6. fejezet: Lehetséges világok

3. A lehetséges világok ontológiai státuszának problémája

Az eddigiekben a lehetséges világok fogalmát pusztán heurisztikus értelemben használtam, és nem foglalkoztam a lehetséges világok természetével, vagyis azzal a kérdéssel, hogy metafizikai státusukat tekintve mik is tulajdonképpen a lehetséges világok. E fejezet hátralevő részében ezzel a kérdéssel foglalkozom.

A lehetséges világok metafizikai státusa kapcsán az elméletek két fő típusát kell megkülönböztetni: realista és antirealista elméleteket. Az antirealisták szerint nem léteznek lehetséges világok. A lehetséges világokról való beszéd pusztán heurisztikus eszköz vagy modell arra nézvést, hogy megértsük a mindennapi modális kijelentéseinket, az olyanokat mint hogy „az előttem levő asztal lehetne fekete". A realisták szerint ezzel szemben ontológiailag el kell köteleződnünk a lehetséges világok létezése mellett. Mármost ha elköteleződünk a lehetséges világok létezése mellett, akkor azt állítjuk: nem a mi világunk az egyetlen világ, amely létezik, vagyis azt, hogy a mi világunk csak egyetlenegy a számtalan létező lehetséges világ közül. Vagyis: az a mód, ahogyan a mi világunkban a dolgok vannak, csak egyetlen módja annak, ahogyan a dolgok lehetnek; számtalan más mód is létezik, ahogyan a dolgok lehetnének. Ha tehát elköteleződünk a lehetséges világok létezése mellett, akkor tagadjuk azt, hogy a lehetséges világokról szóló beszéd pusztán kényelmes, heurisztikus segédeszköze annak, hogy jobban megértsük a mindennapi modális kijelentéseinket. Következésképpen: ha elkötelezzük magunkat a lehetséges világok létezése mellett, akkor a lehetséges világok mint létezők természetéről is számot kell adnunk.

A lehetséges világok metafizikai státusa vonatkozásában napjainkra három meghatározó elmélet kristályosodott ki: a filozófusok legnagyobb része e három valamelyikét képviseli. Az antirealisták fikcionalisták, vagyis azt állítják, hogy a lehetséges világokat az olyan fikcionális entitások mintájára kell értelmezni, mint Harry Potter, Zsákos Bilbó vagy Obi-Wan Kenobi. A realisták vagy genuin realisták, azaz úgy gondolják, hogy a lehetséges világok éppen olyan genuin, konkrét entitások, mint ez a világ, vagy ersatzrealisták, és úgy vélik, hogy a lehetséges világok pusztán absztrakt entitások. (Az „Ersatz" kifejezés németül „pótlék"-ot jelent; az „ersatzrealizmus" megnevezés tehát a genuin realizmus álláspontja felől nyer értelmet; azt jelenti, hogy a genuin realizmus perspektívájából a lehetséges világok mint absztrakt entitások csak amolyan világpótlékok (world-surrogates). E fejezet hátralévő részében ezt a három elméletet mutatom be. (M. J. Cresswell (1972/1979) és David Armstrong (1989, 1997) úgynevezett modális kombinatorizmusával, valamint Takashi Yagisawa úgynevezett modális dimenzionalizmusával (2002) nem foglalkozom.)

Mint látni fogod: a két realista elmélet tárgyalása lényegesen nagyobb hangsúlyt kap. Ennek egyrészt az az oka, hogy egy realista elméletet általában hosszabb kifejteni, mint egy antirealistát, másrészt az, hogy e két elmélet bemutatása kapcsán különösen jó alkalom nyílik megmutatni, hogy a modalitással kapcsolatos intuitív meggyőződéseink hogyan kapcsolódnak a metafizika más problémái kapcsán meglévő intuitív meggyőződéseinkhez. Más szóval: betekintést nyerhetünk abba, hogyan függnek össze a különböző ontológiai kategóriák egymással.