Fogalomtár etika szakosoknak

Esetleges személy


Esetleges személy

Esetleges személy: „A modern személy: esetleges személy.” Heller Ágnes meghatározása a modern ember alapvető élethelyzetét fejezi ki, mi szerint az ember „bele van vetve” a világba. Az esetlegesség tágabb értelemben azt is kifejezi, hogy genetikailag semmi sem determinálja azt, hogy pontosan ebbe a korba, társadalmi helyzetbe szülessünk bele. A születés véletlenje ontológiai tény, empirikus emberi univerzálé. A születés véletlenje kettős véletlen, mert nem csupán az a véletlen, hogy melyik világba születik az ember, hanem egész létének és lényének puszta „lehetőség-kötege” is. A premodern emberek többnyire nem voltak tudatában ennek az esetlegességnek. Az esetlegesség csak és kizárólag a modern világban válik nyilvánvalóvá az ember számára. A modern személy cél nélküli lehetőségek halmazaként születik, neki magának kell megválasztania létezésének kereteit. Az →egzisztenciális választás „önmagunk választása szabadon” képlete úgy is értelmezhető, mint a modernitás létformáinak leírása. Valamennyi modern emberben közös az, hogy osztoznak egyfajta alapvető élettapasztalatban, valamennyien esetlegesek. Az esetlegesség élettapasztalata alapja lehet annak, hogy ezen az univerzális alapon megérthetik egymást. A modern morálfilozófia erre a közös élettapasztalatra alapozható. Esetlegesnek lenni azonban nem gyökértelenséget jelent. Az önmagukat, téloszukat és sorsukat választó személyek „otthonra lelnek” a világban, illetve „letelepednek” a világban. A morálfilozófiának azonban nincs látnoki ereje, nem mondhatja meg előre, hogy vajon a jövőben minden kultúra modern lesz-e. Az emberi személyiség kialakulására különböző válaszokat adhatunk, eltérő véleményünk lehet a személy tudására, önismeretére illetve a világ létrehozatalára vonatkozó kérdésekre, abban mégis egyet lehet érteni, hogy a személyek, mint személyek egyszerűen léteznek, s hogy képesek vagyunk kommunikálni velük (ahogy ők is velünk). A morálfilozófia az esetleges személyt „személyes mivoltában” szólítja meg. Az esetlegesség tudata azonban történeti tudat is, egyszerre a történetiség tudata, és ezen történetiség történelmi jellegének tapasztalata. Az esetlegesség tudata múltra, jelenre és jövőre irányul. A lehetőségek korlátlanoknak tűnnek, s minden ami megtörtént másként is megtörténhetett volna. Mindez mégis több puszta véletlennél, mert adott emberek bizonyos lehetőségeket valósággá alakítottak.

Teljes szöveg: Heller Ágnes: Morálfilozófia. 15-24., 148-154.

„Az esetleges személy nem az elvont Férfi vagy Nő – senki sincs ilyenként belevetve a világba. Konkrét emberi lényként születünk, egyedi példányként, különféle tehetségekkel, egyedi gyermekkori tapasztalatokkal. Lehet vidám az alaptermészetünk, de lehetnek mélabús hajlamaink is. Ám mindnyájan esetleges személyek vagyunk, méghozzá egyforma mértékben, attól függetlenül, hogy gazdagnak, szerető vagy gondtalan szülő gyermekének, háborúban vagy békében, demokráciában vagy diktatúrában, vidámságra vagy szomorúságra hajlamosítva születünk-e. A helyzet, amelybe születésünk nyomán vettettünk, egyik vagy másik életmód „valószínűségét” vagy „objektív esélyeit” szabja meg. Ám az újszülöttet nem látja el olyan, társadalmilag eleve megszabott céllal, amely egy ilyen életmódra rendelné.”

(Heller Ágnes: Morálfilozófia. 21.)

T. K.

<< Értékszférák elmélete    Eudaimonia >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés