1. fejezet: Mi a metafizika?

3. A metafizika a kortárs filozófiában

A kortárs analitikus filozófiában a metafizika a meghatározó. Ez nem mindig volt így. Az analitikus filozófia korábbi időszakaiban mind a logikai pozitivizmus (például: Carnap 1931/1972), mind pedig a természetes nyelv filozófiája (ordinary language philosophy) (például: Wittgenstein 1953/1992) néven ismertté vált irányzat határozottan metafizikaellenes volt. E két álláspont hívei (nem pontosan megegyező, de azért hasonló megfontolásokból) egyaránt értelmetlennek tartották az összes metafizikai kijelentést, és ezzel tagadták a metafizika létjogosultságát. Nem azt állították, hogy a metafizika azért nem létjogosult, mert a metafizikai problémák megoldása meghaladja az értelmünket (ez is egy lehetséges álláspont), vagyis nem azt a szerényebb kijelentést tették, hogy az amúgy értelmes metafizikai kérdéseket értelmünk határoltsága folytán nem vagyunk képesek megválaszolni, hanem - ennél lényegesen radikálisabban - azt, hogy a metafizikai problémák kivétel nélkül jelentés- és értelemnélküliek.

E két radikális nézet szerencsére a múlté. Mindkettő már csak filozófiatörténetileg érdekes. A kortárs analitikus filozófiában ugyanis elenyésző azok száma, akik kétségbevonják a metafizikával való foglalatoskodás értelmességét. Sőt, tulajdonképpen azt sem túlzás állítani: a kortárs analitikus filozófia legnagyobb vállalkozása éppen az, hogy a valóság teljes és konzisztens metafizikai elméletét nyújtsa. Ilyen, mindenki által elfogadott nagy metafizikai elmélettel egyelőre még nem rendelkezünk, sőt még a körvonalai sem látszanak, de nem kizárt, hogy a közeli vagy távoli jövőben megszületik. Mindenesetre érdemes rá törekedni.

Egy kézzelfogható eredményt azonban az analitikus filozófia máris felmutathat, és ez példanélküli a filozófia történetében. Nevezetesen azt, hogy napjainkban szinte valamennyi fontosabb metafizikai kérdés vagy probléma kapcsán előttünk áll a különböző lehetséges elméletek teljes vagy közel teljes taxonómiája. Világosan látjuk, hogy az egyes metafizikai problémákat mely alapvető intuícióink, meggyőződéseink együttes inkonzisztenciája eredményezi, s ennélfogva azt is, hogy az egyes metafizikai problémákról milyen különböző módokon lehetséges konzisztensen gondolkodni. Ugyancsak világosan előttünk áll, hogy a különböző metafizikai problémák hogyan kapcsolódnak fogalmilag egymáshoz, s ennélfogva az is, hogy egy adott metafizikai probléma bizonyos megoldási javaslata más metafizikai problémák mely megoldási javaslataival konzisztens vagy inkonzisztens.

Milyen a metafizika helyzete a kontinentális filozófiában? A kontinentális filozófia több, egymástól különböző mozgalmat foglal magában (fenomenológiát, hermeneutikát, dekonstrukcionizmust stb.), de ezek közül egyik sem foglalkozik érdemben klasszikus metafizikai problémákkal (lásd erről: Eszes-Tőzsér 2005: 69-71). Ha tehát az 1. részben felsorolt kérdések izgatnak, akkor ne ezekhez az irányzatokhoz fordulj válaszért!