Betűtípusok

Szövegbetűk (text type)

A forgalomban lévő betűk túlnyomó többsége dísz- és reklámbetű, mely például cégéreknek, plakátok címének szedésére alkalmas. Szövegbetűnek csak néhány betű alkalmazható. Ezek között vannak olyanok, amelyek 15–20. századi eredetik digitális változatai, mások eleve digitálisnak tervezett betűtípusok.

Számítógépen értelemszerűen csak a digitális formában meglévő betűtípusok használhatók. Számos olyan betűtípus van, melyet nem terveztek újjá digitálisan, tehát csak hasonlók használhatók, vagy épp számos digitális változatban léteznek (revivals).

A digitális fontok néha nem korhűek annyiban, hogy a legtöbb reneszánsz betűnek például nem volt kurzív vagy félkövér, kövér változata – ezekhez általában újakat terveznek vagy későbbi betűtípusokat kevernek. Számtalan eset van, amikor az azonos nevű digitális változat hasonlít ugyan az eredetihez, mégis „élettelen”, halvány utánzat csupán. Ennek egyik okát abban látják, hogy az eredeti, nyomtatott betűk bemélyednek a papírba, így „háromdimenziósak”. A mai nyomtatásban a betű nem mélyed be: kétdimenziós, ami eleve más képet ad a papíron. A legtöbb digitális betűtípusból hiányzik kiskapitális, kacskaringós kurzív változatuk, valamint a hozzájuk való ugráló (vagy épp álló) számok és ligatúrák, holott ezek elválaszthatatlan elemek lennének. Ezek az ún. expert fontokban találhatók meg.

A szövegbetűhöz tartozhat címbetű, mely a szövegbetűvel azonos elvek alapján készül, de a nagyobb méretre optimalizált betűket tartalmaz.

Igen ritkán, de előfordul, hogy a kurrens betűknek is többféle változatát kínálja (akárcsak a korabeli nyomdászok betűkészletei).

A betűtípus neve után annak metszője/tervezője szerepel, majd a későbbi újrafeldolgozás, digitalizálás dátuma és a munka vezetőjének neve.

Osztályozás a betű tervezésének eredete alapján  

Reneszánsz antikvák

Old Style Serif, Medieval, Mediäval, Venetian style

15–16. század

Garamond 1617 (Claude Garamond), Robert Granjon, Janson 1690, Bembo 1495 (Francesco Griffo) (velencei, Mediaeval),

Eredeti felújítva: Bembo, Garamond, Plantin

Továbbfejleszve: Centaur, Goudy, Sabon, Palatino

Nagybetűit az ókori római, kőbe vésett, a vésőhöz igazodó kapitális (majuszkulák) alapján rajzolták, a kisbetűket Nagy Károly 800-as évekbeli vágott tollal rajzolt Karoling-minusz­­kuláiból. A vésőkre utalnak a háromszögletű talpak, a tollra az i, j, n ferde kezdővonala. Az első itáliai nyomdászok az Itáliában használt kézírást vették alapul, így született ez az antikva betűtípus, illetve „italic” = itáliai párja.

Használata: A reneszánsz velencei és francia betűtípusok, pl. a Garamond klasszikus műfaji utalása: kultúra, szépirodalom, utalva a betű humanista létrejöttére, pontosabban az ebből következő elegáns, kifinomult (pontosabban ilyeténképp értelmezett) formájára. Használt általában szépirodalomi vagy reneszánsz témával foglalkozó művekre is. 

A kurzív külön, reneszánsz betűtípusként lett tervezve (1501). Versek, lírai szövegek szedésére általánosan használt. Újságokban önállóan rövid műfaji írásokban használják – karcolat, vélemény (Az USA-ban kevésbé). Cím kurziválása – pontosabban: (félkövér) kurzív cím alkalmazása –kulturális, szépirodalmi témáknál szokás a napisajtóban is. Hosszabb alkalmazásánál már szempont, hogy lassabban olvasható (bár ezt van, aki vitatja). Autentikusan csak álló verzállal és fettelés nélkül használható, mert ezek a változatok a kurzív nyomtatott betű használatának első évtizedeiben még nem léteztek.

– A vastag és vékony szárak nem nagyon eltérőek;

– az e, o, g hossztengelyei balra dőlnek;

– a talpak (szerif) vastagok, lágyan, alulról is hídként íveltek, végük lekerekített;

– a Q és a J az alapvonal alá nyúlik;

– az e vonala a közepénél feljebb van, a velencei változatban ferde, a franciában egyenes;

– a számok általában ugrálósak (123);

– a nagybetűk csúcsa lejjebb van, mint a kisbetűk (l) szára pl. Al.

A reneszánszban keletkeztek a kurzív betűk, először az álló nagybetűkkel keverve.

Garamond (1520/30 Claude Garamond, 1989 Robert Slimbach (Adobe), 1924 „Stempel Garamond”, 1928 „Granjon”) Garamond volt az első olyan betűmetsző, aki csak betűk készítésével foglalkozott, azaz nem volt nyomdász is egyben. A francia reneszánsz típusbetűje. Ugyanez a betűtípus fut Linotype Granjon néven is. A Monotype, az ATF, Lamston és Simoncini Garamond néven forgalmazott betűtípusa nem Garamond betűi alapján készült – lásd: Jannon!

Hosszú szárú, kis kontrasztú betűk. Garamond tervezett dőlt kis- és nagybetűket is, de nem keverte őket álló betűkkel. A Garamondhoz tartozó digitális kurzívok általában Robert Granjon betűtípusaiból valók (kivétel a Stempel Garamond). Számos digitális változata létezik, köztük sok csapnivaló és használhatatlan. A szakértők az Adobe Garamondját ajánlják. Igen hasonló hozzá Jan Tschishold Sabonja.

Sabon (Jan Tschishold) Garamond és tanítványa, Jacques Sabon betűi alapján készítette a nagy Bauhaus-betűtervező, J. Tschishold. A Sabonnak a korabelieknél nagyobbak a betűszemei. Könyvbetű céljára készült.

„A valaha készült egyik legjobb talpas szövegbetű, bámulatosan eltalált vonalvastagságokkal.  […] Elegáns, ugyanakkor barátságos. A betűre jellemző [a] méltóságteljes ártatlanság […]”^[i]

Jannon (1580 Jean Jannon). Eredetileg Garamond betűinek gondolt, ezért Garamond néven forgalmazott betűk. Lásd még: Garamond

Bembo (Antikva: 1495 Francesco Griffo, 1929 Monotye; Kurzív: 1520 Giovanni Tagliente) Aldus Manutius nyomdájában az 1490-es években dolgozott Francesco Griffo, aki a dőlt betűs betűtípuson kívül a Bembo tervezője. Ez az első velencei reneszánsz betű, melyet Franciaországban Garamond terjesztett tovább Aldine Roman néven. Mai nevét arról kapta, hogy Aldus Pietro Bembo egyik munkájának kinyomtatásához használta. Ennek a betűtípusnak annak idején nem volt dőlt változata, így a Monotype cég Giovanni Tagliente 16. századi betűmetsző betűjét használta a Bembo dőlt betűváltozatának elkészítéséhez.

Centaur-Arrighi (Antikva: 1469 Nicolas Jenson, 1912–14 Bruce Rogers; kurzív: 1520 Ludovico degli Arrighi, 1925 Frederic Warde). Velencei reneszánsz betűtípus, különálló antikva, illetve kurzív vegyítésével. Ugyanennek a betűnek a különféle újabb digitális kísérletei az ITC Legacy vagy az Adobe Jenson betűtípusok.

Jenson / Centaur (1469 Nicolas Jenson, 1995 Robert Slimbach [Adobe]). Velencei reneszánsz betű. Az eredeti Centaur ennek alapján készült. A Monotype Centaurját nem ajánlják, az Adobe-ét igen.

A reneszánsz antikvák egy eltúlzott arányú változatát manierista betűknek nevezik, pl. Galliard.

Galliard (1978 Matthew Carter, 1570 Robert Granjon) A név eredetileg a 9 pontos betű elnevezése volt. A betűtípus maga Robert Granjon 16. századi betűformáin alapszik, de nem azonos avval: egyfajta összefoglalása Granjon különféle munkáinak. A betűt hosszú szövegekhez (pl. könyv) tervezték. A ligatúrák és kacskaringós betűk elmaradhatatlan kellékei. Granjon különösen a kurzívjairól vált híressé – talán nem véletlen, hogy arabeszkjei is híressé tették. Tervezett arab és görög kurzív betűkészletet. Jellegzetes eleme „hegyes” kurzívjai közül a g vagy az a betű. Dőlt betűit időnként a Garamond mellé adják annak kurzívjaként. Szóbeszéd szerint a Times New Roman elkészítésekor elemei mintaként szolgáltak.

Barokk antikvák

Transitional

17–18. sz.

Caslon 1722, Palatino 1949 (Hermann Zapf), Centaur 1916, Goudy 1915, Baskerville 1757, Times New Roman 1932 (Stanley Morison és Victor Lardent), Bookman

Christoph van Dyck, Misztótfalusi Kis Miklós (holland antikva, Janson vagy Kis néven)

William Caslon, John Baskerville (angol) (könyvbetűk)

A véső és toll adta jellemvonások helyett a mértani szerkesztés veszi át a tervezés fő helyét (ezt a korban számos művész feladatának érezte: Geoffroy Tory Champfleury-ábécéje [1529] Dürer betűtervei [1525], Leonardo da Vinci Luca Pacioli: De Divina Proportione c. munkájához készített betűillusztrációi [1509], Palatino betűtervei, majd a matematikai alapon tökéletesre tervezett francia királyi betű, a XIV. Lajos parancsára megtervezett Romaine du Roi [1692, Grandjean]).

– a vastag-vékony vonalak aránya megnő, kontrasztosabb lesz;

– a kerek betűk tengelye egyenes;

– a számok állók;

– a nagybetűk és a kisbetűk szárainak csúcsa egy vonalban van.

Times New Roman A 20. században számos barokkos-reneszánsz jellemzőjű, új tervezésű betűtípus született. Ilyen pl. az 1932-ben a The Times számára tervezett Times New Roman (a lap csak kevés ideig használta kenyérbetűnek). Ezek közül kerülnek ki a legnépszerűbb könyv- és egyéb szövegbetűk (tudományos folyóiratokhoz Times, könyvbetűhöz Palatino)

A Times New Romant Stanley Morison irányításával Victor Lardent rajzolta. Minden idők legnépszerűbb betűtípusa lett.

Caslon (1720–1766 William Caslon, 1989 Carol Twombly [Adobe]) Az angliai barokk betűk klasszikus típusa , egyben az angliai nyomdászat első nagy alakjának terve. Mivel neve garancia, számosan utánozzák. Kissé vastagabb a korában népszerű francia királyi betűnél, ami miatt jobban olvasható. Az amerikai korabeli nyomtatványok kedvelt betűtípusa.

Baskerville (1757 John Baslerville) Angol betűtípus, a korábbiaknál nagyobb kontraszttal, átmenet a barokk és a klasszicista betűk között.

Kis (Janson) (1684 Misztótfalusi Kis Miklós [Nikolas Kis], 1954 Hermann Zapf, 1985 Adrian Frutiger [Linotype]) Sokáig Janson néven forgalmazott betűtípus, melyről csak az 1940–50-es években derült ki (több embert és helyszínt érintő nyomozómunkával), hogy nem Anton Janson, hanem Misztótfalusi Kis Miklós készítette Amszterdamban. A betűtípus neve azonban a legtöbb cégnél Janson maradt. Nem azonos a Jenson betűtípussal!

Misztótfalusi Kis Miklós Erdélyből ment Hollandiába betűkészítést tanulni, ahol először kurzív betűket kellett készítenie. Három év után kezdte elkészíteni magyar nyelvű Bibliáját saját betűivel, mely hírnevet szerzett neki. Kiadványainak nemcsak a külalakja keltett figyelmet, hanem az is, hogy nem voltak bennük sajtóhibák. A szerzők stílusán is korrigált, amit Erdélyben később igen rossz néven vettek a helyi szerzők. Ő metszette az első grúz betűket. Metszett héber betűket lengyel megrendelésre és az első antikvákat az addig gót betűket használó svédeknek. Miután visszatért Erdélybe, az erdélyi nemesség és köznép rágalmaiba, támadásaiba belebetegedve halt meg.

A barokk antikvák egy eltúlzott arányú változatát rokokó betűknek nevezik. Pl. Fleischmann 1738–1995)

Klasszicista antikvák

Modern (UK), romantikus, klassizistische (DE)

19. sz.

Bodoni 1780, Didot 1784

Giambattista Bodoni (olasz), Didot (francia)

Bodoni, Didot

Rézmetszés tűéles vonalainak felhasználásával

- A vékony/vastag vonalak aránya nagy, igen kontrasztos betű;

- a talpak tűvékony, vízszintes egyenes vonások, nincsenek a szár felől ívelve;

- golyóvégződéssel.

Nevezik modernnek és nagy kontrasztjáról romantikusnak is.

Bodoni (1765-1813 Giambattista Bodoni, 1924 Louis Hoell, 1930 Berthold Foundry, 1995 Sumner Stone [ITC]).

A pármai betűmetsző számtalan betűje alapján sokan terveztek utánzatokat, a leghűbbnek az ITC Bodonit tartják. Sok „noname” utánzat csak paródiája az eredetinek. Az ITC Bodonit négy tipográfus több száz órai kutatómunkával alakította újra. Az eredeti ólombetűk és Bodoni nyomtatványai, kis- és nagyméretű betűi felhasználásával készült el.

Használata:  A klasszicista Bodoni (Didot) a tudományos művekhez kötődik, utalva a betű a felvilágosodás korabeli létrejöttére, és tiszta, világos, kontrasztos jellegére. Az, hogy a magyar sajtó a szocializmusban a legtipikusabb címbetűnek tartotta, a Magyar Nemzet hatásának tulajdonítható; ez utóbbi pedig erős kódú utalás 1848-ra, amikor – „véletlenül” – épp ez a betűstílus számított modernnek, kortársnak. A Bodoni furcsasága, hogy sok tipográfus szuperlatívuszokban említi, de mindig hozzáteszi, hogy „de...”. „Miért állapodtunk meg a vastagabb törzsű groteszk-családnál? Senki sem vitatja, hogy a bodoni a legszebb metszésű betű. Ám mintha kimondottan magasnyomásra készült volna”. (Hajdú-Bihari Napló 1968) ^[i]  „A Bodoninál szebb klasszicista betű nemigen létezik, a szerkesztőség mégis szerette volna, ha az ofszetlap címeit groteszk betűkből szedetheti” (Népszava 1980)^[ii]„A Népszava korábbi címbetűje (kövér bodoni) sötétté, némileg komorrá tette oldalainkat. A hasonló, de derűsebb, világosabb „korona” [Times Bold] remélhetőleg méginkább olvasásra csábít.” (Népszava 1994) ^[iii]

[iii]  „A Népszava új ruhája: a hagyományokat őrizve változtattunk. 1994. jan. 10 Népszava 

Egyiptomi (talpas lineáris antikvák)

Egyptienne, Slab Serif

19. sz. 

Century Schoolbook 1890, Clarendon 1845

Memphis, Courier

„Válasz” a 19. sz. cikornyás reklámbetűire, azonban hasonlóan erőteljes hatással.

A talpak vastagsága megegyezik a többi vonal egyenletes vastagságával. A nagy A tetején kalap van.

Groteszk lineáris antikvák

Sans serif, Gothic (US), Unserife, Realista, Geometrikus, Sans Sérif, Grotesque-Schriften

19–20. sz.

Futura 1927 (Paul Renner), News Gothic 1908, Univers 1957 (Adrian Frutiger), Helvetica 1957 (Alfred Hoffmann és Max Miedinger), Frutiger (Adrian Frutiger), Arial 1982 (Robin Nicholas and Patricia Saunders)

A talp nélküli nagybetűkkel bárki találkozhat, ha pl. homokba betűket akar karcolni, vagy „nyomtatott nagybetűkkel” szeretne írni: ilyenkor a betűk legegyszerűbb „természetes” (nem vágott tollal írott) formáját használjuk. Ezek a betűk már az ókori kézzel írt/karcolt feliratokon is jelen voltak. Az első talp nélküli latin szövegbetű (1786 Valentin Haüy) valójában vakoknak készült, láthatatlan, bemélyedő nyomatokhoz.

A talp nélküli betűk forradalma abból áll, hogy a nyomtatott talpas betűkről leveszik a talpukat. Ez a forradalom a 19. században következett be, azelőtt fel sem merült az ötlet.

A 19. század elején is először a nagybetűs változat jött létre (1812/16 William Caslon), s csak később tervezték hozzá a talpas kisbetűkből a kisbetűs betűkészletet. Kurzív verziója soknak máig sincs: a dőlt változatot legtöbbször pusztán az álló betűk döntésével képzik.

A talpacskák alapvetően a kőbe vésővel vésett betűkön alapuló latin-görög, (és az ezek alapján készült) cirill betűk jellemzői: a rovásírások, az arab, kínai stb. írás nem ismeri.

A talp nélküli betűk a talpakhoz szokott közönségnek meglehetősen „groteszknek” tűntek, innen egyik nevük. (Amerikában „barbár” kinézetük miatt Gothicnak nevezték). Eleinte verzális reklámfeliratokon és valóban groteszk módon sírköveken, kőbe vésve terjedtek el. Nálunk a 19. század végén újságok kedvelt fejlécbetűi voltak. Később terjedt csak el használatuk szövegbetűként, reagálva a szecesszió túldíszítettségére.

A talp nélküli betűk tették lehetővé, hogy a betűket ismét körzővel-vonalzóval tervezzék, mint a barokkban, de mégis egészen más eredményt kapjanak: már pusztán a geometriai formákra hagyatkozzanak. A talp nélküli betűk harmadik forradalmát a humanista betűk jelentették: a lineáris antikvát felváltotta a vastag-vékony szárakat váltakozva használó humanista lineáris antikva. A 20. század végi digitális betűtípusoknál pedig egyre jellemzőbb, hogy egy antikvának nemcsak dőlt és kövér változata készül el, hanem talp nélküli változata is.

Műszaki és gyerekkönyvekben népszerű (utóbbiban félkövér, nagyméretű), hosszabb olvasása fárasztóbb, mint a talpas antikváké.

Figyeljük meg a g betűk különbségeit: g (Arial, Helvetica) g (Franklin, Gill)

ITC Franklin Gothic (1905 Morris Fuller Benton). A 19. századi groteszk betűtípusok egyike. Az 1910–20-as évek sans serif divatja után a szecesszióban a kacskaringós, talpas betűk váltak népszerűvé, a harmincas években pedig a geometrikus sans serifek. Később a Helvetica népszerűségével vált ismét divatossá a Franklin Gothic is. 1980-ban az ITC újratervezte a betűt, megnövelte az x-méretet és a Helvetica versenytársaként dobta piacra betűjét.

Geometriai formákon alapuló 20. századi „modernséget tükröző” betűtípus. Elterjesztésében a Bauhausnak nagy szerepe volt. Tervezői hitték, hogy ez a „korszellemet” tükröző (egyszerű, letisztult, díszítésektől mentes), minden szövegben egyetemlegesen használandó betűtípus. Vonalai végig egyenlő vastagságúak (ezért lineáris), talpa nincs (ezért sans serif). Geometriai (körző-vonalzó) szerkesztésen alapuló konstruktivista változata pl. a Futura.

A Frutigert (1975 Adrian Frutiger) névadója a párizsi De Gaulle reptér felirataihoz tervezte.

A Futura (1924–26, Paul Renner) először Németországban volt elsöprő népszerűségű. Az eredeti változatról számtalan jobb-rosszabb másolat készült, ami jelzi, hogy eredetije az egyik legjobb sans serif betű.

A Helveticát Baselban (Svájc) tervezték, innen mai neve és névváltozatai: Switzerland, Swiss (eredetileg Neue Haas Grotesknek hívták). A Helvetica jellemzője a kis farkincája.

A 20. század eleji groteszk (talpatlan) Helvetica [Magyarul ejtsd: helvétika] (Neue Haas Grotesk - Max Meidinger; a svájci vagy Nemzetközi Stílus egyik ikonikus betűje – ill. Microsoft-klónja, az Arial). A betű  és a hozzá tartozó kompozíciós stílus együtt e tipográfia díszmentességével a letisztultságot, a múltbeli sallangoktól mentes modernitást, semlegességet fejezi ki, tehát modern vagy tudományos művekre használt. A groteszkek mint betűtípus és meghatározott arculati elemek közösen a Bauaus-iskola Új Tipográfiájához és az avantgarde mozgalomhoz kötődnek (pl. Futura, Gill Sans). Nálunk a Corvina Kiadó alkalmazta az  1970–80-as évek képzőművészeti könyveinek szedésére. „Kevés megkülönböztető jeggyel ékeskedik, így nincs, ami visszatetszést keltsen benne; összességében jellegtelen betűtípusnak tekintik. Bármilyen célra bevethető. Mégis van benne valamilyen megfoghatatlan jelleg, ami barátságosabbá teszi az Universnél.”^[i] „Oldalainkon megjelenik majd még egy betűfajta. Ezt helveticának nevezik. Kiemelésre [lídnek] fogjuk használni. Vaskos formája szinte vonzza a szemet, akárholis van az oldalon.” „Kormányok és cégek egyaránt kedvelik, mert egyrészt semlegesnek és hatékonynak láttatja őket, másrészt a betűk simasága majdnem emberivé teszi.” (Leslie Savan^[ii]) „Valószínűleg sohasem fog eltűnni, mert [a számítógépben] alapértelmezett, olyan, mint a levegő, nincs választás: levegőt venni kell, tehát a Helveticát is használni kell … De egy rémálom. Minden betű.. az egész svájci ideológia.. a tervezője minden betűjét egyformára tervezte. .. Ezt hadseregnek nevezik, nem embereknek. Emberek, egyforma sisakkal. ” (Erik Spiekermann^[iii]).

[iii] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 37.p.

Az Univers (Afrien Frutiger) „a valaha létrehozott legridegebb betűtípus. A legcsekélyebb érzelmi tartalom közvetítésére is alkalmatlan.” ^[i] „Mindennemű jellegzetességtől mentes” ^[ii]

[ii] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. 

A Kabel (1927 Rudolf Koch) a Klingspor betűkiadó geometrikus betűváltozata. A húszas években az összes német betűkiadó cég saját geometrikus (Bauhaus, konstruktivista) betűtípust készíttetett: így született az Erbar (Ludwig and Mayer), a Futura (Bauer), a Berthold Grotesque (Berthold). A Kabel elsősorban címbetűnek használható, de sokan tartják jól olvashatónak, ezért sok gyerekkönyv szövegét szedik vele. A középkori hagyományokat nagyra tartó, kalligráfus Koch betűjének geometrikus formái mellett a velencei reneszánsz, antik görög és a kézírás hagyományait is magába építi.

Manapság a humanistákkal együtt rendkívül népszerűek – pl. címbetűként kövér változatban – az újabb neohumanista/posztmodern típusok, melyek nem olyan „hidegek”, mint a 20–30-as évek „industrial” tervei (Frutiger, Triplex, Myriad Black, DIN Black).

Caspari (1993 Gerard Daniels) Nagy betűszemű, egyszerű és könnyed vonalú neohumanista betű, ugráló számokkal. Szövegbetűnek is kiválóan alkalmas.

Gill Sans „A Futurával, Helveticával, Universsel összehasonlítva a Gill Sansban van valami olyan finomság, olyan emberséges jelleg, amely a többiből valahogy hiányzik. Olyan természetesnek tűnik, mint a kőfaragó munkája. És.. ez a jellegzetessége fordul szembe a szövegbetűként való alkalmazásával – egyszerűen nem eléggé névtelen^[i]”.

Erik Spiekermann FF Meta betűtípusát a német  Posta felkérésére készítette (1984). Az igény rossz papíron kis méretben is jól olvasható betűre szólt. A Metát sokan a 90-es évek Helveticájának is nevezik. „Ferde végződései informális hatást keltenek” Ez a betűtípus megmutatja, hogy lehet „humanizálni a sans serifet, serif-tulajdonságokat kölcsönözve, de a sans serif paradigmán belül maradva^[i]”. Ez azonban még szigorúan véve nem humanista kategóriájú betű.

[i] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. 

Szecessziós antikva

William Morris hozott újdonságot a modern kor betűiben (is). Arts and Crasts mozgalmára hatott a viktoriánus kor díszített reklámbetűje is, de alapvetően az ipari kor monotonságát igyekezett gondos kézimunkával ellensúlyozni. Kelmscott Press nevű kiadójának (1889-) könyvei és betűi a reneszánsz hangulatát idézik fel, és előrejelzik a szecesszióét is.

A szecesszióban a viktoriánus túldíszítettség egységesedik a szöveg- és címbetűkben és illusztrációkban, ornamentikában.

Cheltenem („chelt”) A szecesszió amerikai betűtípusa. Korában elsöprő siker, de a tipográfusok csúfnak találták. Ma az ITC kissé átdolgozva újra kiadta, sikerrel.

Joanna (1930 Eric Gill) Antikvája egyszerű vonalú, kurzívja különleges: miközben visszaadja a kurzív keskeny vonalait, mindössze 3°-os dőlésszögű, azaz valójában állónak látszik. Antikva párja lehet a Gill Sans betűtípusnak.

Használata A rövid, de intenzív szecesszió tipográfiája a maga jellemző organikus díszeivel ma édeskés-érzelmes hangulatok kifejezésére használt; ám általában rosszul, nem korhűen (többnyire sem a szecessziós, sem a mai tipográfiához nem illeszkedik). A címbetűk az ecsetkezelés jellemzőiből indulnak ki (pl. Toulouse-Lautrec plakátjai alapján); ám autentikus folyószövegbetűje nem ilyen, de talpai kiálló elemei nagyobbak a megszokottnál.   

Humanista antikvák

XX. sz.

Humanistic Sans

Gill Sans, Optima

Olyan betű, mely jellegzetességében inkább a lineárishoz közelít, de lehet némi vastagságeltérés a vonalaiban, és talpszerű képződményei is lehetnek. Megtartja a modern külsőt, de a hideg lineáris betítípusoktól eltérően vonalai eltérő vastagságúak, így „emberibbek”. A groteszkeknél megszokott g helyett itt pl. klasszikusabb rajzolatú g áll.

A Gill Sans (1927 Eric Gill) betűtípusnak állandó a vonalvastagsága, de arányaiban közel áll a hagyományos betűkhöz: nem körző-vonalzóval tervezett. Geometrikus és humanista elemeket is kever. Hosszabb szöveg előállítására is alkalmas, inkább könyvben, mint újságban. Ugráló számait és kiskapitálisát 1997-ben tervezte hozzá a Monotype. Álló számai közül az egyes könnyen összetéveszthető az l vagy I betűjével, így számokat tartalmazó szövegek szedésére nem nagyon alkalmas.

Optima (1952-55, Hermann Zapf) A humanista antikvák típuspéldája.

Goudy Sans (1929-30 Frederic Goudy, 1986 ITC) Az egyik első olyan sanserif, mely szakított a geometrikus hagyományokkal, és sokkal inkább írottnak tűnik. Kurzív változata sajátosan egyedi lírai hangvételű. A William Morris munkásságát csodáló amerikai Frederic Goudy volt az első, aki kizárólag betűtervezéssel foglalkozott - több mint 120 betűtípust tervezett.

Posztmodern (neohumanista) antikvák

Esprit (1985 Jovica Veljovic), Documenta (1993), Georgia (lásd: kis felbontású megjelenítők...)

Az utóbbi évtizedek betűit már eleve digitálisan készítik. Stílusjegyeik keverik a korábbi korokéit, miközben valamiféle könnyedséget vagy különlegességet visznek a formákba. A hagyományos antikvák mellett jellemzőek a geometrikus, mégis kecses posztmodern betűformák is.

A digitális korban született, klasszikus betűhatású, de a „mai kor igényeihez” tervezett betűket nevezik neohumanistának is.

Minion (1989 Robert Slimbach) Neohumanista betű. Miközben barokk hatású, annál gazdaságosabb (kisebb szármagasságú és több betű fér el egy sorban annak ellenére, hogy nem tűnik keskenynek a betű vagy zsúfoltnak a sor). Könyvek szedésére is javasolt. Minion Pro nevű változata kacskaringós betűket és ornamenseket, valamint görög és cirill változatot is tartalmaz.

Palatino (1948 Hermann Zapf) A Palatino mind a reneszánsz, mind a barokk stílusjegyeket vegyíti (azaz neohumanista). A legnépszerűbb könyvbetűk egyike. Könyvbetűnek mégis alkalmasabb az Aldus, mely a Palatino alapján készült, de jobban igazodik a könyvek igényeihez. Kövér-dőlt változata csak harminc év után készült el. A Palatinóhoz tartozik a Michelangelo és a Sistina címbetűk, valamint görög szövegek szedésére a Heraklit (szövegbetű) és a Phidias (címbetű).

Poetica (1992 Robert Slimbach [Adobe]) Neohumanista kancelláriai kurzív, kacskaringós változatokkal és több kisbetűs alternatívával.