A film és társművészetei

4. Film és képzőművészet 3.: Képzőművészet és film kapcsolata a 20-as évek avantgárd irányzataiban

 

A húszas évek avantgárd művészeti közege:

 

A húszas évek kísérleti avantgárd irányzatai:

- nemzetköziek: több központban (pl. Párizs, Berlin) működő különböző nemzetiségű művészek csoportjai

- összművészetiek: a különböző művészeteket együtt, egy helyen bemutató rendezvények, akciók;

az egyes művészeti ágak képviselői „kirándulnak" más művészetekbe, filmek készítésében részt vesznek költők (pl. Jean Cocteau), képzőművészek (pl. Marcel Duchamp, Fernand Léger), fotósok (pl. Man Ray), zenészek (pl. Darius Milhaud, Georges Auric)

- átjárás az egyes irányzatok között: hatnak egymásra, némely művészek több irányzattal is kísérleteznek

 

Az avantgárd új szemlélettel közelít a filmhez:

- vállaltan egy szűk, rétegközönséget céloz meg (a filmklubos mozgalom kialakulása)

- először tekintik a filmet önálló művészetnek (abban az értelemben, hogy a film más művészetekkel egyenrangú művészi önkifejezési eszköz)

- gondolkodnak a film működéséről és művészeti funkciójáról (avantgárd filmelméletek, pl. Louis Delluc, Germaine Dulac, Jean Epstein)

 

a filmet önálló művészetnek tekintik: fel akarják szabadítani az irodalom hatása alól, mivel a korai filmben az irodalom narratív sémái voltak dominánsak

irodalmi hatások helyett képzőművészeti hatások erősödnek fel

a zenét tartják az ideális filmmel rokon művészetnek (ld. Dulac „tiszta filmről" szóló írásait)

 

 

Kérdés: az avantgárd képzőművészeti irányzatok megközelítési módja, technikái és ábrázolásmódja hogyan adaptálható a film médiumára?

 

irányzatonként némileg különböző lehet

3 jellegzetes példa: a dada, a szürrealizmus és az absztrakt film

 

1, A dadaista képzőművészet és film kapcsolata

 

a dada lényege a lázadás, a szabályok és hagyományok tagadása

botránykeltő, abszurd, szarkasztikus

happeningszerű művészeti megmozdulások, ahol a különböző művészetek együtt vannak jelen (versolvasás, zenei előadás, képzőművészeti munkák kiállítása stb.)

 

lázadás a társadalmi normák, a szabályok, az illem ellen

 

egyik legjellemzőbb képzőművészeti példa:

1. kép: Marcel Duchamp: Forrás (1917)

a kiállított tárgy botránykeltő

a tárgy és a cím társítása merész asszociáció

a ready-made már önmagában is a bevett normákat feszegeti (ha talált tárgy, akkor miért műalkotás - a használati tárgy és a műtárgy közötti határ felszámolása)

 

dadaista film:

megőrzi a dada happening-jellegét (ld. a Visszatérés az értelemhez keletkezését, vagy a Felvonásköz bemutatásának körülményeit)

gyakran használ meghökkentő, illetlen vagy botrányos motívumokat, témákat (pl. a szakállas táncosnő vagy a nevetségessé váló temetési menet a Felvonásközben)

2. kép: egy képkocka a Délelőtti rémálom című filmből (1928) (fej-céltábla)

lázadás a művészi alkotás hagyományos formái ellen

 

a képzőművészetben jellemző a hagyományos technikák keverése, vagy a határok kitágítása

 

3. kép: Kurt Schwitters: Konstrukció előkelő hölgyek részére (1919)

 

különböző hulladékokból összeállított assemblage-ok (Schwitters műveihez felhasznált: autóbusz- és villamosjegyet, sajtpapírt, spárgát, szivarcsikket, szalagokat, konfettiket, tollakat, szalmaszálakat, cipőtalpat, nadrággombot stb.)

4. kép: Francis Picabia: Centiméterek (1918)

eltérő minőségű anyagok és felismerhető tárgyak hoznak létre sajátos kompozíciót

 

a véletlen nagy szerepe: a megszokott elemek szokatlan megvilágításba helyezése vagy összeillesztése meghökkentő vagy humoros hatást kelt

egyik legjellemzőbb technika a kollázs

5. kép: Raoul Hausmann: Elasticum (1920)

játékosság: fesztelen, minden kötöttségtől mentes alkotás

pl. Man Ray előszeretettel készített haszontalan, de humoros tárgyakat

6. kép: Man Ray: Gyermekápolás II. (1920)

 

 

a dadaista filmre jellemző a filmtechnika és a filmkészítési módszerek határainak kitágítása

 

szokatlan technikák alkalmazása: Man Ray a Visszatérés az értelemhez készítésekor rajzszögeket és gombostűket szór a filmszalagra, és úgy exponálja a képet

7. kép: egy képkocka a Visszatérés az értelemhez című filmből (1923) (gombostűk)

gyakran keverik a pozitív képeket a negatív kockáival

8. kép: egy képkocka a Visszatérés az értelemhez című filmből (gombostűk negatívban)

sokféle filmes trükk alkalmazása meghökkentő vagy humoros céllal (pl. lassítás, gyorsítás, a kép kimerevítése, többszörös expozíció, visszafelé forgatás)

9. kép: egy képkocka a Délelőtti rémálom című filmből (megduplázott fej)

 

szokatlan módon vagy „rosszul" komponált képek - meghökkentő vagy vicces hatás

össze nem tartozó képeket kollázsszerűen egymás mellé helyező beállítások

gyakran csak geometrikus formaként értelmezhető, szinte felismerhetetlen tárgyak

10. kép: egy képkocka a Délelőtti rémálom című filmből (1928)

 

 

a vágás szabályainak semmibe vétele: rossz térbeli vagy időbeli illesztések - „értelmetlen", hagyományos logikával össze nem illeszthető képsorok

 

játékosság: a film őskorában jellemző filmkészítéshez hasonló, egyfajta naiv, gyermeki rácsodálkozás a film technikai lehetőségeire, sokféle trükk funkciótlan belezsúfolása egy filmbe

 

1. filmrészlet: Hans Richter: Délelőtti rémálom 00:02:49-00:06:22

 

lázadás a művészet addig megszokott szerepe és pozíciója ellen

 

a dadaista képzőművészeti alkotások nem hordoznak hagyományos értelemben vett jelentést, nem értelmezhetőek az addig bevett módszerekkel

a kollázs megkérdőjelezi a művészeti alkotás egyediségét

a véletlen szerepe megkérdőjelezi a művész „zseni" voltát

a ready-made már magát a művészetet is megkérdőjelezi

 

a dadaista film megkérdőjelezi a film addig megszokott szerepét és funkcióját:

anti-narratív - lázad a történetmesélő film konvenciói ellen

nem érthető meg hagyományos filmes befogadással (nincs térbeli és időbeli koherenciája, valamint ok-okozati logikája)

a dadaista filmek bemutatása a filmvetítés társadalmi szerepét is megkérdőjelezi (lásd pl. a Felvonásköz bemutatóját)

 

 

2, A szürrealista festészet és film kapcsolata

 

sok hasonlóság a dadával, részben a korábbi dadaista művészek hozták létre a szürrealista mozgalmat

közös elemük: megbotránkoztatás, polgárpukkasztás, a szabad asszociációk fontos szerepe,

de a szürrealizmus már nem játékos, inkább nyomasztó

 

a freudizmus hatása: a szürrealizmus célja, hogy a tudatalatti tartalmakat engedje felszínre törni (ennek eszköze az irodalomban az automatikus írásmód)

elfojtott szexuális vágyak és félelmek kifejezésre juttatása

 

lázadás a társadalmi normák ellen, megbotránkoztatás

 

a festészetben jellemző a társadalmi és erkölcsi értékek megkérdőjelezése

abszurd, morbid, időnként undorító motívumok - sokkolás, megbotránkoztatás

a szexuális tabuk semmibe vétele, szexuális vágyak, félelmek kendőzetlen megjelenítése

11. kép: Salvador Dali: A paranoiás-kritikus város külvárosa (1936)

a különböző polgári értékek szimbolikus tagadása, kiüresítése a motívumok sajátos megjelenítése révén (egérrágta városkapu - társadalom/civilizáció, látszólagos templom - vallás/egyház, semmibe kivetett fésülködőasztal - szépség, üres utcán árválkodó páncélszekrény - gazdaság stb.)

 

a film átveszi a társadalmi és erkölcsi értékek sokszor radikális megkérdőjelezését

a társadalmi hierarchia, a tekintélyelvűség elleni lázadás (pl. A kagyló és a lelkész: a katonatiszt és a pap alakjának ábrázolása)

antiklerikalizmus (pl. Andalúzia kutya: a zongorával vonszolt felakasztott papok)

12. kép: egy képkocka Az andalúziai kutya című filmből (1928) (akasztott papok)

az erkölcsi normák megkérdőjelezése (pl. Andalúziai kutya: a biciklis halálát sóvárogva figyelő férfi)

sokkolás, megbotránkoztatás, undorítás (pl. Andalúziai kutya: a borotvával átvágott szem, vagy a tehenek szeméből csordogáló vér látványa)

13. kép: egy képkocka Az andalúziai kutya című filmből (a szem átvágása)

szexuális vágyak, félelmek kendőzetlen ábrázolása (pl. Aranykor: a szerelmespár kontrolálhatatlan testi vágya)

14. kép: egy képkocka Az aranykor című filmből (1930) (a szobor lábát szopogató nő)

lázadás az ábrázolási konvenciók ellen

 

a festészetben jellemző a hagyományos, perspektivikus szerkesztés felbontása

a képen látható elemek nem állnak össze egységes „világgá"

15. kép: Max Ernst: Ingadozó nő (1923)

az egyes elemek mintha más-más térben helyezkednének el

16. kép: Marc Chagall: Én és a falum (1911)

vagy a képen látható formák részben kivehetetlenek, értelmezhetetlenek (pl. Dali egyes képein)

17. kép: Salvador Dali: Őszies kannibalizmus (1936-37)

 

a filmes szürrealizmus tudatosan „rosszul" használja a filmes ábrázolás konvencióit

szabálytalan térfelépítés: a montázs során egymás mellé illesztett térelemek nem kapcsolódnak egymáshoz

a néző fejében nem áll össze egy koherens tér

inkoherens időbeli szerkezet: ugrál a különböző idősíkok között anélkül, hogy a nézőt eligazítaná azok időbeli viszonyára vonatkozóan

valóságos és képzeletbeli keverése, gyakran a kettő egyértelmű különválasztása nélkül

az események, a szereplők cselekedetei és dialógusai nem állnak össze koherens történetté, az adott kontextusban értelmezhetetlenek

a szürrealista film tér- és időszerkezetének van egyfajta logikája, de ez eltér a valós életben tapasztalt törvényektől - álomszerűség, víziószerűség

 

2. filmrészlet: Luis Buñuel: Az aranykor 00:18:07-00:21:32

 

3, Az absztrakt festészet és film kapcsolata

 

geometrikus absztrakció: nem felismerhető tárgyak, alakok, hanem geometrikus formák ábrázolása

formák és színek szabad játéka

célja az egyetemes harmónia megtalálása a forma és a szín egyensúlya révén

a keresett harmóniát a zenei harmóniához hasonlítják

 

Mondrian festészete: vonalak és színek egységes rendszerbe foglalása, vízszintesek és függőlegesek keresztezése - ebből születik a szín és a fehér alap sajátos egysége

18. kép: Piet Mondrian: Kompozíció (1921)

Delauney elképzelése: a szigorú mértani formákba foglalt színek mintha egy időben kialakuló mozgást hoznának létre: a színek kontrasztjai és analógiái következtében az egész sík „forgó mozgásban van"

19. kép: Robert Delaunay: Végtelen ritmusok

a művészekre erős hatással volt a technika világa, az ábrázolt geometriai alakzatok gyakran hasonlítanak gépalkatrészekre

20. kép: El Liszickij: P. V. N. Proun (1923)

az absztrakt filmek ezeket a gondolatokat fejlesztik tovább: időbelivé tenni az absztrakt festészet elképzeléseit

az absztrakt filmek alkotói közül számosan eredetileg festők, képzőművészek

formák és színek időbeli játéka, általában rajzolt-festett formák

változatai: vonalas (pl. Eggeling: Diagonális szimfónia), kétdimenziós ábrák (pl. Richter: Ritmus-filmjei), háromdimenziós rajzok (pl. Ruttmann: Opus-filmjei)

21. kép: egy képkocka a Diagonális szimfónia című filmből (1924)

22. kép: egy képkocka a Ritmus 21 című filmből (1921)

a film korabeli technikai adottságaiból fakadóan általában fekete-fehér és szürke különböző tónusaira épülnek, de léteznek színes változatok is (pl. Oskar Fischinger egyes 30-as évekbeli filmtanulmányai)

23. kép: egy képkocka Oskar Fischinger Circles című filmjéből (1933)

az absztrakt festészet időbelivé tételével az absztrakt film még közelebb került a képzőművészek által megálmodott zeneiséghez

 

3. filmrészlet: Viking Eggeling: Diagonális szimfónia 00:00:36-00:03:23

 

Irodalomjegyzék:

 

Kiemelt szövegek:

A sajátság természetrajza - források. Moussinac, Léon: A film ritmusa. Filmspirál 2 (II. évf. 1996/1. szám) pp. 63-66.; Dulac, Germaine: A valódi mozgófénykép. Filmspirál 3 (II. évf. 1996/3. szám) pp. 90-93.

Kaes, Anton: Az elidegenítés mint módszer: a film és a dada. Metropolis 2000/3. pp. 26-33.

 

Ajánlott irodalom:

A Metropolis Dada és film összeállítása (2000/3) www.metropolis.org.hu

Szabó Z. Pál: Lázadás a halál ellen. Salvador Dali - Luis Bunuel: Andalúziai kutya. Budapest, Áron Kiadó, 2003. pp. 9-101.

 

Az órához vetítendő film:

 

Francia avantgárd rövidfilmek:

René Clair: Felvonásköz (1924)

Salvador Dali - Luis Bunuel: Az andalúziai kutya (1928)

Hans Richter: Ritmus 23 (1923)

 

 

<< 3. Film és képzőművészet 2.: A német expresszionista film a művészetek keresztútján    5. Film és képzőművészet: Peter Greenaway >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés