A rádió története

A rádiós műsorszórás felosztása

A rádió tág értelemben véve csak hangot használó tömegkommunikációs médium. Ebben az értelemben beszélhetünk kábelrádióról, internetes rádióról és - a telefonhírmondóról is, mely mind azonos kategóriába tartozik a hagyományos AM/FM vagy a digitális rádióval. A rádió szűk értelemben az elektromágneses hullámok segítségével kisugárzott jelek médiuma (a szó eredete a sugárzásra vezethető vissza. Angol neve, a broadcasting a széles körbe eljutó (műsor) szórást (eredetileg mezőgazdaságban a vetést) jelenti. A kezdeti időkben nevezték wirelessnek: drótnélkülinek is).

Miután itt elsősorban a tartalomra koncentrálunk, a használt - sugárzó,  kábelen közvetítő vagy online - módszertől függetlenül minden, rendszeresen nagyobb közönségnek hangzó műsort közvetítő technológiát rádióként kezelünk. Ebben az értelemben az első rádió a budapesten elindított Telefonhírmondó volt.

Az alább bemutatott felosztások javarészt a televíziózásra is alkalmazhatóak.  

A rádióműsorok (állomások) fajtái

- Hierarchia alapján:  Egymással sokszor kevert, nem jól definiált fogalmak a rádióműsor -program, -csatorna, -állomás, -adó, -adás, -műsor. 

2015-ben pl. informálisan "Magyar Rádió" összefoglaló néven nevezzük a "Magyar Rádió Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság" nevű entitást. A Magyar Rádió az ún. "közmédia" része. A Magyar Rádió a Közszolgálati Közalapítvány  tulajdonában van. A közmédia dolgozóinak munkáltatója, személyi és tartalmi kérdésekben döntéshozó a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA). A Magyar Rádió alá tartozik a Kossuth rádió, a "nemzeti főadó". A Kossuth rádió több tucat adóállomásról (adónként egy-egy frekvencián) sugározza műsorát, azaz műsorfolyamát, azon belül műsorait.  

A rádióműsorokat többféle szempont szerint lehet csoportosítani (pl. Gálik, 2001):

- Tartalom alapján lehetnek belföldre sugárzott

• általános (full service broadcasting) 
• szakosodott (format/formátum, tematikus, narrowcasting) rádiók (ezen belül 
• zenei stílus(ok)ra szakosodott, pl. az USA-ban leggyakoribb formátum a country, néhány további: urban (ennek a formátumnak a jelentése: RnB és hiphop az afrikai amerikai lakosoknak), oldies (rock and roll korszak), nostalgia (1940-50-es évek zenéi), alternative (mai rock), CHR (contemporary hit radio), majd a 2000-es években a formátumrádiózás antitézise a Jack FM hálózat, mely ugyan meghatározott határok között de épphogy mindenféle zenét játszik
• szöveges műsorokra szakosodott, pl. hírrádió (newsradio, news- information), hírek és beszélgetős műsorok (news-talk), csak beszélgetős műsorok (talkradio), sportműsorok. 
• külföldre irányuló általában propagandaállomások. 
• A missziós/vallási rádiók külön kategóriába sorolhatók. 
• Kereskedelmi, közösségi, vagy közszolgálati ill. általános vagy szakosodott kategóriába is sorolhatók a kisebbségi, nemzetiségi/etnikai rádiók.

- Vételkörzet alapján lehetnek

• kisközösségi (low power, pár km, pl. egy lakótelepnek), 
• helyi (városi, 10-30 km) (az általában egy nagyváros környezetében fogható állomások az USA-ban egy „rádiós piacnak" számítanak)
• körzeti-megyei-tartományi (30-100 km, pl. Magyarországon több szomszédos megyét lefedő hálózatok, Németországban tartományi médiaszolgáltatók), 
• országos (egész országot lefedő adóhálózattal, ezek a közös "nemzeti" médiaszogláltatók), 
• célzottan külföldi országba irányuló nemzetközi vagy 
• globális adók (általában poltikai propaganda céllal, illetve a volt gyarmattartók volt gyarmatain, pl. BBC WS, RFI, RDP). 
• A hallgató szempontjából megkülönböztetnek a lakóhelye rádiós piacán belülről származó, és azon kívülről „beszűrődő" (pl. külföldi, más városi) adókat. 
• A televíziózásban külön kategóriát képeznek azok a regionális "multifeed" állomások, melyek azonos képi tartalmat különféle nyelvű hangsávokkal vagy feliratokkal sugároznak különféle országok piacaira, ahol általában kábelen osztják el őket.  

Hálózat szempontjából

• Független, egyedi adó: egy műsorfolyam = egy adó, ami lehet falusi, kisvárosi, nagyvárosi, körzeti is.
• Franchise hálózat: azonos néven (brand), általában azonos játszási listával, de adónként eltérő konkrét műsorral, műsorvezetéssel és reklámokkal (pl. Rádió 1, Mária Rádió)
• Regionális hálózat: földrajzi helyhez kötődő, azaz egymás mellett lévő területeken kialakuló hálózat önálló vagy közös műsorral, azonos néven (pl. Kék Duna rádió)
• Terjeszkedő fővárosi rádió: egy budapesti adó műsorát vidéken is változtatás nélkül közvetítő adók hálózata. A konkrét hely a meghirdetett és megnyert frekvenciáktól függ. Így terjeszkedett a szocialista kormány idején a baloldali Klubrádió, majd szorult vissza a jobboldali kormány idején és "adta át" helyét a jobboldali Lánchíd rádió terjeszjkedésének. 
• Országos hálózat: európai értelemben egy egész országot többé-kevésbé lefedő hálózat (akár több frekvenciasávban is, pl. AM és FM), mely ugyanazt a műsort sugározza. Az USA-ban ilyenek csak a műholdas rádiók, ezen túl országos rádiók nincsenek, csak egy adott céggel szerződött (affiliált) állomások, melyek egyes ablakokban (időszakokban) azonos műsort sugároznak, máskor azonban helyi adást vagy más céggel szerződött adást.  
• Nemzetközi hálózat: egy központi műsort külföldön műholdról továbbsugárzó adó (pl. BBC, RFI, Africa No1). 

- Finanszírozás tekintetében lehet

• kereskedelmi (hirdetésekből fenntartott) vagy 
• nem kereskedelmi. Utóbbi esetben a finanszírozás jöhet részben vagy egészben az államtól (közvetlenül vagy pályázati formában), a hallgatóktól (előfizetési díj vagy önkéntes támogatás, adomány formájában) vagy más szervezettől (egyház, alapítvány stb).

- Tulajdonlást tekintve a rádiók lehetnek

• állami kézben, ezek működhetnek részvénytársasági formában (a magyar esetben tulajdonosul egy közalapítvány)
• lehet a hadsereg kezében (katonai rádiók), 
• az egyház kezében (pl. Magyar Katolikus Rádió)
• egy egyesület/intézmény (egyetem, kórház) kezében (általában ezek nonprofit médiaszolgáltatóként működnek), 
• önkormányzati tulajdonban 
• párt tulajdonában (ezt Magyarországon törvény tiltja, de pl. Svédországban lehetségesek)
• vagy magánkézben. Magyarországon és Kelet-Európában számos rádió és hálózat francia vagy amerikai tulajdonos kezében van.

- A terjesztési technológia alapján megkülönböztetjük a következő típusokat: 

• A használt frekvencia alapján:
• középhullám (MW, 530-1600 (1700) kHz): nappal stabil vételt ad, napnyugtától napkeltéig távoli adók erősen zavarhatják illetve a helyi adó is távol fogható, azaz nappal helyi, míg éjszaka nemzetközi vételt tesz lehetővé. Ezen adók jelei a Föld görbületét követik vagy visszaverődnek az ionoszféráról (skywaves), ezért bármilyen magasra telepíthetőek. 
• hosszúhullám (SW, 155-281 kHz): egész nap stabil vételt ad nagy (több ezer km-es) területen. Jellemzően csak Európában használják.
• rövidhullám (LW, 10-180 m vagy 3-30 MHz): az ionoszféráról visszaverődve terjed, igen nagy távolságra, akár a Föld túlfelére is célozható, nemzetközi adásokra alkalmas.  
• VHF: FM és tévéadásokra használt sáv
• URH (ultrarövid-hullám, más néven FM-sáv, 87,5-108 MHz, kivéve Japán és Szovjetunió utódállamai), . A fényhez hasonlóan egyenes vonalban terjed, ezért szükséges, hogy az antenna rálásson az adóra, ezért a jó vételhez minél magasabbra szerelt antennára ill. minél magasabb hegy tetején levő adóra van szükség. A Föld görbülete miatt kb. 100 km-nél nagyobb sugarú vételkörzet nem lehetséges, ezért országos lefedettség eléréséhez több adót igényel.
• VHF-III és L sáv: Magyarországon DAB adásokra használt sáv.  Minél magasabb a frekvencia, annál kisebb körzetet képes egy adó lefedni. 
• A használt technológia alapján
• Analóg
• AM: amplitudómodulációval "kódolt" (LW, MW, SW). Hátránya a gyenge hangminőség (a magas hangok hiánya), rövidhullámon a fading jelenség (időszakos elhalkulások). Az USA-ban sztereo szabványa is van. Érzékeny az elektromos zavarokra és berendezésekre, ezért számítógép közelében nem lehetséges használata. A mobiltelefonokba sem építenek be ilyen vevőket. 
• FM: frekvenciamodulációval "kódolt" (URH). 
• Digitális
• DAB és DAB+: Európában Nagy-Britanniában, Dániában, Németországban, Franciaországban használt nagyobb körben. Magyarországon is van sugárzás, de vevőkészülék nincs. mpeg2 és mp4 formátumú, egy "multiplexszé" összefűzött jelet sugároz ki a "multiplex operátor", mely a kábeltévé-szolgáltatóhoz hasonló funkciót tölt be. Csak DAB-os vevőkészülékkel fogható. Nem az URH sávban, hanem annál magasabb frekvencián sugároz. 
• IBOC vagy HD radio: az USA-ban elterjedt szabvány, mely az FM adóval azonos frekvencián dolgozik. Nincs szükség multiplexre, az állomás maga üzemelteti digitális adását. Egy FM adó frekvenciáján 2-3 külön rádióadásra van hely digitálisan. Az analóg FM és egy digitális adás egyszerre is sugározható. 
• DRM: még csak kísérleti fázisban lévő technológia, melynek célja előbb az AM, később az FM adások kiváltása erősen tömörített, jó hangminőségű digitális adásokkal. 
• Az adó jellege alapján 
• földi sugárzású (analóg vagy digitális)
• műholdas sugárzás (analóg vagy digitális)
• kábeles (vezetékes) sugárzás (analóg vagy digitális)
• IP / internetes közvetítés.
• Mivel a sugárzott rádióadások terjesztési technológiája véges számú erőforrással (frekvenciával) rendelkezik, az éterbe sugárzott rádiók számát korlátozni kell, így csak állami engedély birtokában működhetnek. Az engedélyt általában pályázat útján szerezhetik meg, amelyben a szempont lehet a műsor tartalma (közérdek) vagy a műsorszórásért felkínált pénzösszeg is. A frekvenciaszűkösség problémáját azonban sok helyütt eltúlozzák, és erre hivatkozva tartják korlátok között a rádiók számát. Mivel egy vételkörzetben feltehető, hogy nincs végtelen számú potenciális műsorszolgáltató, nem lehetetlen, hogy a rendelkezésre álló helyet koordináció (állami beleszólás) nélkül is használni tudnák a műsorszolgáltatók a stabil terjedésű FM sávban, ám erre még kísérlet sem történt. A műsorszóró rádiózás egyedül Új-Zélandon nem engedélyköteles kis teljesítményű adók esetén, az FM sáv kijelölt néhány tartományában.
• Magyarországon csak a földi sugárzású rádiók jelentősek.  

- Műsorszerkezet szempontjából egy rádió lehet

• heterogén műsorszerkezetű (mixed programming), ahol az egymást követő műsorok eltérő összetételű célközönségnek szólnak és naponként eltérőek (ez a korai full service rádiózás jellemzője) 
• sávos műsorszerkezetű, ahol a nap egyes szakában azonos jellegű műsor szól azonos célközönségnek (pl. minden délelőtt háziasszony-műsor, minden délben hírműsor, minden este irodalmi műsor)
• homogén műsorszerkezetű, ahol a nap 24 órájában azonos jellegű műsor szól azonos célközönségnek (ilyenek egyes formátumrádiók, illetve a legtöbb online, automatikus adásvezéslésű rádió) 

Komplex kategóriák 

A fenti kategóriák különféleképp keverhetők, s ez alapján a gyakorlatban megkülönböztethetünk néhány alapvető típust.

• Az itt "állami rádió"-nak nevezett rádiók jellemzője, hogy  egyoldalú kormánypropagandát fejtenek ki. Működhetnek részben kereskedelmi alapon, sokszor monopolhelyzetet élveznek. Jellemzően közvetlenül a kormánytól kapják a fenntartáshoz szükséges pénzt. Ez különösen a fejlődő országokra jellemző, de a szocialista országokra minden esetben jellemző volt (jelenleg Magyarországon is ez a modell érvényesül). Az USA államilag finanszírozott rádiója az Amerika Hangja, mely az amerikai kormány szócsöve, annak álláspontját képviseli, de az USA-n belül 2013-ig nem volt engedélye műsort sugározni; csak nemzetközi propagandát fejt ki. A "közszogálati rádió-k" sokszor valójában állami propagandát fejtenek ki. 
• Az itt "közszolgálati rádió"-nak nevezett szervezetek jellemzője, hogy tájékoztatása kiegyensúlyozott, nem áll a kormánypropaganda szolgálatában. Küldetése tájékoztatni, nevelni és szórakoztatni. A közszolgálati (public service) rádió típuspéldája a BBC. A közszolgálati rádió általában több párhuzamos programot is szolgáltat. Ezek között lehet minden műfajt lefedő full service program (a BBC eredeti koncepciója), és lehetnek szakosodott programjai is (ezek között a legáltalánosabb a komolyzenei és irodalmi program). A közszolgálatiság klasszikus értelmezése szerint az értékes műsorokat közvetíti, ezért kimaradnak az „értéktelen" tömegműsorok. Napjainkban átértékelik a közszolgálatiság fogalmát: a kereskedelmi rádiók is közszolgálatinak tekintik magukat, hisz a „közt", sokkal nagyobb tömegeket szolgálnak, mint a valójában „elitrádiónak" tekinthető hagyományos közszolgálati rádiók. A közszolgálat célja minél nagyobb hallgatóközönség megszólítása. Erre alkalmas volt egy vegyes, minőségi műsorokat készítő rádió - de csak addig, míg a kereskedelmi érdekeknek alárendelt konkurencia el nem indult. Ezután a minőségi helyett a minél könnyebben befogadható műsorok felé mozdultak el a rádiók. Ebben a környezetben a hagyományos közszolgálati állomások feladata a minőség megtartása lehet - egyfajta küldetés.
  
  
• A közszolgálati mellett a kereskedelmi rádiók (sok nyelven: magánrádiók) alkotják a duális médiarendszer „második lábát". Ezeknek egyetlen célja a profit termelése, s mindent ennek rendelnek alá. Bevételi forrásuk a reklám, melynek a reklámok közti zenei és prózai műsorok segyítségével próbálnak minél nagyobb számú fizetőképes hallgatóságot szerezni. A médiatörvények különböző arányú közszolgálati műsorszámok közvetítésére kötelezhetik őket. Hasonló kötelezettségük lehet a helyi gyártású zenék játszása (zenei kvóta). A kereskedelmi rádiók egy bizonyos szűk közönséget céloznak meg, melyeknek jól kiszámíthatók az igényei. Erre egy formátumot (format) használnak, melyben pontosan meghatározott zenei stílus(ok)at játszanak. Az ilyen, szakosodott műsorszórást narrowcastingnak is nevezik. A kereskedelmi rádiók közül azokat, melyek általános tartalmúak, elsősorban szórakoztatás a céljuk és a sztárokat, celebeket promotálják, a nyomtatott sajtóbeli terminológiával élve nevezhetjük bulvárrádiónak. 
• Az utóbbi évtizedek fejleménye a triális médiarendszer kialaulása, melyben a harmadik elem a közösségi rádiók. Ezek egy kisebb közösség hangját szólaltatják meg sokkal informálisabb keretek között, mint a közszolgálati vagy kereskedlemi rádiók. Általában a közösség támogatása tartja el őket, a munkatársai fizetés nélkül dolgoznak bennük. Céljuk a mikrofont a közösség kezébe adni. Hallgatóságuk általában elég alacsony, hiszen kifejezetten szűk rétegnek szólnak egyes műsorai. A 2010-es médiatörvény által bevezetett "közösségi" név vonatkozik tematikus közösségeket és földrajzi közösségeket célzó rádiókra, valamint olyan rádiókra, melyek műsoridejük többségében közszolgálati célú műsorszámokat sugároznak. Ez utóbbi kategória azonban épp ellentétes a közösségi rádiók céljával. 
• A kalózrádiók alkotják a rádióknak azt a csoportját, mely nem rendelkezik rádióengedéllyel. Ez a csoport ezért igen tág tematikát képvisel: kommersz zenét sugárzó éppúgy van köztük, mint vallási fanatikus, politikai propagandaadó, vagy a demokráciáért küzdő ellenzéki állomás (utóbbiak az ún. klandesztin rádiók - tulajdonképpen ilyenek voltak az 1956-os rádiók is). A kalózrádiók első (kereskedelmi) csoportjai nemzetközi vizeken horgonyzó hajókról sugároztak. A kalózrádiók közt vannak ún. „gyűlölet-rádiók", melyek az egyes népcsoportok közti gyűlöletet szítják, adott esetben akár közvetlen felszólításokat téve egyes személyek megölésére (pl. Afrikában). Észak-Amerikában pedig a náci szellemiséget hirdető kalózrádiókat is találhatunk. 
• A katonai rádiók és televíziók állami kézben levő kisközösségi rádiók, melyeket általában külföldön sugároznak ott, ahol épp a hadseregük állomásozik. Általános közszolgálati és kereskedelmi jellegű szórakoztató tartalmat is közvetítenek, de helyi ablakokban helyi kisközösségi műsorokat is sugároznak. Ilyenek pl. az AFN/AFRTS (amerikai), BFBS (brit) állomások. A BFBS gurkha (indiai) katonáinak külön adót tart fenn.