Fogalomtár etika szakosoknak

Üdvtechnikák

Üdvtechnikák: Olyan szellemi vagy fizikai gyakorlatok, eljárások, cselekedetek, melyeket az üdvösség elérése céljából végeznek. Ide sorolhatók például a jóga gyakorlatok, vagy a keresztény lelkigyakorlatok. Az elnevezést Michel Foucault nyomán alkottuk meg, aki archeológiai vizsgálódásainak egy jelentős részét az önmagaság technikáinak szentelte. A technika szó eredeti értelmében értendő, vagyis olyan mesterségbeli tudást jelent, amelyet gyakorlás útján lehet elsajátítani és tökéletesíteni, és amelynek segítségével valamit létre lehet hozni, elő lehet állítani. Sajátos helyet foglalnak el a kultúrákban azok a technikák, melyeket az emberek azért hoznak létre és alkalmaznak, hogy általuk „megértsék, kik is ők valójában”. Foucault szerint azok tartoznak ide, melyek „az egyén számára lehetővé teszik, hogy egyedül vagy mások segítségével a saját testén és lelkén, a saját gondolatain, viselkedésén és életmódján különböző műveleteket végezzen el, megváltoztassa önmagát, hogy ezáltal elérje a boldogság, a tisztaság, a bölcsesség, a tökéletesség vagy a halhatatlanság valamilyen állapotát” - egy szóval, hogy önmaga által önmagán végzett gyakorlatokkal magasabb szintű létbe emelje önmagát. Ilyen gyakorlatok kidolgozásának és alkalmazásának hátterében az a gondolat áll, hogy az emberi létezés nem lezárt létet jelent, az emberi létmódot nem a statikus meglét, hanem a valamivé-válás jellemzi. Az élet önmagában lehetőség, mégpedig annak a lehetősége, hogy életünket megformáljuk, önnön létünket a maga sajátlagosságában megteremtsük. Az önmaga megteremtése nem pusztán az egyediségben kimerülő önmeghatározást jelent, hanem egy jobb, tökéletesebb egzisztenciának a megteremtését. Az életnek mint a tökéletesedés lehetőségnek ezt a felfogását általános értelemben vallásinak nevezhetjük. Ezért találóbbnak érezzük az üdvösség-technikák, vagy röviden az üdvtechnikák elnevezést. Ezek egy része ténylegesen vallási előírások és gyakorlatok formájában hagyományozódik. Azonban, ha az életet nem rendelik valamilyen transzcendens hatalom alá, nem szükségképpen kötődnek konkrét valláshoz. Jellemző rájuk, hogy 1./ az egyén nagyrészt készen találja őket abban a kulturális környezetben, melybe beleszületik vagy belekerül, s mint a hagyomány elemeit sajátítja el őket; 2./ bár részlegesen is alkalmazhatók, igazi hatékonyságukat rendszerszerű megszerveződés következtében érik el, ami abból adódik, hogy ezek a technikák az élet egészére érvényesek, az egyén minden cselekedetét és életének minden pillanatát megszervezik; 3./ annak függvényei, hogy miképpen határozzák meg az elérendő tökéletes állapotot. Ez utóbbit egyfajta elméleti tudás, tan formájában az adott közösség tagjai beavatás útján ismerik meg. A technikák ehhez az elméleti tudáshoz idomuló gyakorlatok. Az üdvösség minden esetben egy tökéletesedési folyamat végcélja, az emberi létezés legmagasabb állapota. Talán ezzel is magyarázható, hogy bár a legkülönfélébb kultúrákban (vallásokban) ez az állapot különböző módon van meghatározva, a technikákban nagyfokú hasonlóság és azonosság mutatkozik. Csak felsorolásszerűen és nem a teljesség igényével megadunk néhány ilyen gyakorlatot: jóga-technikák, önmegtartóztatás, testtartások, légző gyakorlatok, összpontosítás, meditáció, lelkigyakorlatok, lelkiismeret-vizsgálat, bűnbánat (nyilvános és egyéni), zarándoklat, gyónás, böjt, könyörületes cselekedetek, különböző rituális cselekedetek, megtisztulási szertartások, stb. Az üdvösségért végzett gyakorlatokra is az jellemző, mint más jellegű gyakorlatokra: pontosan meghatározható szabályoknak engedelmeskednek; tudásra épülnek és építenek; használhatóságuk és megfelelő alkalmazásuk ismerete tökéletes elsajátítást és folyamatos gyakorlást feltételez; csak alkalmazva mérhető le hatékonyságuk; az alkalmazás során szerzett tapasztalatok hatására finomodnak, stb.

„… azon dolgozom, hogy felvázoljam, milyen különböző módjai vannak annak, ahogyan az emberek a mi kultúránkban az önmagukról szóló tudást kidolgozták. Olyanokra gondolok itt, mint a közgazdaságtan, a biológia, a pszichiátria, az orvostudomány és a kriminológia. Nem kell ezt a tudás készpénznek venni, a lényeg, hogy ezeket az állítólagos tudományokat mint megannyi olyan specifikus technikákhoz kapcsolódó „igazság-játékokat” elemezzük, melyeket az emberek abból a célból alkalmaznak, hogy megértsék, kik is ők valójában. Ezek a technikák, véleményem szerint, négy nagy csoportba sorolhatók, melyek mindegyike a gyakorlati ész egy-egy mátrixát ábrázolja: 1. azok a termelési technikák, melyeknek köszönhetően tárgyakat tudunk előállítani, feldolgozni és kezelni, 2. azok a jelrendszer-technikák, melyek jelek, szimbólumok vagy jelentések használatát teszik lehetővé; 3. azok a hatalmi technikák, melyek az egyének viselkedését határozzák meg, bizonyos céloknak vagy uralomnak rendelik alá őket, a szubjektumot objektiválják; 4. az önmagaság technikái, melyek az egyén számára lehetővé teszik, hogy egyedül vagy mások segítségével a saját testén és lelkén, a saját gondolatain, viselkedésén és életmódján különböző műveleteket végezzen el, megváltoztassa önmagát, hogy ezáltal elérje a boldogság, a tisztaság, a bölcsesség, a tökéletesség vagy a halhatatlanság valamilyen állapotát” (M. Foucault: Az önmagaság technikái)

K. L.