6. fejezet: Lehetséges világok

5. Genuin realizmus

5.1. A lehetséges világok természete

A genuin vagy robusztus realizmus szerint (Lewis 1973, 1986) - szemben az antirealista fikcionalizmussal - léteznek lehetséges világok. Mégpedig, és ettől genuin vagy robusztus realizmus az elmélet neve, a lehetséges világok metafizikai státusukat tekintve pontosan ugyanolyanok mint az aktuális világ, vagyis az a világ, amelyben élünk. Következésképpen ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyenek a lehetséges világok, akkor erről nem kell különösebben sokat elmélkednünk. Elegendő körülnézni a világunkban; a lehetséges világok ugyanis éppen olyanok, mint az a világ, amelyben élünk.

Miért, milyen a mi a világunk? Lewis szerint a világunk „egy nagy fizikai tárgy" (1986: 1). Lewis ezzel azt állítja: a világunk metafizikai-kategoriálisan nem különbözik a mindannyiunk számára ismerős fizikai tárgyaktól. Ahogy egy mindannyiunk számára ismerős fizikai tárgy nem egyéb, mint (téridőbeli) részeinek (mint konkrét partikuláréknak) a mereológiai összege, ugyanúgy a világunk sem egyéb, mint (egymással téridőbeli és oksági viszonyban álló) részeinek (mint konkrét partikuláréknak: naprendszereknek, bolygóknak, állatoknak, embereknek, növényeknek, ásványoknak stb.) a mereológiai összege. Az egyedüli különbség a számunkra ismerős fizikai tárgyak és a világunk között az, hogy a világunk sokkal nagyobb, mint a számunkra ismerős fizikai tárgyak: a világunk ugyanis a leginkluzívebb vagy legkomprehenzívebb fizikai tárgy (1986: 1). Egyszóval: a világunk nem egy óriási tartály, amely ilyen és ilyen konkrét partikulárékat tartalmaz, hanem mindazon konkrét partikulárék maximális vagy teljes mereológiai összege, melyek között téridőbeli és oksági viszonyok állnak fenn.

Mármost mivel (1) a többi lehetséges világ ugyanolyan fajtájú dolog, mint ez a világ, és mivel (2) ez a világ egy nagy fizikai tárgy, ennélfogva a genuin realizmus szerint a lehetséges világok is nagy fizikai tárgyak, azaz téridőbeli és oksági viszonyban álló konkrét partikulárék maximális vagy teljes mereológiai fúziói. Természetesen léteznek olyan lehetséges világok, amelyek nagyon különböznek a mi világunktól. Léteznek például olyan lehetséges világok, amelyekben a mi világunkhoz képest nagyon különbözőek a fizikai törvények, és mondjuk a tárgyak felfelé „esnek". Lewis genuin realizmusa szerint azonban annak ellenére, hogy e lehetséges világok nagymértékben különböznek a mi világunktól, e különbség „mégsem kategoriális különbség" (1986: 2). Miért? Azért, mert ezek a lehetséges világok is ugyanolyan metafizikai státusú entitásokat tartalmaznak, mint a mi világunk: konkrét partikulárékat vagyis fizikai tárgyakat. David Lewis szavaival összefoglalva:

Ha valaki megkérdezi, miféle dolgok [a lehetséges világok], [a] kérdezőt egyszerűen csak arra kérhetem, ismerje be, hogy tudja, miféle dolog a mi világunk, az aktuális világ, majd megmagyarázhatom, hogy a többi világ is afféle dolog, nem eltérő fajtájú, csak a történései különböznek. (1979/2004: 92)

Bizonyára felmerült benned a kérdés: nem félrevezető-e a genuin realizmus értelmében lehetséges világokról beszélni, amikor ezek éppen úgy léteznek, mint a mi világunk, és éppen olyan metafizikai státusúak, mint a mi világunk? De, és ezért a továbbiakban nem is lehetséges világokról, hanem egyszerűen világokról fogok beszélni.

Hány világ létezik? A genuin realista szerint annyi világ létezik, ahány módon az aktuális világ lehetne másmilyen. Mivel számtalan módon lehetne az aktuális világ másmilyen, számtalan világ létezik.

Hol vannak ezek a világok és milyen viszonyban vannak egymással? A genuin realista szerint a világok között nincsen sem térbeli távolság, sem időbeli különbség, és okságilag sem hatnak egymásra. Nem úgy kell tehát elképzelni a világokat, mint egymástól nagyon távoli csillagrendszereket, melyeket távcsővel azért megfigyelhetünk. Az általunk megfigyelhető távoli csillagrendszerek ugyanis szintén a mi világunk részei, viszont a többi világ nem része a mi világunknak, és így nem megfigyelhető. A többi világ pontosan ugyanolyan önállóan létező entitás, mint a mi világunk, de a mi világunktól tér-időbelileg és okságilag elzárt. Következésképpen a világok között nem lehetséges átfedés (overlap) sem, vagyis nem létezhetnek olyan konkrét partikulárék, melyek egyszerre több világnak is a részei.

Azzal, hogy Lewis a világokat téridőbeli és oksági viszonyban álló konkrét partikulárék teljes vagy maximális mereológiai összegeként érti, kizár bizonyos világokat, melyek létezését prima facie elfogadnánk. Egyrészt tagadja az olyan világok létezését, melyek bizonyos, egymástól okságilag elzárt szigetvilágokból állnak, azaz nem engedi meg olyan világok létezését, melynek részei között nincsen semmiféle oksági kapcsolat. Másrészt tagadja az olyan világ vagy világok létezését, melyekben nem léteznek konkrét partikulárék. Visszautasítja tehát a metafizikai nihilizmust, mely szerint lehetséges olyan világ, amely teljesen üres. Világos, hogy miért kell visszautasítania. Azért kell visszautasítania, mert ha a világok nem tartályok, hanem részeik mereológiai összegei, akkor nem létezhet olyan világ, amelynek nincsenek részei. (Egyes filozófusok (például Rodriguez-Pereyra 2004) szerint a genuin realizmus igenis konzisztens lehet a metafizikai nihilizmussal, ha bizonyos absztrakt entitások létezése mellett elkötelezzük magunkat, de ebbe a problémába most nem mélyednék bele.)

Miért van inkább létező, mint semmi? E híres metafizikai kérdésre a genuin realizmus szellemében a következőképpen kell felelnünk: azért van inkább létező, mint semmi, mert nem lehetséges az, hogy semmi ne legyen.

 

5.2. Genuin realizmus és nominalizmus

Lewis elmélete bizarr science-fictionnek tűnik - nyugodj meg, nem csak te vagy így ezzel! Maga Lewis is tisztában van azzal, hogy elmélete szemben áll a természetes meggyőződéseinkkel:

Amikor a modális realizmus azt állítja, mint ahogy azt állítja, hogy megszámlálhatatlanul végtelen szamár és proton és pocsolya és csillag és a Földhöz teljesen hasonló bolygó létezik, és olyan város, mint Melburne, és olyan ember, mint te magad [...], akkor nem csoda, ha vonakodsz elfogadni az állítást. (1986: 133)

Miért érdemes akkor elfogadni az elméletet? Lewis szerint az elmélet magyarázóereje miatt, amely felülmúlja más metafizikai elméletek magyarázóerejét. Az elmélet több jelenséget képes magyarázni konzisztensen, mint az alternatív elméletek, és - leszámítva az elmélet kiindulópontját - kevesebb intuitív meggyőződésünkkel áll szemben, mint a riválisai.

E helyütt nem tudom a lewisi genuin realizmus valamennyi erényét bemutatni (jócskán van neki), csak két dolgot emelnék ki. Az egyiket rövidebben, a másikat hosszabban tárgyalom.

A genuin realizmus egyik erénye az, hogy a modalitások reduktív magyarázatát képes nyújtani. Vegyük a következő modális kijelentést:

(1) Garri Kaszparov lehetne két méter magas.

Az (1) kijelentés akkor igaz, ha:

(2) Van olyan lehetséges világ, amelyben Garri Kaszparov két méter magas.

Ez eddig rendben is van, ezt valamennyi lehetséges világ realista elfogadja. A genuin realista specialitása abban áll, ahogyan a (2)-t értelmezi. Azaz ekképp: létezik olyan világ, amely metafizikai státusát tekintve pontosan ugyanolyan, mint a mi világunk, amelyben létezik Garri Kaszparov, aki pontosan ugyanolyan hús-vér ember, mint a mi világunkban létező Kaszparov, és amely hús-vér Kaszparov a szó szoros értelmében rendelkezik a két méter magasság tulajdonságával. Vagyis, és ez a lényeg: a genuin realista azt állítja, hogy az (1) kijelentést egy konkrét partikuláré (ember!) kategórikus (azaz nem modális) tulajdonsága teszi igazzá. Egyszóval: a genuin realizmus szerint nem léteznek saját jogukon modális tulajdonságok, a világ alapvető elemei között nem szerepelnek a modalitások. Alapvetően ugyanis csak kategórikus tulajdonságokkal rendelkező fizikai tárgyak léteznek, s minden egyes igaz modális kijelentést valamilyen kategórikus tulajdonsággal rendelkező fizikai tárgy tesz igazzá.

A genuin realizmus másik erénye az, hogy a nominalizmus ontológiájának konzisztens kifejtését teszi lehetővé. Mint ahogy a 2. fejezet 3.2.1. részében láttuk: Lewis osztálynominalista, aki úgy gondolja, hogy F tulajdonsággal rendelkezni nem más, mint egy olyan halmaz/osztály elemének lenni, amelynek valamennyi eleme F. Nem léteznek tehát saját jogukon tulajdonságok, a tulajdonságok redukálhatóak konkrét partikulárék halmazaira/osztályaira. Az 2. fejezet 3.2.2. részében azonban láttuk: az az osztálynominalizmusnak a legfőbb problémája, hogy nem tudja kezelni a koextenzív tulajdonságok problémáját. A probléma az, hogy például a „szívvel rendelkezés" illetve a „vesével rendelkezés" a konkrét partikuláréknak különböző tulajdonságai, de e két különböző tulajdonsággal rendelkező partikulárék osztálya vagy halmaza egy és ugyanaz. Következésképpen az osztálynominalizmus összeomlik; a koextenzív tulajdonságok esete ugyanis azt mutatja, hogy nem azonosíthatjuk a tulajdonságokat halmazokkal.

Mármost Lewis genuin realizmusának segítségével képes megmenteni az osztálynominalizmust, és ezzel azt az ontológiát, mely szerint minden, ami létezik, partikuláris entitás. A következőképpen. Történetesen a mi világunkban a szívvel rendelkezés és a vesével rendelkezés tulajdonságával rendelkező partikulárék ugyanazt a halmazt alkotják. És természetesen léteznek olyan más világok is, amelyekben szintén ugyanazt a halmazt alkotják. Csakhogy - és a döntő pont - léteznek olyan világok is, ahol a vesével rendelkezés és a szívvel rendelkezés tulajdonságával rendelkező partikulárék különböző halmazokhoz tartoznak. Léteznek ugyanis olyan világok, ahol a vesével rendelkező individumok nem rendelkeznek szívvel, és fordítva, olyan világok, amelyben a szívvel rendelkező individumok nem rendelkeznek vesével. (Nem kell ehhez mást feltenni, mint egy különös genetikai csavart.) Következésképpen: az osztálynominalizmussal szemben felhozott ellenvetés nem áll, ugyanis a vesével rendelkező partikulárék világokon átívelő halmaza különbözik a szívvel rendelkező partikulárék világokon átívelő halmazától, lévén e halmazoknak nem ugyanazok az elemei. Lewis szavaival:

Például a szamárnak levés tulajdonsága nem más, mint minden szamár osztálya. [...] [E]z az osztály nem csak mi világunkban élő aktuális szamarakat tartalmazza, hanem a nem aktuális, más világokban létező szamarakat is. (1983/1998: 164)

Vagyis ha elfogadjuk a Lewis féle genuin realizmust, akkor (és úgy tűnik: csak akkor!) kitarthatunk az osztálynominalizmus mellett, mondván kizárólag partikulárék léteznek, mivel a tulajdonságnak nevezett dolgok valójában nem mások, mint partikulárék világokon átívelő halmazai.

A nominalizmus genuin realista védelmének mindazonáltal van egy apró szépséghibája. Nevezetesen: az elmélet valóban képes elszámolni a kontingensen koextenzív tulajdonságok eseteivel, mint például a vesével rendelkezés és a szívvel rendelkezés, azonban nem képes elszámolni a szükségszerűen koextenzív tulajdonságokéival, az olyanokéval mint a „háromszögű" és „háromoldalú". E tulajdonságokat azért nem lehet két különböző világokon átívelő halmazzal azonosítani, mert nem lehetséges olyan eleme a háromszögű partikulárék halmazának, amely nem eleme a háromoldalú partikulárék halmazának, és fordítva. E nehézség azonban Lewis és hívei szerint nem dönti romba az elméletet.

Hadd foglaljam össze tézisszerűen Lewis nominalista ontológiáját. (Erről lásd még: Loux 1998: 175-180, Divers 2002: 45-6, Bács 2007: 9-15.) Figyeld meg, mennyire markáns Lewis álláspontja!

(1) Léteznek fizikai tárgyak mint konkrét partikulárék.

(2) A fizikai tárgyak vagy számunkra ismerős fizikai tárgyak, vagy világok.

(3) A fizikai tárgyak részeik mereológiai fúziói.

(4) Léteznek a fizikai tárgyaknak halmazai/osztályai.

(5) A halmazok/osztályok absztrakt partikulárék: világokon átívelő entitások.

(6) Minden, ami létezik vagy halmaz/osztály, vagy fizikai tárgy. Következésképpen: minden, ami létezik partikuláré.

(7) Minden egyes fizikai tárgy eleme bizonyos halmazoknak/osztályoknak. Minden egyes fizikai tárgynak vannak ugyanis tulajdonságai, és egy tulajdonsággal rendelkezni nem más, mint a megfelelő halmaz/osztály elemének lenni.

(8) Nem léteznek saját jogukon tulajdonságok: egy tulajdonság nem más, mint fizikai tárgyak halmaza.

(9) Nem léteznek saját jogukon modalitások: minden igaz modális kijelentés igazságalkotója (truthmakere) valamilyen kategórikus tulajdonsággal rendelkező fizikai tárgy.

 

5.3. Az aktuális világ

Mivel a genuin realizmus szerint a lehetséges világok ugyanolyan metafizikai státusú entitások, mint az aktuális világ, ennélfogva a genuin realizmus szerint puszta illúzió az a szilárd meggyőződésünk, hogy az aktuális világunk ontológiailag kitüntetett más lehetséges világokhoz képest. Ahogy Lewis fogalmaz:

Más világok lakói joggal nevezhetik aktuálisnak saját világukat, ha ezen a kifejezésen ugyanazt értik, mint mi; hiszen az „aktuális" szó általunk meghatározott jelentése szerint minden i világban magára i-re utal. Az „aktuális" indexikus kifejezés, miként az „én", az „itt" vagy a „most": referenciája a megnyilatkozás vagy a használat körülményeitől függ, azaz attól a világtól, ahol elhangzik. (1973/2004: 92-3)

A következőről van szó: az „aktuális" pusztán kontextuális kifejezés, olyan indexikus kifejezésekhez hasonlóan, mint az „én" vagy az „itt". És ahogyan az „én" vagy az „itt" kifejezés nem utal semmiféle speciális ontológiai tulajdonságra, éppen úgy nem utal az „aktuális" kifejezés sem. Ahogyan az „én" kifejezés nem egy ontológiailag kitüntetett létezőre referál, lévén más emberek pontosan ugyanolyan ontológiai státussal rendelkeznek, mint én, éppen úgy az „aktuális világ" kifejezés sem valamilyen ontológiailag kitüntetett létezőre referál, lévén a többi világ pontosan ugyanolyan ontológiai státussal rendelkezik, mint az aktuális. Hanem ahogyan az „én" kifejezésnek kizárólag az a szerepe, hogy segítségével a sok (ugyanolyan ontológiai státusú) ember közül kijelöljem (pick out) saját magam, éppen úgy az „aktuális" kifejezésnek kizárólag az a szerepe, hogy segítségével kijelöljük a sok (ugyanolyan ontológiai státusú) világ közül azt a világot, amelynek mi magunk a lakói vagyunk. És ahogy ha az „én" kifejezést nem én használom, hanem valaki más, akkor annak az a szerepe, hogy az illető saját magát jelölje ki, éppen úgy ha az „aktuális" kifejezést egy másik világ lakója használja, akkor annak az a szerepe, hogy az illető azt a világot jelölje ki, amelynek ő maga a lakója.

Világosabb lesz a dolog, ha párhuzamba állítjuk Lewis lehetséges világokról szóló felfogását a fizikai tárgyak perzisztenciájának (a 4. fejezet 2. részében már ismertetett) általa képviselt perdurantista elméletével. Emlékezz vissza: a fizikai tárgyak perzisztenciája kapcsán két alapvető elméletet különböztettünk meg. Az endurantizmust, mely szerint a fizikai tárgyak létezésük minden pillanatában teljes egészükben jelen vannak, és a perdurantizmust, mely szerint a fizikai tárgyaknak létezésük minden pillanatában csak egy temporális részük van jelen. Láttuk: az endurantizmus a prezentizmussal, a perdurantizmus az eternalizmussal kapcsolódik össze természetes módon. Mármost amikor Lewis azt állítja, hogy minden világ éppen úgy létezik, mint az aktuális világ, és az „aktuális" kifejezés pusztán csak kijelöli a mi világunkat, de nem határoz meg egy kitüntetett ontológiai státusú létezőt, ez teljesen - és Lewis mint perdurantista számára tudatosan vállaltan - analóg azzal az esettel, amikor a perdurantista mint eternalista azt állítja, hogy nem csak a jelen, hanem minden idő létezik, és a „jelen" kifejezés nem határoz meg egy kitüntetett ontológiai státusú létezőt, hanem csak kijelöli azt a pillanatot, amikor a beszélő éppen beszél. A két elmélet közti analógia tehát a következő: ahogy számtalan, ugyanolyan ontológiai státusú világ létezik, és ezek közül csak az egyik az aktuális világ, ugyanúgy minden idő ugyanolyan ontológiai státussal rendelkezik, és ezek közül csak az egyik a jelen. Ahogy az aktuális világ ontológiailag nem kitüntetett, éppen úgy a jelen sem az.

Terminológiai megjegyzés: a fentebbieket úgy lehetne összefoglalni, hogy a genuin realizmus szerint létezni nem csak aktuálisan lehet, vagyis nem csak az létezik, ami aktuálisan létezik. Azt az álláspontot, mely szerint léteznek lehetséges, de nem aktuális tárgyak (there exist possible but nonactual objects), posszibilizmusnak nevezzük. A genuin realizmus tehát posszibilizmus.

 

5.4. Világok közötti azonosság

Ha más világok ugyanolyan konkrét partikulárékat (individumokat) tartalmaznak, mint a mi világunk, akkor - elég világos - nem beszélhetünk az individumok világok közötti vagy világokon átívelő azonosságáról (transworld identity). Lewis tudatosan vállalja elméletének ezt a következményét. Sőt, amellett érvel, hogy az individumok világok közötti azonossága összeegyeztethetetlen az Azonosak Megkülönböztethetetlenségének Törvényével, mely szerint: ha a = b, akkor minden, ami igaz a-ra, az igaz b-re is.

Íme az érv. Tegyük fel, hogy x individum létezik két világban, v1-ben és v2-ben. Nevezzük x-t mint v1-ben létező individumot „x v1-ben"-nek, és x-t mint v2-ben létező individumot „x v2-ben"-nek. Mivel v1 és v2 világ különbözik, ezért e két világban másként történnek a dolgok. Tegyük fel, hogy „x v1-ben" egy napon horgászni megy, „x v2-ben" pedig olvas a sötét szobájában, minek következtében „x v1-ben" szépen lebarnul, míg „x v2-ben" sápadt fehér marad. Mármost mivel „x v1-ben" és „x v2-ben" inkonzisztens tulajdonságokkal rendelkezik (az egyik barna, a másik fehér), ezért „x v1-ben" nem lehet azonosx v2-ben"-nel. Következésképpen ha ki akarunk tartani az individumok világok közötti azonossága mellett, akkor azt csak az Azonosak Megkülönböztethetetlenségének Törvényével szemben tehetjük, ami azonban vállalhatatlan ár. Fordított irányból mondva: az az egyetlen módja annak, hogy ne kerüljünk szembe az Azonosak Megkülönböztethetetlenségének (feladhatatlan!) Törvényével, hogy tagadjuk az individumok világok közötti azonosságát, s ezzel azt állítsuk, hogy minden egyes individum világhatárolt (world-bound), azaz minden individum egy és csak egy világban létezik.

A helyzet - ahogy a metafizikában már megszokhattad - nagyon különös. Lewis érvelése az individumok világok közötti azonossága ellen nagyon meggyőző, azonban az az állítása, hogy minden individum világhatárolt, első pillantásra implauzibilis. Miért? Azért, mert ha egy x individum kizárólag egyetlen világban létezhet, akkor a dolgok nem lehetnek másképp x-szel kapcsolatban, mint ahogyan ténylegesen vannak. Miért? Egyszerűen azért, mert azt mondani, hogy a dolgok lehetnének másképp x-szel kapcsolatban, mint ahogyan ténylegesen vannak, éppen annyit tesz, mint azt mondani, hogy x létezik más lehetséges világokban, mely világokban a dolgok másképp vannak x-szel kapcsolatban, mint ténylegesen. Ha azonban x kizárólag egyetlen világban létezhet, akkor minden x-szel kapcsolatos dolog szükségszerűen van úgy, ahogy ténylegesen.

Elmondom más szavakkal. Ha egy x individum nem létezhet egynél több világban, akkor valamennyi tulajdonság, melyet x instanciál, x lényeges tulajdonsága. Miért? Azért, mert azt mondani, hogy x-nek F nem lényeges (vagyis kontingens) tulajdonsága, éppen annyit tesz, mint azt mondani, hogy x létezik más lehetséges világokban, mely világokban nem rendelkezik F tulajdonsággal. Ha azonban nem létezik világok közötti azonosság, és x világhatárolt, azaz x csak egyetlen világban létezhet, ahogy Lewis állítja, akkor nincsen különbség x de re kontingens és lényeges tulajdonságai között. Pontosabban fogalmazva: x nem instanciálhat kontingens tulajdonságokat.

Lewis vitatja, hogy elméletéből ez következik. Úgy gondolja: akkor is különbséget tehetünk az individumok kontingens és lényeges tulajdonságai között, ha visszautasítjuk az individumok világok közötti azonosságának az eszméjét. Vagyis akkor is különbséget tehetünk de re kontingens és lényegi tulajdonságok között, ha tagadjuk, hogy egy individum azonos lehet egy másik világban levő individummal. Lewis állítása szerint ugyanis a „kontingens versus lényegi" megkülönböztetéshez nem szükséges az azonossági reláció. Megteszi a hasonlósági reláció is. Íme Lewis megoldása:

Te az aktuális világban létezel és nem egy másikban, de vannak hasonmásaid (counterparts) különböző más világokban. A hasonmásaid hasonlítanak rád tartalomban és kontextusban egyaránt. A hasonmásaid jobban hasonlítanak rád, mint amennyire más dolgokra hasonlítanak a saját világukban. De ők mégsem teljesen te vagy. Mindegyik közülük ugyanis a saját világában van, és egyedül te vagy itt az aktuális világban. (1986: 112)

Hogyan garantálja a hasonmásreláció a de re lényegi és kontingens tulajdonságok megkülönböztetését? A következőképpen: egy tulajdonság akkor lényegi tulajdonsága egy individumnak, ha annak minden hasonmása instanciálja a kérdéses tulajdonságot, és egy tulajdonság akkor kontingens vagy akcidentális tulajdonsága egy individumnak, ha egyes hasonmásai instanciálják, más hasonmásai azonban nem instanciálják a kérdéses tulajdonságot. Ezen az alapon Szókratésznak lényegi tulajdonsága, hogy ember. Szókratész szükségszerűen instanciálja az „emberség" tulajdonságát, ugyanis egyetlen dolog sem tud annyira hasonlítani Szókratészre, ami nem instanciálja az „emberség" tulajdonságát, mint ami instanciálja, következésképpen Szókratész minden hasonmása instanciálja az „emberség" tulajdonságát. Ezzel szemben Szókratésznak akcidentális tulajdonsága, hogy Platón tanára, ugyanis Szókratész számos hasonmása közül nem mindegyik instanciálja a „Platón tanárának levés" tulajdonságát.

Az előző, 5.3. részben párhuzamba állítottam Lewis lehetséges világokról szóló elképzelését a fizikai tárgyak perdurantista eternalista elméletével. Ezt most is érdemes megtenni. Az analógia most a következő. A perdurantista eternalista szerint a különböző temporális részek numerikusan különböző entitások, mégis valamennyi temporális rész egy temporális nyúlvány része. Hasonlóan: én és a hasonmásaim numerikusan különböző entitások vagyunk, mégis egy (világokon átívelő) modális nyúlvány részei vagyunk. Egyszóval annak mintájára, hogy a perdurantista szerint léteznek temporális nyúlványok, a genuin realista szerint léteznek modális nyúlványok.

Egyetlen diszanalógia van csak a „temporális nyúlvány - temporális rész", illetve a „modális nyúlvány - egyes individum" viszony között. Nevezetesen az, hogy amikor temporális kontextusban mondom, hogy „én", akkor ezzel a kifejezéssel az egész temporális nyúlványra referálok, ha azonban modális kontextusban mondom, hogy „én", akkor egy modális nyúlványnak csak egy részére vagy szakaszára referálok. A modális nyúlvány részei vagy szakaszai ugyanis csak hasonlósági relációban állnak egymással, míg a temporális nyúlvány részei a hasonlósági reláción felül téridőbeli közelségi és oksági viszonyban is. (Lásd: a 4. fejezet 2.2.5. részét.)

 

<< 4. Fikcionalizmus    6. Ersatzrealizmus >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés