden filozófus kutatta, de egy sem találta meg úgy, amint van; és minél mélyebb tudásra teszünk szert ebben a tudatlanságban, annál inkább megközelítjük az igazságot." (De docta ignorantia, I, 3.; ford. Erdő Péter)

4. Az absolutum (maximum): „Ez pedig meghaladja minden értelmi képességünket (omnem nostrum intellectum), mert az ellentmondókat eredendően nem tudjuk összeegyeztetni az értelem útján (via rationis), hisz annak a talaján mozgunk, ami természetünktől fogva nyilvánvaló előttünk. az értelem távol áll ettől a végtelen erőtől, és az egymástól végtelenül eltérő ellentmondásokat képtelen egyszerre összekapcsolni.

Az abszolút legnagyobbat minden racionális gondolatmeneten túl megragadhatatlanságában végtelennek látjuk; semmi sem áll szemben vele, mert egybeesik a legkisebbel." (I, 4)

5.

6. „A képzelet, amely nem lép túl az érzékelhető dolgok körén, nem képes felfogni, hogy a vonal háromszög lehet, mert a háromszög oldalai összekapcsolhatatlanul (improportionabiliter) eltérnek egymástól. Az értelem számára azonban könnyű a dolog. Azt már igazoltuk, hogy a legnagyobb és végtelen csak egyetlen lehet. Mivel pedig bármely háromszög két oldala együttvéve nem lehet rövidebb, mint a harmadik, ezért az is biztos, hogy annak a háromszögnek, amelyiknek egyik oldala végtelen, a másik két oldala sem kisebb. És minthogy a végtelennek minden része végtelen, szükségszerű, hogy minden háromszögnek, amelynek egy oldala végtelen, a többi oldala is ugyanúgy végtelen legyen. És mert több végtelen nem lehetséges, a túlhaladás módján (transcendenter) megértjük, hogy a végtelen háromszög nem állítható össze több vonalból. Ez a legnagyobb és legvalóságosabb háromszög nem összetett, hanem tökéletesen egyszerű. Mivel pedig ez a legvalóságosabb háromszögként három oldal nélkül nem létezhet, ezért szükségképpen az az egyetlen végtelen vonal három oldal, és ez a három egyetlen tökéletesen egyszerű vonal." (I, 14)

7. I, 17: „maximum est in qualibet re et in nulla";  „a legnagyobb benne van minden dologban és egyikben sincs benne"

explicatio

„Világítsuk meg mondanivalónkat a számok segitségével. A szám az egység kibontása (explicatio unitatis). De a szám lényegi értelmet (ratio) is jelent. A lényegi értelem viszont az emberi szellemből származik. Ezért az állatok - minthogy nincs szellemük - nem tudnak számolni. Ahogy tehát szellemünkből szám születik azáltal, hogy felismerjük: a sok egyedi egyetlen közöshöz tartozik, ugyanígy keletkezik a dolgok sokasága az isteni szellemből, melyben a sok sokaság nélkül van jelen, mert az egység foglal mindent magába. Mivel pedig a dolgok nem részesülhetnek egyenlőképpen a lét egyenlőségében, Isten az örökkévalóságban az egyiket így, a másikat úgy látta. Ebből keletkezett a sokaság, amely azonban Istenben egység.

Sem a sokaságnak, sem a számnak nincs más léte, mint amit az egységtől kaptak. Tehát az egység, amely nélkül a szám nem volna szám, a sokaságban van jelen. Ezért az egység kibontása annyit jelent, hogy minden sokaságban létezik. Az egybefoglalás és kibontás módja azonban meghaladja értelmünket." (II, 2 )