A filozófia témakörei

Bevezetés. A filozófia fogalma és az európai filozófia kezdetei

A bölcsesség szeretete – szeretetet tanulni? Mi a bölcsesség? Ellentmondó vélemények, viták, irányzatok – vitatott és változó a filozófia fogalma is, funkciója, helye is. Elgondolkodás a miérteken, magyarázat- és értelemkeresés. Filozofikus kérdés: valami micsoda, lényegkeresés, nem adott és magától értetődő. Egzisztenciálisan fontos az eligazodás, orientálódás, exploráció, kiismerni magunkat, otthon érezni magunkat a világban, zavaró, ha nem látjuk az élet értelmét. A kérdés tárgya összefonódik az értelmével, a vitatott lehetőség és érvényesség nem feltétlenül értelmetlenség. Válaszokból új kérdések, igazság folytonos keresése, útonlevés, tartalmi lezárás nélkül. Nincs általánosan elismert filozófiai tudás, nem a tudományos-technikai értelemben vett haladás. Szókratész bevezet a probléma labirintusába, majd beismeri tudatlanságát. Kétségessé tevés és lázítás, kritikus alapmagatartás közös a tudománnyal, vádak a filozófiával szemben. Radikalitás bátorsága koronként, társadalom részéről szankciók (Szókratész, Bruno, Schlick). Reflektálás, megalapozás fogalma. „Metafizikai szükséglet”. Vizsgálódás útja: methodosz. Szabad, az észnek elkötelezett gondolkodás eszménye. A problématudat elmélyülése, pl. tapasztalat és megismerés kérdésében, tévedések körülhatárolása, előrelépés végleges igazságok nélkül is.

Világkép a mítoszban. Logosz: a kozmosz rendezettsége, görögöknél centrális fogalom. I. e. 800−200 között: világtörténelmi szellemi események: kínai, indiai filozófia, Upanisádok, Iránban Zarathusztra, Palesztinában próféták, görög művészet és filozófia. Mítosz felbomlása, ember elbizonytalanodása, de nyitottsága. Arisztotelész: csodálkozás a filozófia eredete. Platón: mit kell tennie és elszenvednie egy olyan lénynek, mint az ember? Thalész óta folytonosság: mi mindennek a lényege? Honnan ered, mit rejt a felszín? Thalész gúnyolásának háttere. „A világnak mélye van”, rétegzettség, igazság elrejtettsége, kutatandósága, látszat. – Öncélú-e a filozofálás? Marx: Feuerbach-tézisek, szemrehányások, luxus-vád. Permanens legitimitásválság. Popper: mindenkinek a maga filozófiája, kritikával javítandó. Kompetenciaköre is vitatott, nagy összegző rendszerek a 20. sz.-ra problematikusak. A tudománytól való eltérések, történeti elágazás az újkorban. Önigazolási szükségletre válaszok (klasszikus görögök, sztoa, felvilágosodás, pozitivizmus reakciója). Filozófiafogalmak: spekulatív érdeklődés fenntartása, élni tanulni, meghalni tanulni, „harc értelmünknek a nyelv általi elbűvölése ellen”, kritikai gondolkodás, szembenállás az ideologizálttal, költészethez közelítés, világ újraleírásai, civilizációs tények analízisével a jelen diagnózisa. 20. sz.: általános kérdések tudatosítása, jelentőségük feltárása, előítéletek leküzdése, bizonyosság kitágítása a lehetőség felé, fogalmi gondolkodás kereteinek tudatosítása. Viszony a művészethez, valláshoz, szaktudományokhoz. Specializálódás, professzionalizálódás.

A filozófia nem légüres térben indul; viszony az előzetes, mindennapi tudáshoz: ennek megalapozása, tisztázás, elemzés, kritika. Nem dogmarendszer, hanem tevékenység (Fichte, Wittgenstein). Kísérlet a világ ésszerűvé tételére, megértésére, beleértve önmagunk, helyünk értelmezését (posztmodern?). Szakadék a humánus eszmék és a világ között, elméleti igények és csalódás, történeti dinamika, lehetőségek aktív keresése és teremtése, megelőlegezés, gondolatkísérletek, eszmék anticipatív funkciója, modellezés.

Filozófiafogalmak a centrális tárgy szerint: 1. megismeréstan; 2. értékek, morál; 3. ember; 4. rend, értelem; 5. szkepszis, kritika; 6. nyelv.

Görögök: világegész és annak alapja? Középkor: ember-isten-világ? Kant kérdései: 1. ismeretelmélet; 2. morál; 3. vallás; 4. antropológia. Mai diszciplináris tagolódás. Ma: egyén-mások-világ új viszonyának lehetősége?

Minden jelentős filozófus újra megválaszolja a filozófia fogalmának kérdését, a filozófiának újra meg kell bizonyosodnia önmagáról, újragondolások, filozófiatörténetileg lehet kifejteni a filozófiafogalmat. De ekkor kontextus is, beágyazódik a koncepció egészébe. Mindenkinek ki kell alakítania a saját viszonyát a filozófiához, csak orientálhatóság. Saját filozófia különböző okokból indulhat: kritikus élethelyzet, megrázkódtatás, rácsodálkozás, kétely, értelemkeresés, helykeresés. Közös: sztereotípiák, korábbi válaszok kudarca, kiesés a hétköznapi rutinból, csendes pillanat is lehet. Naivitás elvesztése? Visszanyerése egy eredendőbb naivitásnak, gyermeki rákérdezésnek. Nagy filozófusok radikális újrakezdései (Descartes, Heidegger). A „miért” egyszerre a világra és az emberre vonatkozó kérdés (mi az alapja, oka, indoka, és célja?), az ember helyére a világban, az átfogó egészre kérdez, a világra mint nemcsak fizikai univerzumra. Súlypont szerint különböző jelleg, szubjektumfilozófia (önvonatkozás, Descartes, Kant), vagy a tárgyi vonatkozás előtérben (tudományjellegű, preszókratikusok), a kettő összekapcsolandó. Kant kérdéseinek mai aktualitása.

A filozófia nyelve speciális, saját terminológia. A nyelv tisztáz és elhomályosít, Adorno: kétségbeesett erőfeszítés, hogy elmondjuk, amit nem lehet. A filozófia érintkezik a kultúra más területeivel, de fogalmi kifejezést keres a nem-fogalmira is, racionalitásigény, tapasztalattól az elmélet felé vezető út. Nemcsak ismeretfelhalmozás – visszahatás magára a gondolkodó emberre, vándorlás és vándorló. Jaspers: visszatalálni az eredethez, mindent átvilágítani, nem elintézettnek tudni (Szókratész, kriticizmus: tudás határait kutatni). A filozófia nem vigasz, nem útmutató a boldogság felé, nem tanácsadás (kívülről meghatározottság lenne), nem közvetlen célja, hogy megoldást kínáljon az élet nagy problémáira. Közvetett hatás: alternatívák felmutatása, eddigi értelmezések megismerése, fogalmi keret, perspektívák felvázolása, gondolatkísérletek és -modellek.