3. fejezet: Fizikai tárgyak

5. Érvek pro és kontra

Az eddigiek során - leszámítva a nominalizmust, mely szerint a fizikai tárgyak ontológiailag strukturálatlan létezők - négy különböző elméletet vázoltam fel. (1) A realista szubsztrátumelmélet, mely szerint egy fizikai tárgy = univerzálék + puszta szubsztrátum, (2) a trópus szubsztrátumelmélet, mely szerint egy fizikai tárgy = trópusok + puszta szubsztrátum, (3) a realista nyalábelmélet, mely szerint egy fizikai tárgy = univerzálék nyalábja, és végül (4) a trópus nyalábelmélet, mely szerint egy fizikai tárgy = trópusok nyalábja.

Nézzük most e négy elmélet vitáját, azokat a legfontosabb megfontolásokat, melyek ellenük és mellettük felhozhatók. Ezt már csak azért is érdemes végiggondolni, mert ennek során a különböző elméletek számos, eddig nem említett jellemvonása is felszínre kerül.

 

5.1. Egy megfontolás a realista és trópus nyalábelmélettel szemben

Sok filozófus szerint a nyalábelméletnek, függetlenül attól, hogy a realizmussal vagy a trópuselmélettel való kombinációjáról van szó, az az egyik fő fogyatékossága, hogy összeegyeztethetetlen azzal az alapvető meggyőződésünkkel, hogy a fizikai tárgyak tulajdonságaikban bekövetkezett változásaik ellenére is megőrzik azonosságukat. Ha ugyanis egy fizikai tárgy azonos tulajdonságai együttesével, akkor az illető fizikai tárgy bármilyen változása új tulajdonság-együttest eredményez, vagyis ex hypothesi egy új, az előzőtől numerikusan különböző tárgyat.

Illetve egy ezzel rokon nehézség: a nyalábelmélet összeegyeztethetetlen azzal a modális intuíciónkkal, mely szerint egy és ugyanazon fizikai tárgy rendelkezhetne más tulajdonságokkal, mint amilyenekkel ténylegesen rendelkezik. Modális intuícióm szerint például az autóm, amely történetesen piros, lehetne sárga is, attól még ugyanaz az autó volna. A nyalábelmélet hívének azonban azt kell állítania, hogy ez az intuíció hamis. Ha ugyanis az autóm sárga volna, akkor - lévén egy fizikai tárgy nem más mint tulajdonságainak együttese - a piros autómtól numerikusan különböző fizikai tárgy volna.

Hogyan védekezhet a nyalábelmélet híve? Mondhatja azt, hogy e két ellenvetés nem speciálisan a nyalábelmélet ellen irányul. Vagyis: ha konklúzív a nyalábelmélettel szemben, akkor bizony konklúzív a szubsztrátumelmélettel szemben is. E két ellenvetés ugyanis a nyalábelméletnek kizárólag arra a gondolati elemére támaszkodik, mely szerint egy fizikai tárgy alkotóelemei együttesével azonos. E tézist azonban a szubsztrátumelmélet is éppen úgy osztja, mint a nyalábelmélet. Márpedig ha mindkét elmélet hívei osztják azt a tézist, hogy egy t fizikai tárgy alkotóelemeinek együttesével azonos, akkor mindkét elmélet híveinek azt kell állítania, hogy t valamely tulajdonságában (mint alkotóelemében) bekövetkezett változása új, t-től numerikusan különböző fizikai tárgyat eredményez, illetve hogy t nem rendelkezhetne valamely más tulajdonsággal (mint alkotóelemmel), mint amilyennel ténylegesen rendelkezik, ugyanis ebben az esetben nem t volna.

Nem segít a szubsztrátumelméleten az, hogy e nézet szerint egy fizikai tárgy szubsztrátuma a fizikai tárgy tulajdonságainak változása közepette is ugyanaz marad. Ez egyszerűen irreleváns. Ha ugyanis azt állítjuk, hogy t fizikai tárgy nem más mint alkotóelemeinek összessége, vagyis t-t az határozza meg, hogy pontosan mely alkotóelemekből áll, akkor teljesen mindegy, hogy van-e t-nek olyan alkotóeleme, amely t megváltozását követően ugyanaz maradt. Ilyen változatlan alkotóeleme t-nek nyilván akkor is van, ha t pusztán a tulajdonságai együttese, lévén a tárgyak nem egyszerre az összes tulajdonságukban változnak meg. (Majd látni fogod a következő fejezetben: a fizikai tárgyak tulajdonságaikban bekövetkezett változásának a problémája független a fizikai tárgyak ontológiai szerkezetének problémájától, s ennyiben a nyalábelmélet hívének védekezése jogos.)

 

5.2. Egy további megfontolás a realista és trópus nyalábelmélettel szemben

Induljunk ki megint abból az elképzelt lehetséges világból, amelyben mindössze egyetlen tárgy, egy kerek, piros, gumiból levő, 20 centiméter átmérőjű labda van. Vagyis:

(1) A labda piros.
(2) A labda 20 centiméter átmérőjű.
(3) A labda kerek.
(4) A labda gumiból van.

E négy kijelentés mindegyike a labda egy-egy tulajdonságát nevezi meg. A kérdés, amire a nyalábelméletnek válaszolnia kell: mi az a dolog, amivel e négy tulajdonság relációban áll? Egyes filozófusok (például: Loux 1998: 102-6) szerint a nyalábelmélet nem képes plauzibilis választ adni a kérdésre.

Tegyük fel, ezt válaszolja a nyalábelmélet híve: a tulajdonságok teljes nyalábja az a dolog, amellyel e négy tulajdonsággal relációban áll.

Vajon elfogadható ez a megoldás? A nyalábelmélet ellenfele szerint nem az, ugyanis nem lehetséges megragadni a tulajdonságok teljes nyalábját anélkül, hogy pontosan tudnánk, mely tulajdonságok a nyaláb alkotóelemei. Ha azonban csak abban az esetben tudjuk megragadni a tulajdonságok teljes nyalábját, hogy tudjuk, mely tulajdonságok e nyaláb alkotóelemei, akkor az (1)-(4) kijelentések semmitmondóak. Alapvető intuíciónk szerint azonban nem azok.

Tegyük most fel, hogy a nyalábelmélet híve ekképp válaszol: a tulajdonságoknak nem a teljes nyalábja áll relációban a neki tulajdonított tulajdonsággal. Amikor azt mondjuk, hogy „a labda piros", akkor a „piros" mint tulajdonság, tulajdonságok egy kisebb nyalábjával áll relációban, mondjuk azzal a tulajdonság-nyalábbal, hogy „kerek" és „20 centiméter átmérőjű".

Vajon elfogadható ez a megoldás? A nyalábelmélet ellenfele szerint nem az. Mégpedig azért nem, mert azt ugyan magyarázza, hogy a (1)-(4) kijelentések informatívak, csakhogy azon az áron magyarázza, hogy azt kell állítania: e négy kijelentés mindegyike más és más dologról szól. A „labda piros" kijelentés a „kerek" és a „20 centiméter átmérőjű" tulajdonságok nem teljes nyalábjáról szól, a „labda kerek" kijelentés a „piros" és a „gumiból van" tulajdonságok nem teljes nyalábjáról szól, és így tovább. Ez azonban intuíciónk szerint teljesen implauzibilis.

A dilemma mindkét ága vállalhatatlan: ha az (1)-(4) kijelentések egy és ugyanarról a dologról szólnak, akkor a négy kijelentés semmitmondó, uninformatív, ha azonban az (1)-(4) kijelentések informatívak, akkor a négy kijelentés másról és másról szól.

 

5.3. Egy ellenvetés a realista nyalábelmélettel szemben

A legfontosabb, legtöbbet tárgyalt és egyben legtanulságosabb érv a realista nyalábelmélettel szemben a következő.

A realista nyalábelmélet alaptézise:

(1) A partikuláris tárgyakat kizárólag tulajdonságaik alkotják.

Realista nyalábelméletről lévén szó, tulajdonságokon értsünk mindvégig univerzálékat. Vegyük most az (1)-hez az úgynevezett konstitutív azonossági elvet, mely minden kétséget kizáróan igaz:

(2) Egy partikuláris tárgy numerikus azonosságát alkotóelemeik azonossága határozza meg.

Következésképpen:

(3) Azok a partikuláris tárgyak, melyek különböznek egymástól, különböznek legalább egy alkotóelemükben.

Az (1)-ből és a (3)-ből következik, hogy:

(4) A különböző tárgyak különböznek tulajdonságaikban.

A (4) logikailag ekvivalens azzal a kijelentéssel, hogy:

(5) Az egymástól megkülönböztethetetlen partikuláris tárgyaknak, vagyis azoknak, amelyeknek valamennyi tulajdonsága megegyezik, azonosnak kell lenniük.

Azaz formálisan:

(6) Ha a minden tulajdonságában megegyezik b-vel, akkor a = b.

(A (5) és (6) kijelentés a Leibniz-elv, az úgynevezett Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve, melyet - nehogy később zavart okozzon - meg kell különböztetni a Leibniz-törvénytől, az úgynevezett Azonosak Megkülönböztethetetlenségének Törvényétől, mely szerint:

Ha a = b, akkor minden, ami igaz a-ra, annak igaznak kell lennie b-re is.)

Ott tartunk tehát, hogy a nyalábelmélet elfogadásából következik a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve.

Még egyszer a fogalmi kapcsolat: a nyalábelmélet híve szerint a tárgyak azonosak tulajdonságaik együttesével. Ez azt jelenti, hogy a tárgyakat a tulajdonságaik együttese individuálja. Következésképpen: nem lehetséges, hogy két vagy több numerikusan különböző partikuláris tárgy valamennyi tulajdonságaiban megegyezzen; ha két numerikusan különböző partikuláris tárgy valamennyi tulajdonságában megegyezik, akkor az valójában nem kettő, hanem egy partikuláris tárgy.

Mármost a realista nyalábelmélet ellenfele úgy akarja megcáfolni a realista nyalábelméletet, hogy azt próbálja megmutatni, hogy a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve hamis. Ha ugyanis a realista nyalábelméletből logikailag következik a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve (és mint láttuk: következik), és ha a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve hamis, akkor a realista nyalábelméletet is hamisnak kell tekintenünk.

Első pillantásra nincs is nehéz dolgunk. Úgy tűnik: számos ellenpélda van a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elvével szemben. Gondoljunk két vízcseppre. Gondoljunk két tojásra. Ezek - úgy tűnik - minden tulajdonságaikban azonosak (megkülönböztethetetlenek), numerikusan mégis különbözők.

Mit felelhet erre a nyalábelmélet híve? Nyilván azt, hogy nem elegendő, hogy puszta szemmel nem tudunk megkülönböztetni két dolgot. Ebből még ugyanis nem következik, hogy minden tulajdonságuk ugyanaz. Ha sokkal alaposabban (mondjuk: mikroszkóppal) vizsgálnánk meg két tojást, egészen bizonyosan találnánk különbségeket közöttük. És a mikrotulajdonságok szintjén egészen bizonyosan találnánk bármely két vízcsepp között is különbségeket.

Hogy efféle védekezésre ne legyen mód, érdemes egy koncentráltabb érvet (lásd Black 1952) bevetni a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve ellen. Képzeljünk el egy világot, amely mindössze két hatalmas vasgömböt tartalmaz, melyek 10 kilométerre vannak egymástól. Mármost tegyük fel, hogy e két vasgömb pontosan ugyanolyan, pontosan ugyanakkora, pontosan ugyanolyan a felszíne, pontosan ugyanaz a története, pontosan ugyanolyan kémiai szerkezetű stb. stb. Egyszóval a két vasgömb valamennyi intrinzikus tulajdonságában megegyezik.

Annak ellenére, hogy különös feltételezés, hogy létezhet ilyen világ, ez az elképzelt lehetséges világ semmilyen logikai vagy fogalmi ellentmondást nem tartalmaz, és - amennyire látom - empirikus lehetetlenséget sem. Ebben a lehetséges világban azonban nem érvényes a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve, ugyanis a két vasgömb valamennyi (intrinzikus) tulajdonságában megegyezik, mégis numerikusan különböznek egymástól. Mindez azt mutatja, hogy a partikuláris fizikai tárgyakat nem lehetséges pusztán tulajdonságaik alapján individuálni. Más szavakkal: a fizikai tárgyak partikularitását nem lehetséges pusztán tulajdonságaikkal magyarázni. Így a nyalábelmélet hamis.

Továbbá: a szubsztrátumelmélet hívei szerint amellett, hogy a tulajdonságaikban azonos, de numerikusan különböző tárgyak problémája végzetes a realista nyalábelméletre nézve, erre hivatkozva egyúttal erős érvet fogalmazhatunk meg a szubsztrátumelmélet mellett. A következőről van szó.

A szubsztrátumelmélet híve - hasonlóan a nyalábelmélet híveihez - elfogadja a konstitutív azonossági elvet, mely szerint (i) egy partikuláris tárgy numerikus azonosságát alkotóelemeinek azonossága határozza meg, következésképpen (ii) azok a partikuláris tárgyak, amelyek különböznek egymástól, különböznek legalább egy alkotóelemükben. Nomármost a szubsztrátumelmélet híve szerint a Black-féle lehetséges világban a két minden tulajdonságában azonos vasgömb numerikus különbözőségét éppen azzal lehet magyarázni, hogy a két numerikusan különböző vasgömb a tulajdonságain felül rendelkezik még egy-egy további (egymástól numerikusan különböző) alkotóelemmel, nevezetesen egy-egy szubsztrátummal. Az magyarázza, hogy a két vasgömb, annak ellenére, hogy valamennyi tulajdonságában megegyezik, mégis különbözik egymástól numerikusan, hogy a puszta szubsztrátum mint nyers partikularitás alkotóelemként van jelen a két tárgyban.

A szubsztrátumelmélet híve szemében a Black-féle gondolatkísérlet egyszerűen annak ékes bizonyítéka, hogy nem lehetséges megmagyarázni a fizikai tárgyak partikularitását egy olyan ontológiában, amelyben alapvetően univerzálék vannak. Az univerzálék nyalábja önmagában ugyanis nem képes szavatolni a fizikai tárgyak partikularitását. Fel kell vennünk ontológiánkba a szubsztrátum mint nyers partikularitás létezését.

Vedd észre: a Black-féle érv nem érinti a trópus nyalábelmélet megoldását. A trópus nyalábelmélet híve szerint ugyanis a két vasgömb numerikusan különböző alkotóelemekből áll. A két vasgömb numerikusan különböző trópusok nyalábja, annak ellenére, hogy a két vasgömböt alkotó trópusok hasonlítanak egymásra.

 

5.3.1. A realista nyalábelmélet egy lehetséges védelme

A nyalábelmélet hívei természetesen tagadják azt, hogy a Black-féle gondolatkísérlet bizonyítaná a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve hamisságát. Egyik érvük a következő: a két partikuláris vasgömb a térnek két különböző régiójában helyezkedik el, ennélfogva a és b vasgömb térbeli (vagy: téridőbeli) tulajdonságai különböznek. Vannak tehát a-nak és b-nek különböző tulajdonságai, így a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve nem sérül, következésképpen a realista nyalábelmélet igenis tartható.

A realista nyalábelmélet e védelme nem túl erős. A standard válasz a következő. A térre kétféleképpen gondolhatunk. Az egyik szerint a tér abszolút; olyan, mint egy nagy tartály, amelyben benne vannak a tárgyak, és amely függetlenül is létezik a benne levő tárgyaktól. Ez a tér úgynevezett newtoni felfogása. A másik szerint a tér relatív; vagyis a tér kizárólag azért létezik, mert léteznek tárgyak. A tér nem létezik függetlenül a tárgyaktól, a teret magát a tárgyak egymáshoz való viszonyai alkotják. Ez a tér úgynevezett leibnizi felfogása.

Mármost a tér akármelyik felfogását fogadjuk is el a kettő közül, a nyalábelmélet hívének a védekezése sikertelen. Tegyük fel, hogy a tér relatív. Ebben az esetben a két vasgömb ugyanazt a relatív térbeli helyet tölti be, következésképpen nem lesznek különbözőek a térbeli (vagy: téridőbeli) tulajdonságaik. Tegyük fel, hogy a tér abszolút. Ebben az esetben - való igaz - a két vasgömb különböző abszolút térbeli tulajdonságokkal rendelkezik, csakhogy ekkor a két vasgömb két különböző térbeli helyét nyers partikularitásnak kell tekintenünk. Ne feledjük ugyanis: a nyalábelmélet alapvető intenciója az, hogy a fizikai tárgyak partikularitását kizárólag univerzálékból származtassa. Amikor tehát a nyalábelmélet híve a két vasgömb abszolút térbeli helyére mint a két vasgömb partikularitását meghatározó entitásra apellál, akkor szembemegy elmélete alapvető intenciójával. Az abszolút térbeli hely mint nyers partikularitás fogalma ugyanis pontosan úgy működik ekkor a nyalábelméletben, ahogyan a szubsztrátum fogalma a szubsztrátumelméletben.

 

5.3.2. A realista nyalábelmélet másik lehetséges védelme

A másik érv a nyalábelmélet védelmében: a Black-féle gondolatkísérlet azért nem bizonyítja a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elve hamisságát, mert a vasgömb rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy „azonos a-val", b vasgömb pedig rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy „azonos b-vel".

Első pillantásra (bár, lehet, hogy sokadikra is) ez a válasz eléggé obskurusnak tűnik. Mi az, hogy a dolog rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy „azonos a-val"? Miféle tulajdonság ez? Nos, e különös tulajdonságot ezségnek (thisness) vagy haecceitásnak nevezzük. Íme, az ezség egy meghatározása:

Az ezség nem más, mint egy bizonyos egyeddel való azonosság tulajdonsága. Ez nem az a tulajdonság, amellyel mindannyian rendelkezünk: hogy tudniillik azonosak vagyunk ezzel vagy azzal az egyeddel; hanem az én saját magammal való azonosságom tulajdonsága, az olvasó az olvasóval való azonosságának a tulajdonsága és így tovább. (Adams 1979/2004: 70)

Vagyis: az ezség nem más, mint egy meghatározott partikuláris tárggyal való azonosság tulajdonsága. Eszerint: valamennyi t tárgy esetében igaz, hogy t rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy „azonos t-vel" („is identical with t").

Mármost ha a nyalábelmélet híve olyan ontológia mellett kötelezi el magát, mely szerint létezik ezség, akkor ekképp érvelhet: a vasgömb rendelkezik olyan tulajdonsággal, amellyel b vasgömb nem rendelkezik (tudniillik azzal, hogy „azonos a-val"), és fordítva, b vasgömb rendelkezik olyan tulajdonsággal, amellyel a vasgömb nem rendelkezik (tudniillik azzal, hogy azonos b-vel"). Következésképpen: a Megkülönböztethetetlenek Azonosságának Elvét nem cáfolja a Black-féle gondolatkísérlet, így a realista nyalábelmélet igenis tartható.

Vajon jogosan hivatkozik a nyalábelmélet híve az ezségre? Sok érvet lehetne felhozni amellett, hogy nem, most csak a két legkézenfekvőbbet említem. Először is, be kell vallani: az ezség tulajdonsága meglehetősen misztikus dolog, és nagyon vitatott, hogy tényleg létezik-e ilyen tulajdonság. (E sorok szerzője például erősen kételkedik benne.) Másodszor - és ez a fontosabb - még ha fel tesszük is, hogy a partikuláris tárgyak rendelkeznek az ezség tulajdonságával, az ezségre való hivatkozás nem menti meg a nyalábelméletet. Mégpedig azért nem, mert az ezségre való hivatkozással a puszta partikularitás fogalma csempésződik vissza, vagyis éppen az, amitől a nyalábelmélet szabadulni kívánt.

A következőről van szó: a realista nyalábelmélet és a realista szubsztrátumelmélet hívei egyetértenek abban, hogy a partikuláris tárgyak alkotóelemei univerzálék. A nyalábelmélet specifikuma az, hogy hívei szerint a fizikai tárgyak partikularitása pusztán univerzálék kombinációjával magyarázható, és a szubsztrátumelmélet specifikuma az, hogy hívei szerint e kísérlet kudarcra ítélt. Amikor ugyanis a nyalábelmélet hívei az ezségre hivatkoznak, hogy ezzel meghatározzák egy fizikai tárgy partikularitását, akkor nem egy univerzáléra hivatkoznak, mely univerzálét több partikuláris tárgy is instanciálhat, hanem egy olyan tulajdonságra, amellyel definíció szerint csak egyetlen partikuláris tárgy rendelkezhet. Egyszóval: a nyalábelmélet egyes híveinek az ezségre való hivatozása ugyanazt az elméleti szerepet tölti be, mint a szubsztrátumelmélet hívének hivatkozása a puszta szubsztrátumra.

 

5.4. Egy ellenvetés a szubsztrátumelmélettel szemben

A nyalábelmélettel szemben felhozott három ellenvetés (különösen az utolsó) fényében úgy tűnhet: a szubsztrátumelmélet elméleti fölényben van a nyalábelmélettel, különösen annak realista változatával szemben. Fogadjuk el hát a szubsztrátumelméletet? Nos a helyzet az, hogy a szubsztrátumelméletnek is megvannak a maga nehézségei, melyek miatt a kortárs filozófusok szemében egy cseppet sem vonzóbb, mint a vetélytársa.

A legkézenfekvőbb ellenvetés a szubsztrátumelmélettel szemben az, hogy meglehetősen bizarr entitásnak tűnik a szubsztrátum; valami, aminek magának egyáltalán nincsenek tulajdonságai, de tulajdonságokat hordoz vagy szupportál. Akárhogyan is próbálkozunk, lehetetlennek tűnik fogalmat alkotni ilyen entitásról (lásd Berkeley 1713/1985: 317-20).

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Mit állít pontosan a szubsztrátumelmélet híve a szubsztrátumról? Nem azt állítja, hogy a szubsztrátum nem rendelkezik tulajdonságokkal (nyilván rendelkezik, hisz „hordozza" őket), hanem azt, hogy a szubsztrátumnak magának nincsenek tulajdonságai. Azon pedig, hogy a szubsztrátumnak magának nincsenek tulajdonságai, a szubsztrátumelmélet híve azt érti: maga a szubsztrátum egyetlen olyan tulajdonsággal sem rendelkezik, amely érintené az azonosságát vagy létezését. A szubsztrátum létezése nem függ ama tulajdonságok létezésétől, melyekkel történetesen rendelkezik. Másképp kifejezve: a szubsztrátumnak abban az értelemben nincsenek tulajdonságai, hogy teljesen kontingens számára, hogy éppen milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Megint csak másképpen: a szubsztrátumnak magának tehát abban az értelemben nincsenek tulajdonságai, hogy a szubsztrátumnak nincsen természete vagy lényege.

Mármost az a legfőbb ellenvetés a szubsztrátumelmélettel szemben, hogy igen kétséges, hogy létezhet olyan dolog, amelynek nincsenek lényegi vagy szükségszerű tulajdonságai, amelynek nincsen természete.

A szubsztrátumelmélet ellenfelei a következő kellemetlen kérdéseket tehetik fel: Mi is a helyzet a szubsztrátumok ama tulajdonságával, hogy „nincsenek lényegi tulajdonságai"? Mi is a helyzet a szubsztrátumok ama tulajdonságával, hogy „felelősek a fizikai tárgyak partikularitásáért"? Mi is a helyzet a szubsztrátumok ama tulajdonságával, hogy „a tulajdonságok hordozói"? E három említett tulajdonság vajon nem lényegi tulajdonsága a szubsztrátumoknak? E három tulajdonság vajon nem tartozik a szubsztrátum természetéhez?

Továbbá: a legtöbb filozófus szerint léteznek olyan lényegi tulajdonságok, amelyekkel minden egyes létező dolognak rendelkeznie kell. Vajon a szubsztrátum nem rendelkezik azzal  a triviális lényegi tulajdonsággal, hogy „azonos önmagával"? Vagy azzal, hogy „piros vagy nem piros"? Vagy azzal, hogy „ha piros, akkor színes"? Vagy azzal, hogy „létezett vagy nem létezett tegnapelőtt"? Mivel - hangzik tehát a szubsztrátumelmélet ellenfeleinek érve - e triviális lényegi tulajdonságokkal minden egyes létezőnek rendelkeznie kell, ezért a szubsztrátumnak is (amennyiben létezik) rendelkeznie kell velük. Ha azonban rendelkezik ezekkel a lényegi tulajdonságokkal, akkor igenis van lényege vagy természete, következésképpen a szubsztrátumelmélet inkonzisztens.

Vajon konklúzív ez az ellenvetés? A szubsztrátumelmélet híve csak kétféleképpen válaszolhat erre az ellenvetésre. Egyrészt, mondhatja azt, hogy az olyan mondvacsinált predikátumok, mint „színes, ha piros", vagy „nem rendelkezik lényegi tulajdonságokkal", vagy „felelős a fizikai tárgyak partikularitásáért" stb. valójában nem neveznek meg tulajdonságokat. E válasz azonban teljesen ad hoc. Vajon miért ne volna tulajdonsága valaminek az, hogy „felelős a fizikai tárgyak partikularitásáért"? És amennyiben tulajdonsága, miért nem tartozik a lényegéhez? Másrészt azt is mondhatja a szubsztrátumelmélet híve, hogy a szubsztrátumok mégiscsak rendelkeznek lényeggel. Ez a válasz azonban - ahogyan már a 3.2. részben utaltam rá - szintén elfogadhatatlan. Ha ugyanis a szubsztrátumnak, ami definíció szerint nem más, mint a tulajdonságok tulajdonképpeni hordozója, van lényege, akkor posztulálnunk kell egy további entitást, ami e szubsztrátum alkotóeleme, és ami hordozza a szubsztrátum lényegi tulajdonságait, és így tovább a végtelenségig.

<< 4. A fizikai tárgyak nyalábelmélete    6. A fizikai tárgyak szubsztanciaelmélete >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés