Fogalomtár etika szakosoknak

Álom, álommunka

Álom, álommunka: Azon túl, hogy a korban eleven érdeklődés támadt az álom problémája iránt, Freud két okból szentelt kitüntetett figyelmet neki. Az álom olyan pszichózis, mely ún. normális, egészséges lélekkel is megtörténik, ennyiben alkalmas arra, hogy a pszichoanalízis felfedezéseit ne csupán a beteg, de az egészséges lélek működésére is érvényesnek tüntesse fel, egyszóval hitet kívánt kelteni a munkája iránt. Másfelől viszont a betegeinél azt tapasztalata, hogy maguktól kezdenek el beszélni az álmaikról, mintha csak összefüggést látnának a betegségük és az álmaik között. Az álmoknak minden kultúra minden korszakában tulajdonítottak valamilyen jelentőséget. Misztikusan tekintették isteni sugallatnak vagy egy másik világba történő utazásnak, racionálisan igyekeztek fizikai folyamatokra visszavezetni. Freud kezdetben a saját, majd a betegei álmait elemezve alakította ki azt az álomelméletet, melyet Álomfejtés című munkájában közölt. Abból indul ki, hogy az álom a lélek teljesítménye, ezért mind létrejöttét, mint értelmét tekintve az álmodó lélek nyújthat róla felvilágosítást. Ám mindannyiunk tapasztalata, hogy nem tudjuk egy csapásra megérteni és értelmezni saját álmunkat, történik tehát valami a lélekben, ami miatt az álom, értelmezésre szorul. Ezért meg kell különböztetnünk egymástól azt, amit álmodunk, és azt, amit az álom jelenteni akar. A „ténylegesen látott” álomképeket, amire ébredés után az álomból emlékszünk, nyilvánvaló (manifeszt) álomtartalomnak, az álomban képpé váló, ismeretlen és megfejtésre váró gondolatot lappangó (látens) álomgondolatnak nevezi. Az álmodás során tehát gondolatoknak kell képpé alakulniuk, vagyis épp ellentétes folyamat játszódik le, mint az éberléti észlelésben, amikor is a látványképek fogalmakká és gondolatokká alakulnak. Ha ez a lelki tevékenység progrediens (előre haladó) útja, akkor az álmot joggal nevezhetjük regressziónak (visszakanyarodás). Ezt az átalakítást, a gondolatnak képpé történő lefordítását nevezi Freud álommunkának, míg az ellentétes út - a képből kiolvasni a gondolatot -, az álomfejtés. Ha lejegyezzük az álmunkat, majd mellé az álom értelmét, észrevehetjük, hogy az utóbbi sokkal terjedelmesebb lesz, az előbbinél. Például azok a gondolatok – szavak, logikai szerkezetek -, melyek nem alakíthatók át közvetlenül képpé, kiesnek, de valamiképpen jelezve lesznek az álomban. Az álom tehát a gondolatot tömör formában alakítja át képpé, az álommunka egyik eljárását ezért sűrítésnek nevezzük. A sűrítés áll a szimbólumképzés hátterében is. A szimbólumokra az jellemző, hogy a jelentésük azonos különböző egyének, különböző álmaiban, eredetüket tekintve, részben archaikusak, tehát az emberi faj törzsfejlődésével öröklődő elemek, részben pedig a kulturális környezet hatására kerülnek a személyes pszichébe. Bár az álomban gyakoriak a szimbólumok, nem szabad minden egyes képet szimbólumként kezelni. Ugyancsak felfigyelhetünk arra, hogy egy-egy kép valami más helyett áll, vagyis a gondolat az őt megjelenítő képben eltolódott, ezért hívja ezt Freud eltolásnak. Ezekre a torzító eljárásokra azért kerül sor, mert az a gondolat, amelyik megjelenik a képben, a tudattalanból ered, és mivel közvetlen módon nem válhat tudatossá, a tudattalan cselhez folyamodik, és olyan formába öltözteti a vágyakat, amelyiket beereszti a tudat kapuját őrző cenzor. De ebből az is látszik, hogy az álom igazi funkciója az, hogy a lelki feszültségeket megszüntesse, azáltal, hogy a tudat ilyenkor – mivel nem ismeri fel őket - engedélyezi azoknak az ösztöntörekvéseknek a kielégülését, melyek egyébként az éberlétben tilalom, elfojtás alá esnek. A vágyteljesüléssel járó nyugalom miatt az álom, azon túl, hogy az alvás őre, a lélek művelete, mellyel a tudatos és tudattalan instanciák közötti feszültségeket feloldja, és az energia-egyensúlyban keletkezett zavarokat helyre állítja. Az álomfolyamatok és az álommunka a tudattalan teljesítménye, ezért elemzésükkel a tudattalan lelki folyamatok működési módjára lehet rávilágítani.

„Az álomgondolat és az álomtartalom úgy áll előttünk, mint egyazon tartalom két ábrázolása két különböző nyelven; jobban mondva: mintha az álomtartalom az álomgondolatok lefordítása volna valami más kifejezési módra, amelynek jeleit és illeszkedési törvényeit úgy kell megtanulnunk, hogy összehasonlítjuk az eredeti fordítással.” (Freud: Álomfejtés, Az álommunka)

„Az álomtartalom és az álomgondolat összehasonlításakor a kutató számára mindenekelőtt az válik világossá, hogy nagyszabású sűrítésre került sor. Az álomgondolatok terjedelméhez és gazdagságához képest az álom szűkös, szegényes és lakonikus.” (Freud: Álomfejtés, VI/A. Sűrítés)

„Mialatt az álomsűrítés példáit gyűjtöttük, feltűnhetett az álom tartalma és gondolata viszonylatában egy másik, nem kevésbé fontos vonás. Észrevehettük, hogy azok az elemek, amelyek a tartalomban lényeges vonásokként az előtérbe tolakszanak, az álomgondolaton belül korántsem kapnak ilyen fontos szerepet. Ennek a tételnek a fordítottja is áll. Ami az álomgondolatban nyilvánvalóan lényeges tartalom, akár meg sem jelenik az álomban. Az álomnak, mondhatni, másutt van a súlypontja, tartalma más elemek alkotta középpont körül rendeződik, mint az álomgondolatoké.” (Freud: Álomfejtés, VI/B. Eltolás)

K. L.