Fogalomtár etika szakosoknak

Értékszférák elmélete

Értékszférák elmélete: Az erkölcs nem alkot külön szférát, kicsúszik a rendszeralapú értelmezések alól. Érdemesebb arról beszélni, amit az erkölcs szférikus differenciálódásának nevezhetünk. Az erkölcs szférikus differenciálódása nem rendszerek vagy intézmények közötti tagolódást jelent. A „szféra” fogalma Max Weber nyomán a „kulturális” jelzővel párosítható, hiszen Weber beszél „értékszférákról”, arra utalva, hogy a szférák elkülönülése a fő „kulturális értékek” és a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek differenciálódásával következik be. A szférák elkülönülése a modern világ egyik fontos jellegzetessége, egyszersmind a modern erkölcs terén bekövetkezett drámai változások fő forrása. A modernitásban az esztétikai, a tudományos, és a vallási képek különváltak egymástól s az „esztétikai”, a „tudományos” és a „vallási” cselekvés során egymástól teljesen különböző szabályoknak engedelmeskedünk, illetve normákat követünk. Ezt a három tevékenységi formát az értelemmel bíró világszemléletek és a hozzájuk kötődő tevékenységek három sajátos szférájának nevezhetjük. Az emberi társadalmakban ugyanakkor két különböző szféra létezik. Heller Ágnes szerint az egyik az úgynevezett „magánvaló objektivációk” szférája, a másik a „magáért való objetivációk” szférája. A magánvaló objektivációk szférájának normái és szabályai cselekvési mintákat, a beszédet és a hétköznapi viselkedési mintákat szabályozzák. A magáért való objektivációk szférájának normái és szabályai homogén közeget alkotnak, mert a magánvaló objektivációk szférája által szabályozott köznapi gyakorlattól eltérő, és annál magasabb rendű tevékenységformákat szabályozzák. (Ilyen magáért való objektiváció például a vallási szféra.) A „szférikus tagozódás” elmélete ugyanakkor magába foglalja annak lehetőségét, hogy ugyanabban az intézményben tevékenykedő emberek, különböző attitűdöket megnyilvánítva más-más szféra normái szerint játszhatják szerepüket. (Az irodalmat például a kereskedelem normái szerint adják el, az író azonban dolgozhat teljesen az „esztétikai szféra” normái szerint.) Van jelentősége annak, hogy a normák és a szabályok differenciálódásának elsődleges színtere a szférák területe, és nem az intézményeké, illetve a rendszereké. Az egyik szférához tartozó attitűdök segítségével például bírálhatjuk a másik szférához tartozó egyes konkrét szabályokat. (Ismeretes, hogy gazdasági szabályok politikai normák alapján bírálhatók, a politikai normák pedig filozófiai és tudományos szempontból.) A szférákon belüli normák és szabályok kritikai lehetőségei azonban nem korlátlanok. Az erkölcs, illetve az erkölcsiség szférák szerinti tagolódásának vizsgálata lehetséges csupán, hiszen az erkölcs önmagában nem alkot külön szférát. Az „erkölcsi tagolódás” túlmutat a szférák határain. Ameddig a szférák szerinti tagolódás csak csíra formában van jelen, addig egy uralkodó világnézet kölcsönöz értelmet az életnek, s ez az oka a közös éthosz meglétének. A közös éthosz okán az egyes társadalmi rétegeken belül közös értékeket, erényformákat és normákat vallanak az emberek. A nyugati modernitás megjelenése előtt a keresztény éthosz nyújtott vallási normákat a mindennapi élet szférájának. Minél erőteljesebb a szférák szerinti differenciálódás, minél inkább létrejönnek az egyes szférákon belül az erkölcsiség belső normái és szabályai, annál jobban veszti el a vallási etika azt a szerepét, hogy minden szférában irányítsa a cselekvéseket. Az egyes alszférák fokozatosan emancipálódtak a vallás és a kereszténység éthosza alól. Egyre nyilvánvalóbb élettapasztalat az, hogy mára már nem beszélhetünk közös éthoszról. Minden szférában létrejön az adott norma sajátos normatív rendszere, s erkölcsisége. Az erkölcsiség szférák szerinti differenciálódását szintén nevezhetjük „emancipációnak”. A nyugati modernitásban érvényesül az úgynevezett „minimális éthosz”, ami azt is jelenti, hogy egyetlen szféra sem vethető alá egy másik szféra normáinak és szabályainak. A „minimális éthosz” a modernitás univerzális értékeiben, leginkább a szabadság univerzális értékében találja meg gyökerét.

Teljes szöveg: Heller Ágnes: Morálfilozófia. 180-204.

T. K.