Szedés, mikrotipográfia

Ligatúrák

A ligatúrákat (betűfűzéseket) a mozdulatokkal és hellyel takarékoskodó kőbe vésett és kézírás hozta létre. Ezekből a nyomdászat első éveiben rengeteget átvettek, külön ólombetűvel, de később a ligatúrák száma fokozatosan csökkent.

Ma már csak a kész betűként megmerevedett ae, oe ligatúrák, a német ss, az et jel ligatúrái élnek, illetve a valódi, azaz két különálló betűt csak alkalmi kapcsolatukban egybefűző betűfűzések közül az fi ligatúra, általában csak a könyv formátumú igényes kiadványokban.

* 

A legtöbb diák - és olvasó - még sohasem érzékelte az általa olvasott szövegben a ligatúrákat, holott biztos találkozott velük. A ligatúra azonban a tipográfiai igényesség jelzése.

Az igényes kiadványszerkesztésben (könyvekben mindig) ligatúrákat - betűkapcsolatokat - is alkalmaznak. A kódexek korában a kódexíró az egyes betűket számtalanképp kapcsolta. Kézírásban mi is máshogy írjuk a betűket, pl. az és szóban vagy a gy, ty, sz kapcsolatokban, szó végén vagy elején. A nyomtatáskor a nyomdász még sokszor több tucatnyi ligatúrát is készített, hogy minél harmonikusabb és kézíráshűbb legyen a nyomtatott szöveg.

A számítógépek - bár technológiailag könnyű volna megoldani - nem igazán támogatják a ligatúrák használatát (kivétel pl. Zuzana Licko Mrs Eaves nevű fontja és a hozzá való Just van Rossum által írt szoftver). Mára két ligatúra használata maradt életben, de azok is szinte kizárólag az igényes könyvekben: ezek a [ligatúra nélkül / ligatúrával alakok:] fi/i és fl/j, néha az ff/H, ft/K, ffi/I, ffl/J; angol vagy latin szövegekben a G, C, D, f ligatúrák. Még ritkább az fj/S, tt/tt ligatúra, némely magyar betűtípusnál találkozhatunk ty, gy ligatúrával.

Gutenberg Bibliájában (1445) 36, Francesco Griffo első kurzív betűtípusában (1499) 70, Claude Garamond Royal Greek betűtípusában 352 ligatúrát használt.

A német ß (Alt+0223) a régi s (hosszú s, long s, ellentétben a mai „kerek” s-sel) („ſ") és a „s" ligatúrája. „magyar” neve scharfes S [sárfeszesz], a németek azonban eszett [eszcett] néven nevezik: ennek etimológiája a betű s+z eredetére utal: az eredetére vonatkozó kétféle vélemény (s+s ill. s+z) a jel kétféle elnevezésében is együtt él. (Az s+z változat a magyar sz hangra is utalhatna). Mivel hangértéke (és mai megfelelője) ss, így az ſ+s magyarázat éppoly helytálló, mint a kinézete alapján kikövetkeztethető ſ+z (régies z) ligatúra. A görög béta jeltől alsó szárának hiányával (is) különíthető el (ß/β).

A magyar nyelvű nyomtatványokban az 1500-as években előbb a gót, majd latin betűs könyvekben is használták az ß korabeli formáját, pl. a vizsolyi Bibliában 1590). Később a helyesírásból következően megmarad a hosszú s-t használó ſz forma, de már ligatúra nélkül, antikva z-vel szedve, a 18. század végéig.

Az ß kisbetű; bár készültek „kísérletként” nagybetűs változatai, verzálként hagyományos SS-t használunk helyette.

Szintén két s-ből alakult ki a paragrafusjel (§).

A magyar ö, ő betűk az o és az e ligatúrájából fejlődtek ki, ahol eredetileg az e az o betű fölött állt: ő.

Et jel (ampersand). Ligatúrának számít az et jel (és, &, Alt+38), mely az e és t kapcsolatából származik eredetileg. A betűtervezők kedvenc karaktere a dőlt &, melyben kiélhetik betűtervezői kreativitásukat.

Logotype. Az angol nyelvhasználatban a The, of, and stb. szavak ligatúráit logotype-nak hívják.

Ligatúrák számítógépen 

A Word nem támogatja ligatúrák használatát. Itt ligatúrák a szimbólum beszúrása paranccsal érhetők el olyan betűtípus esetén, mely ezeket tartalmazza (pl. Times New Roman); utána megfelelő karaktercserével kerülhetnek az egész szövegben a megfelelő helyre.

A windowsos QuarkXpress 7 előtti verziói nem támogatták ligatúrák használatát még akkor sem, ha azt tartalmazza a karakter. Ilyenkor Fontographerben olyan karakterhelyre kell illeszteni a ligatúrát, amit ritkán használunk. De itt mi magunk is készíthetünk ligatúrákat! Wordben speciális karakter beszúrásával lehet használni.

InDesignban és QuarkXpress 7-től automatikusan állítható a ligatúrák kezelése, azaz gombnyomásra a megfelelő betűkapcsolat helyén az egész szövegben megfelelően jelennek meg az fi, ffi és fl ligatúrák.