Fordulópont az emberi természet felfogásában: Nietzsche mint Freud elődje

Nietzsche helye a modern–posztmodern korszakváltás határán: „Az ember meghatározatlan állat”

Nietzsche fordulópontot jelentett az európai filozófia történetében, radikális újító volt, „minden érték átértékelését” tűzte ki célul. A választott mű alcíme is mutatja, hogy önmagát egy eljövendő filozófia előfutárának tekintette. Jóslata bizonyos tekintetben be is vált, mivel a mai filozófia egyes képviselői, sőt egész áramlata őt tekintik elődjüknek, gyakran hivatkoznak rá, értelmezik. Ez bizonyos értelemben igazolódott is, hiszen a mai filozófia egyes áramlatai őt tekintik elődjüknek, a dekonstrukció, posztstrukturalizmus képviselői közül sokan (főleg mai francia gondolkodók, mint Derrida, Foucault, Lyotard), és a hermeneutikai tradíció is gyakran hivatkozik egyes alapeszméire, például Heidegger két kötetet is szentelt neki.

Nietzschét az Ember, az ember lényegének kérdése nem érdekelte, csak az egyedi ember élete, nem törekedett szisztematikus, ellentmondásmentes gondolkodásra, és kerülte a papírízű akadémikus nyelvet, vagyis művészi módon filozofált. De filozófus volt, rendszerben gondolkodott. Szinte minden művében találhatunk az életről, az emberi sorsról jelentős gondolatokat, az görög ember apollói és egyben dionüszoszi voltától az Übermenschig, az örök visszatérés gondolatától az erkölcs eredetének sajátos felfogásáig. Tőle származik a posztmodern emberkép híres megfogalmazása az ember meghatározatlan voltáról. Mivel nem tekinthetjük át az egész életművet, aTúl jón és rosszon. Egy eljövendő filozófia előjátéka című művét választjuk 1884–85-ből, a jelentős kései művek közé tartozó Zarathusztra és a Morál genealógiája társaságában.

 

<< A nemek hierarchikus viszonyának tradicionális filozófiai értelmezése – Nietzsche előtt    A Túl jón és rosszon elemzése >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés