2. fejezet: Tulajdonságok

4. Trópuselmélet

A trópuselmélet - ellentétben az univerzálé probléma eddig tárgyalt elméleteivel - viszonylag új, a 20. században létrejött elmélet (lásd: Stout 1923, Williams 1953, Campbell 1981/1998, 1990, Simons 1994), bár egyesek Arisztotelészig vezetik vissza, és többen David Hume nézeteit is ide sorolják.

A nominalizmus ontológiája szerint - mint láttuk - alapvetően csak partikuláris tárgyak léteznek, az ugyanis, hogy egy fizikai tárgy rendelkezik F tulajdonsággal, pusztán annyit tesz, hogy a kérdéses fizikai tárgy eleme F partikuláris tárgyak osztályának vagy halmazának. A trópuselmélet híve - ellentétben a nominalistával - azt állítja, hogy a tulajdonságok saját jogukon léteznek, vagyis nem redukálhatók partikuláris tárgyak osztályaira vagy halmazaira, de - ellentétben a realistával - a tulajdonságokat nem univerzáléknak, hanem éppen olyan partikuláréknak tekinti, mint magukat a partikuláris fizikai tárgyakat.

4.1. Mik a trópusok?

Vegyünk példának egy fehér kockacukrot. A trópuselmélet szerint a kockacukor fehérsége éppen úgy létezik, mint a kockacukor maga (ennyiben áll szemben a trópuselmélet a nominalizmussal), de a kockacukor fehérsége nem olyan valami, amelyet azonosíthatnánk más partikuláris tárgyak fehérségével (ennyiben áll szemben a trópuselmélet a realizmussal). Magyarán: a kockacukor saját külön fehérséggel rendelkezik, amely fehérség éppen úgy partikuláris, mint ahogy maga a kockacukor is az. A kockacukor fehérsége olyan valami tehát, amellyel csak ez a kockacukor rendelkezhet; más partikuláris tárgy nem rendelkezhet ezzel a fehérséggel. Másképp kifejezve: a kockacukor nem instanciálja a fehérség univerzáléját, amely univerzálét más, a tér különböző helyein levő partikuláris tárgyak is instanciálhatnak, hanem ahogyan maga a kockacukor nem lehet jelen egy adott időpontban a tér különböző helyein, éppen úgy a kockacukor fehérsége sem lehet jelen egy adott időpontban a tér különböző helyein jelen.

Más oldalról: amikor látom a kockacukrot, akkor egy partikuláris fehérséget látok, ennek a kockacukornak a fehérségét. Amikor pedig látok egy másik kockacukrot, akkor annak a kockacukornak látom a szintén partikuláris fehérségét. Nem ugyanazt a fehérséget látom tehát a két esetben; a két fehérség annak ellenére numerikusan különbözik egymástól, hogy minőségileg azonosak.

Természetesen a kockacukor fehérsége nem azonos magával a kockacukorral. A kockacukornak ugyanis egyéb tulajdonságai is vannak a fehérségén kívül. Például: kocka alakú, édes stb. A trópuselmélet szerint a kockacukor további tulajdonságai is partikulárisak, éppen úgy, ahogy a fehérsége az.

Nomármost a partikuláris tárgyak partikuláris tulajdonságait, mint például a kockacukor fehérségét vagy kocka alakúságát vagy édességét nevezzük trópusoknak. „Trópus" helyett a következő kifejezésekkel is találkozhatunk a filozófiai szakirodalomban: „absztrakt partikuláré", „partikularizált minőség", „konkretizált tulajdonság".

4.2. Hogyan oldja meg a trópuselmélet az univerzálé problémát?

Tegyük fel, hogy előttünk az asztalon két pontosan ugyanolyan árnyalatú fehér tárgy van, mondjuk egy kockacukor és egy hógolyó. A trópuselmélet híve szerint a kockacukor partikuláris fehérsége numerikusan különbözik a hógolyó partikuláris fehérségétől. Miért tartozik mégis egy típusba a kockacukor és a hógolyó? A trópuselmélet híve szerint azért, mert a kockacukor partikuláris fehérsége hasonlít a hógolyó partikuláris fehérségére.

Vedd észre: azzal, hogy a trópuselmélet híve a partikuláris tulajdonságok (trópusok) hasonlóságára hivatkozva magyarázza a típusazonosságot, nem bonyolódik olyan nehézségekbe, mint a hasonlósági nominalizmus. Miért bonyolódott nehézségekbe a hasonlósági nominalizmus? Azért, mert a partikuláris tárgyak sok tulajdonsággal rendelkeznek, és emiatt előfordulhat, hogy például két fehér partikuláris tárgy közül mindkettő jobban (több tulajdonságában) hasonlít - mondjuk - egy kék partikuláris tárgyra, mint egymásra. A trópuselmélet szerint azonban a trópusok - ellentétben a partikuláris tárgyakkal - egyszerűek. Ez azt jelenti, hogy a trópusoknak csak egyetlen tulajdonsága van. Egy fehér trópus egyszerűen csak fehér, nem rendelkezik más tulajdonsággal. (Kicsit félrevezetően fogalmazok persze, amikor azt mondom, hogy a trópusoknak csak egyetlen tulajdonsága van, lévén ők maguk a tulajdonságok, és nem ama dolgok, amelyek valamilyen tulajdonsággal is rendelkeznek.) Következésképpen ha a trópusokat hasonlósági osztályba rendezzük, akkor nem fordulhat elő, hogy közülük bármelyik egy másik osztály eleméhez jobban (több tulajdonságában) hasonlítson, mint amennyire saját osztálya elemeihez hasonlít.

Felejtsük el a kockacukrot és a hógolyót, és tegyük fel, hogy három alma van előttünk az asztalon: a, b és c. Mindhárom alma rendelkezik egy-egy partikuláris pirossággal, amelyek hasonlítanak egymáshoz. Igen ám, de mi a helyzet ezekkel a hasonlóságokkal? A trópuselmélet híve szerint hasonló hasonlósági reláció áll fenn az a alma partikuláris pirossága és a b alma partikuláris pirossága között, mint a b alma partikuláris pirossága és a c alma partikuláris pirossága között, valamint az a alma partikuláris pirossága és a c alma partikuláris pirossága között. A trópuselmélet híve szerint ezek a hasonlóságok maguk is trópusok, partikuláris relációk. Amikor tehát előttünk az asztalon három piros alma van, akkor a három piros trópus mellett létezik még három hasonlóság trópus is.

A végtelen regresszus réme természetesen itt is fenyeget. Hogyan kerülheti el a trópuselmélet híve? A bevált módon. Azt kell csak állítania, hogy a trópusok egymáshoz való hasonlósága valamiféle alapvető, primitív adottság. A trópuselmélet sem ússza meg tehát azt, hogy egy ponton valamilyen primitív, tovább elemezhetetlen adottságokra hivatkozzon.