Hipertext, hipermédia

8. Internetes hipertextek és közösségek

A publikáció lehetőségeinek kibővülése az interneten a "sok a sokhoz" (many-to-many) kommunikációs modell megjelenését hozza magával (az "egy az egyhez" (one-to-one) a szóbeli kommunikáció modellje, a kevés szerző és széles közönség szembenállását szokás "egy a sokhoz" (one-to-many) modellnek nevezni). A tömeges szerzővé válás persze azt is jelenti, hogy áttekinthetetlen mennyiségű dokumentum válik elérhetővé és a dokumentumok, információk értékelésének korábbi mércéi részben hasznavehetetlenné válnak. Emlékezzünk vissza: A múlt század közepén Vannevar Bush éppen azért akart egy olyan gépezetet kifejleszteni, melyet ma a hipertext elődjének tekintünk, mert azt remélte, hogy segítségével követhető és áttekinthető lesz az információk burjánzása. Theodor Nelson álma a Xanaduról is egy rendezett dokumentumhálóról szólt. A legnagyobb karriert befutó megvalósult hipertext, a world wide web azonban ezekkel az elgondolásokkal ellentétes irányt vett, legalábbis ebből a szempontból, és az információk soha el nem gondolt nagyságú, rendezetlen tömegével bővül naponta. Az új kommunikációs modell új közlési formákat és új problémákat szül. Ezek közül ragadunk most ki néhányat.

 

A rugalmas kontextus és a közösségek dezintegrációja

A nyomtatott

könyvek és újságok egyik alapvető jellemzője, hogy identikus példányaik jutnak el a közönséghez: az emberek akár egymástól nagy földrajzi távolságokra is ugyanazt olvassák. Az internetes publikációról ez nem mondható el, több okból sem. Egyfelől mert a hipertext többféle bejárási útvonalat kínál fel, így egy-egy elem többféle környezetben jelenhet meg (gondoljunk például arra, hogy a nyomtatott újság rögzít egy sor intertextuális kapcsolatot: mondjuk a cikkek környezetét egy újságoldalon, de ugyanannak az újságnak az internetes változatában ugyanazt a cikket többféle környezetben is olvashatjuk). Azután azért sem, mert az internetes publikációk nem kapnak végleges formát a megjelenéssel, hanem állandóan "frissíthetők", így például egy internetes újság egyetlen nap alatt akár több száz különböző változatban is megjelenhet. És azért sem, mert egyre több lehetőségünk van "testre szabni" az internetes tartalmakat. Beállíthatjuk például egy hírportálon, hogy milyen hírek érdekelnek bennünket, és értesítést kérhetünk róla, ha a témában újabb hír jelenik meg (RSS szolgáltatás) - ezzel kiküszöbölünk egy csomó felesleges információt, ugyanakkor arról is lemondunk, hogy ugyanabban a paratextuális környezetben lássuk a minket érdeklő hírt, mint más olvasók.

A példányok azonosságának fontos közösségképző szerepe lehet. Benedict Anderson Elképzelt közösségek: Gondolatok a nacionalizmus eredetéről (1983, magyarul 2006) című könyvében arról ír,

hogy a folyóiratok és újságok olvasása alapvető szerepet tölt be a nemzeti kulturális identitások kialakításában: az a tudat, hogy az olvasó ugyanabban az időben ugyanazt olvassa, mint mások, akik tőle akár sok száz kilométerre élnek, fontos szerepet játszik abba, hogy az olvasók ugyanannak a közösségnek a tagjaiként gondoljanak magukra. Az azonos példányok hiánya és a publikációk áttekinthetetlen sokasága az internetes kommunikációban tehát azzal is járhat, hogy megrendül a publikációk hagyományos közösségintegráló szerepe (vö. György 2007).

 

A figyelemorientálás és a közönségintegráció kísérletei

Az internetes publikációk tömegéből fakadó problémákra - a releváns és irreleváns információ megkülönböztetésének nehézségeire, a közönség dezintegrálódásának jelenségére - adott válaszként tekinthetjük azokat a meta-oldalakat (más internetoldalakat szemléző internetoldalak), melyek megpróbálják az interneten fellelhető információkat valamilyen szempontból szelektálni, értékelni és rendszerezni. Ezek között vannak olyanok, melyek mindössze tematikus vagy műfajszempontú listákat adnak (például a metablogok).

De vannak olyanok is, melyek ennél többre vállalkoznak, és egy kulturális közösség értékpreferenciái szerint szelektálnak, és így tesznek kísérletet a közönség online integrációjára, az egységes nyilvánosság hagyományának életben tartására. Ennek a típusnak jellegzetes példái a metazinok, azok a szemlék, mely a közügyek iránt érdeklődő értelmiségi közönség számára gyűjtenek ajánlatokat a színvonalas folyóiratok publikációiból.

Bence György, az első magyar metazin (www.metazin.hu) alapító főszerkesztője ezt a webes műfajt egy kétszáz éves történet újabb állomásaként fogja fel (Bence 2007). Elődei azok nem szakközönségnek szóló, színvonalas esszé-rovatot felvonultató XVIII. századi folyóiratok, melyek fontos szerepet játszottak a polgári nyilvánosság megteremtésében. A középosztály felbomlásával ez a sajtóműfaj átalakult, de utódai máig próbálják megőrizni értelmiségi közönséget integráló szerepüket. A meta-folyóiratok jelentőségét is az adja, hogy ezt a szerepet próbálják betölteni a digitális kultúra korában: a minőségi folyóiratok cikkeihez és napilapok tárca- és vélemény-rovatához vezető linkek, illetve a szemlézés olyan minőségi kritériumai, mint például az ajánlott szövegek magas stilisztikai színvonala, referenciapontokat, közös talajt kínálnak a köz ügyeinek megvitatásához.

 

Az időbeliség és a szubjektivitás új struktúrái

Az internetes kommunikáció az írott eszmecsere olyan új formáit teszi lehetővé, melyek az időbeliségnek, a szubjektivitásnak és a felelősségnek a könyvközpontú írásbeli kultúrában ismeretlen vagy marginális mintáin alapulnak. A virtuális térben olyan kommunikációs formák alakulnak ki (például a fórumok, a chatelés, az azonnali üzenetek), melyek gyakorlatilag megszüntetik a gondolat, a szöveg megszületése és publikációja közötti időbeli távolságot, másfelől a nyilvánosságra került szöveg hamar el is tűnik bennük, így - noha írott formákról van szó - időbeli struktúrájuk és nyelvi jellegzetességeik az élőbeszédéhez hasonlóak. Ezeknek a diskurzusoknak a gyakran anonim résztvevői nem sokban hasonlítanak a modern szerző ideáljához, akinek egységes és egyedi személyisége zárt művekben képeződik le, melyeket vissza tudunk csatolni a szerző életrajzához. Az online diskurzusokban inkább a különböző lezáratlan "írott beszélgetésekben" szétszóródó személyiségek nyomaival találkozunk: egyfelől nem tudjuk a szövegeket visszacsatolni valóságos élettörténettel rendelkező személyekhez, másfelől pedig képtelenség volna egy ember "összes művét" (internetre kerülő szövegét) összegyűjteni úgy, ahogyan egy hagyományos értelemben vett szerző életműkiadása esetében szokás.

Ezek az új formák új kereteket teremtenek a szellemi-kulturális közösségek létrejötte és fennmaradása számára. Carla Hesse úgy fogalmaz, hogy a hagyományos és új kommunikációs formák együttélése vitát szül a demokrácia önmagát megalkotó, felelősségre vonható polgár-eszménye és a virtuális teret belakó, állandóan újrakomponálódó posztmodern szubjektivitások között (Hesse 1997: 27).

 

A blog: az önmegjelenítés és az újságírás új formája

A blog nem annyira műfaj, mint inkább az online publikáció egyik rugalmas formája. Az elnevezés a weblog (webes napló) kifejezés rövidítése. Blognak nevezhetünk minden folyamatosan frissülő, a bejegyzéseket (post-okat) fordított időrendben megjelenítő, linkeket tartalmazó online hipertextrendszert. A bejegyzések lehetnek szövegek, képek és hanganyagok egyaránt, és általában valamilyen témához kötődnek: egy személyhez, közösséghez, közéleti témához, kulturális területhez stb. A blog linkjei vezethetnek ugyannak a blognak korábbi bejegyzéseihez, más blogokhoz (ezek együttesét szokták blogroll-nak hívni), a bejegyzéshez kapcsolódó, más szerzőtől származó megjegyzésekhez (kommentekhez) és más internetoldalakhoz. A blogok lehetnek egyszerzősek vagy kollektívek.

A blog sokféle műfajú, funkciójú lehet: megjeleníthet egy személyiséget (online naplók, sztárblogok, politikusblogok), közölhet olyan információkat, melyek az intézményes hírforrásokban nem jelennek meg, szolgálhatja egy közösség eszmecseréjét, célja lehet a figyelem orientálása egy téma relevánsnak tekintett online forrásai felé stb.

Története kétféle gyökérre megy vissza: azokra a weboldalakra, melyek a web hajnalán összegyűjtötték az egyre bővülő webes tartalomból a fontosnak tartott oldalak címét, illetve az első online személyes naplókra.

A www atyjaként számon tartott Tim Berners-Lee 1992-ben elkezdte összegyűjteni és megjelentetni a webbel kapcsolatos információkat, nem sokkal később a böngésző szoftverek gyártói is elkezdték publikálni azoknak az oldalaknak a címét, melyeket programjuk felhasználói meg tudnak nézni a weben (ún. What's New oldalak). Később a felhasználók maguk is folyamatosan frissített listákat kezdtek készíteni az általuk érdekesnek talált oldalakról.

Az első online naplók 1995 körül jelentek meg a weben. Ezek az egyszerű html-oldalak általában hétköznapi személyes információkat és linkajánlókat tartalmaztak; s az első bloggerek vallomásai alapján úgy tűnik, az önmegmutatás vágya, az elszigeteltség elleni küzdelem és az új publikációs formával való kísérletezés volt a legfontosabb mozgatórugójuk (vö. Online Diary History Project). 1999-től jelennek meg az első blog-szoftverek, melyek a programozási ismeretekkel nem rendelkezők számára is könnyen használható eszközt adtak az online megjelenéshez, és olyan funkciókat vezettek be, melyek ma már szinte minden blogban megjelennek, és segítségükkel a blogok egymáshoz kapcsolódva hatalmas hipertextrendszereket hozhatnak létre: a permalink lehetővé teszi, hogy egy bejegyzés állandó címet kapjon, így más hipertextrendszerekbe is belinkelhető, illetve bármikor visszakereshető legyen, a komment-funkció fellazítja a blog határait és a személyes blogokat is potenciálisan többszerzőssé teszi, a trackback pedig jelzi, ha egy bejegyzéshez valaki linket kapcsol (azaz a webre általában nem jellemző kétirányú linkelést tesz lehetővé).

A könnyen használható, részben ingyenes blog-szoftverek és blog-oldalak megjelenése nyomán a blog az új évezredre átvette a személyes honlapok vezető szerepét, és az "amatőr" publikálás (self-publication) legnépszerűbb formájává lett. Az egymáshoz kapcsolódó, egymást kommentáló blogok hálózatait mára a nyilvánosság új, sajátos törvényszerűségekkel rendelkező, a közvélemény formálására is alkalmas színterének tekinthetjük - ezt szokták blogszférának (blogsphere) nevezni (vö. Brady 2005).

 

A személyiség színrevitele

A blogot mint a személyiség megjelenítésének új formáját többféle előzményre vezethetjük vissza. A legkézenfekvőbb a naplóval (a nyilvánosságra hozott dokumentumszerű naplókkal és a fiktív naplóregényekkel) rokonítani: az egyetlen ember kezétől származó, privát természetű információkat, élmények leírását és vélemények megfogalmazását tartalmazó, a keletkezésük időrendjében felsorakozó bejegyzések ezt a hagyományt idézik. Ugyanakkor bizonyos személyes blogok rokoníthatók olyan képzőművészeti törekvésekkel is, melyek az alkotó életrajzát, személyiségét dokumentálják (például önarckép-sorozatok), vagy akár olyan happeningekkel, melyek áthágják a színpadi fikció és a valóság határát. Ha nem művészeti forrásokat keresünk, akkor pedig a vélemény-újságírás bizonyos műfajai juthatnak eszünkbe: például a jegyzetsorozat vagy más olyan sorozatok, melyekben egy szerző rendszeresen, szubjektív módon kommentálja a világ eseményeit.

A személyes blogok "esztétikájának" egyik legfontosabb eleme az intim és a nyilvános közötti feszültség, amit a különböző blogírók különbözőképpen használhatnak ki. A blog egyszerre napló, amibe az ember hagyományosan a legszemélyesebb gondolatait jegyzi fel saját magának és a személyiség folyamatos színrevitelének, láthatóvá tételének médiuma. Ezt a kettősséget használják ki például a közéleti szereplők blogjai, melyek azt a benyomást próbálják kelteni, hogy rajtuk keresztül közvetlenebb, őszintébb kommunikáció lehetséges a hivatalos média által eltávolított és szerepekbe kényszerített közszereplővel, és ugyanezt aknázzák ki a celebrity blogok, melyek a bulvársajtó új műfajának tekinthetők. Természetesen a civil blogok is élhetnek azokkal a lehetőségekkel, melyek a vallomásosság és a fiktív én-teremtés, a megmutatkozás és az elrejtőzés kettősségéből származnak.

A blog fontos sajátossága, hogy - ellentétben az előzményeit jelentő műfajokkal, melyek a szöveg megjelenése, illetve a kiállítás vagy a színházi előadás időbeli korlátai miatt lezárulni kényszerülnek - állandóan folytatódó, alakulóban lévő jellege miatt minden korábbi formánál erőteljesebben képes érzékeltetni a személyiség lezáratlanságát, nyitottságát a jövő felé. Továbbá a hipertext médiumának köszönhetően az egy kéztől való megjegyzések a linkek révén mások szövegeiben, kedvenc linkekben stb. folytatódnak.

Mindezek eredményeképpen a személyes blog a személyiségnek olyan képét alkotja meg, melyben az én dialogikus, hálózatszerű, időben változó, lezáratlan, work-in-progress jellegű, s amelyben felszámolódik a bent és a kint, a magántermészetű és a közérdekű, az intim és a nyilvános szembenállása.

 

A nyilvánosság új színtere: a blogszféra

A blog nemcsak mint személyes műfaj, hanem mint az újságírás, a közvélemény-formálás új terepe is meghatározó szerepre tett szert a harmadik évezred elején. Az újságírás intézményes formáin kívüli, potenciálisan széles közönséget elérő információ- és vélemény-közlést állampolgári vagy participatív újságírásnak szokták nevezni. Az intézményes keretek között működő újságírással szemben a blogok számtalan előnnyel bírnak:

• civil szerzői mindenhol ott vannak, információikat személyes tapasztalatok alapján szerzik;
• a digitális kommunikációs eszközök fejlődésének és konvergenciájának köszönhetően gyakorlatilag az eseményekkel egy időben (például mobiltelefon segítségével) hozhatnak nyilvánosságra szöveges beszámolókat, kép- és hanganyagokat;
• nem befolyásolják gazdasági megfontolások és kényszerűségek;
• bár a blogok szerzői egyenként nyilván nem mentesek az előítéletektől, elfogultságoktól, a blogok tömege együttesen képes lehet kompenzálni a hivatalos fórumok ideológiai elfogultságait, politikai érdekeit;
• a blogok hálózata, egymás bejegyzéseinek kommentálása, korrigálása és a blogokba foglalt információkhoz való könnyű hozzáférés a keresők segítségével az információszerzés és a társalgás olyan új formáját teszi lehetővé, mely sokkal többek számára elérhető, mint más nyilvános diskurzusok, s így a tudás közös létrehozásának sajátos, potenciálisan nagyhatású és demokratikus formáját teszi lehetővé.

Az elmúlt néhány évben több példa is volt arra, hogy eleinte csak civil blogokban megjelenő információk és vélemények beléptek az intézményes sajtóba, illetve politikaformáló tényezővé váltak (a példákat lásd: Galántai 2006). Sokan fogalmazzák meg azt a véleményt, hogy a blogok lehetősége a gyors reagálásra és a szólásszabadság korlátozásainak és a cenzúra szabályainak kikerülésére, hatalmas számukból eredő tematikus korlátozatlanságuk és ideológiai sokszínűségük hamarosan oda vezet (vagy már oda is vezetett), hogy az intézményes újságírás komoly vetélytársait jelentsék, s a blogszféra egyfajta "második szuperhatalomként" működjön (Moore 2003). Mások az információszerzés és a véleménycsere alternatív fórumaként tekintetnek a blogszférára, de kételkednek abban, hogy háttérbe szorítaná a profi újságírást - elsősorban a következő okokból:

• A blogok nem képesek felvenni a versenyt a profi újságírással (legalábbis annak tekintélyes fórumaival) az információ ellenőrzése terén. Bár szokás arra hivatkozni, hogy a blogszféra résztvevőinek nagy száma miatt előbb-utóbb kiszűrődik vagy korrigálódik a hamis információ (hasonlóan a nyílt forráskódú szoftverekhez), nincs garancia arra, hogy amit sokan igaznak vélnek, az igaz is (Galántai 2006).
• Az intézményes újságírás sok fóruma az információ ellenőrzése mellett egyéb célokat is kitűz maga elé: például a publikációk magas nyelvi-intellektuális színvonalát, amiről sok olvasó nem szívesen mond le.
• Bár a blogszféra elvileg a vélemények, ideológiák széles skáláját jeleníti meg, éppen a publikációk nagy száma és rendezetlensége miatt esteleges, hogy milyen véleményekkel találkozunk. Egy jól szerkesztett újság, tévé- vagy rádióműsor inkább képes lehet arra, hogy a különböző nézőpontok reprezentatív képviselőit egymás mellé gyűjtse.
• Ugyanebből az okból a blogszféra kevéssé bír közösségintegráló szereppel, ami veszélyeztetheti a demokráciát.

 

Ajánlott olvasmányok

Bence György: From Edinburgh to Metazine. In: Gács Anna szerk.: A folyóiratok kultúrája az elektronikus kor szemszögéből. Budapest: L'Harmattan, 2007.(letölthető: )

 

 

 

 

 

 

Ajánlott linkek

 

 

 

 

 

 

Bónusz

 

Feladatok

Esszékérdések

1. Olvassa el az Online Diary History Project oldalán az első bloggerek vallomásait arról, hogy miért volt fontos számukra az online naplóírás. Foglalja össze a fő motívumokat.

2. Mutasson be egy személyes és egy hírblogot.

3. Egyetért-e azzal, hogy az interneten az információk változékony kontextusa a közönség dezintegrációjához vezet? Miért?

4. Egyetért-e azzal, hogy a 21. század első évtizedeiről szóló sajtótörténeti munkák külön fejezetet fognak szentelni a blognak? Miért?

5. Nézzen meg kb. 10 cikket a Metazinban, és azok alapján írja le, hogy mik a linkelés elvei (milyen elemekhez kapcsolódnak belső, illetve külső linkek). Ha ön szerkesztené ezt az internetes szemlét, milyen linkelési elveket követne? Több vagy kevesebb linket használna? Miért?

 

Projektfeladatok

1. Keressenek a feldolgozott témához kapcsolódó blogokat, és linkeljenek be néhányat.

2. Beszéljék meg, hogy milyen, a témához kapcsolódó blogot volna érdemes indítani. Miben különbözne egy ilyen blog funkciója a remélhetőleg hamarosan elkészülő hipertext-rendszertől?

3. Gyűjtsenek olyan, a témához kapcsolódó internetes folyóiratokat, újságokat, melyeket érdemes volna rendszeresen szemlézni. Tegyék be őket a linkgyűjteménybe.

<< 7. A digitalizált könyvtől a chatroomig - a szöveg és a szerzőség változatai a hipertextben

9. A tudás produkciója és reprezentációja a hipertextben >>