Báthori Miklós váci püspök testvére, 1458-tól asztalnokmester, 1471-1493 között országbíró, majd erdélyi vajda. Kitűnő hadvezér, Kinizsi Pállal vezette 1479-ben a győztes kenyérmezei ütközetet. 1490-ben ő verte szét Corvin János hadait. A nyírbátori építkezések elkezdője. 1493-ban Ulászló Bakócz Tamás közvetítésével lemondatta országbírói tisztségéről, s a mellőzöttségbe rövidesen belehalt.

Itáliában tanult kiváló humanista, 1469-től szerémi, majd 1474-től váci püspök. Átépíttette püspöki palotáját és székesegyházát. A váci káptalani iskolát gymnasium academicummá alakította. 1484-ben összeveszett Mátyással, és kegyvesztett lett.

Ernuszt János kincstartó fia. 1473-1505 közt pécsi püspök volt, 1497-től a maróti prépostságot is megszerezte. Átépíttette székesegyházát. Mátyás halála után Corvin Jánost támogatta. Visszaszerezte apja, Ernuszt János besztercebányai bányáit, s bérbe adta a Thurzó családnak. 1494-ben kincstartóvá nevezték ki, majd két év múlva hűtlen pénzkezeléssel vádolták meg. Mint Kubinyi András nemrég kiderítette, meggyilkolták, hagyatékát elsikkasztották, s ezt sikerült kortársai előtt titokban tartani.

Csallóközi középnemesi családból való, tehetsége, udvarhűsége és előnyösen kötött házasságai a XVII. század legfényesebb karrierjét eredményezték. Protestáns hitről még ifjan katolizált. Első felesége Dersffy Orsolya, a második Nyáry Krisztina volt. 1625-ben az országgyűlés nádorrá választotta, a következő évben az uralkodótól megkapta Fraknót. Nagy szerepe volt a nikolsburgi (1622) és a bécsi béke (1645) létrejöttében. Legjelentősebb mecénási tettének a nagyszombati jezsuita templom felépítése bizonyult.

A XVII. század második felének egyik legjelentősebb aulikus politikai szereplője, birtokosa és mecénása. Esterházy Miklós nádor másodszülött fia, a nádori udvarban nőtt fel. Bátyja, László vezekényi hősi halála (1652) után soproni főispán (1653), 1661-ben főudvarmester lett. 1664-ben Zrínyi Miklós oldalán harcolt a törökök ellen. 1681-ben nádorrá választották. Abban, hogy Buda visszafoglalása (1686) után egy évvel a pozsonyi országgyűlésen a magyar nemesség lemondott az Aranybullában szereplő ellenállási jogáról, és kimondta a Habsburgok fiági örökösödését, Esterházynak jelentős szerepe volt, s jutalmul hercegi címet kapott (1687). Ettől kezdve azonban politikailag egyre inkább háttérbe szorult, a visszafoglalt ország újjárendezésébe őt és a magyar arisztokráciát a bécsi udvar már nem vonta be. Mecénásként sok vár, kastély átépítése, valamint templom alapítása fűződik nevéhez, közülük a kismartoni rezidencia emelkedik ki. Foglalkoztatta az ausgburgi Drentwett ötvösöket, a festő Benjamin Blockot és Carpoforo Tencalát. Jellemző mecénási attitűdjére, hogy életének jelentős eseményeit megörökítve annak a szentnek állított emlékoszlopot, akinek épp az esemény napján volt ünnepe. A mariazelli búcsújáróhellyel különösen szoros kapcsolatot tartott: sokszor zarándokolt ide birtokai népével, s oldalkápolnát is alapított itt, valamint ő készíttette a kegykápolna korábbi oltárát. 1700-ban Bécsben adatta ki a család eredetéről és dicső tetteiről a Trophaeumot. Irodalmi munkásságot is folytatott (Mars Hungaricus), a neve alatt megjelent Harmonia caelestis kantátasorozat viszont többnyire átvett dallamokból áll, s valószínűleg ezek feldolgozását sem maga végezte.