Fogalomtár etika szakosoknak

Lelkiismeret


Lelkiismeret

Lelkiismeret: A lelkiismeret meghatározása igen nehéz, hiszen megannyi tapasztalati formája létezik, s számos kérdés vetődik föl. Vajon a lelkiismeret különböző formái mindig egy és ugyanazon lelkiismeretet jelentik, és csupán a tartalmat illetően mások? Eltérő jelenségeket takarnak, s csupán lelkiismeretként való megnevezésük közös? A kérdések megválaszolásának több kísérletét is ismerjük. Cicero és Seneca például olyan belső hangról beszélnek, amely magatartásunk etikai tartalmát vádolja, vagy védelmezi. Arisztotelész a lelkiismeretet a →phronészisz fogalmával írja le. A sztoicizmus a lelkiismeret fogalmát összeköti az önfeltartással, s az önmagunkról való gondoskodáshoz kapcsolja. Ez az értelmezés az önmagunkkal való összhang tudatosulásaként írja le a lelkiismeretet. A skolasztika a conscientiát (lelkiismeret) olyan törvénynek (lex rationis) tartotta, amelyet az értelem Istentől kapott. Az angol szerzők, köztük Shaftesbury például olyan erkölcsi érzéket feltételezett, amely alapján az ember képes a helyes és a helytelen megkülönböztetésére. Kant a lelkiismeret fogalmát a kötelességtudattal azonosította, s minden fajta különös tartalomtól elvonatkoztatta. Nietzsche az önelfogadásban látta a lelkiismeret lényegét, abban a képességben, hogy valaki „igent mond” saját magának. Max Scheler a lelkiismeretet az érzelemvezérelt értelmes ítélet ismérvének tartotta. Mit fentebb kiderült Arisztotelész phronészisznek nevezi a belső tekintély hangját, s a phronészisz fontosságát hangsúlyozva a belső tekintélyt a gyakorlati ésszel azonosította. A gyakorlati ész phronésziszként jelenik meg, ha a cselekvő személy a helyes normaalkalmazás alanyává válik, s ő határozza meg, hogy melyik norma melyik esetre vonatkozik, s hogyan lehet azokat a legjobban alkalmazni. Ha a fő normák és azok hierarchiája magától értetődő, akkor Arisztotelész szerint a gyakorlati ész a phronészisszel azonos. A modernitásban némiképp megváltozott a helyzet, azzal együtt, hogy a phronészisz ma sem vesztette el teljesen a jelentőségét. Heller Ágnes szerint az erkölcsös magatartás belső tekintélye nemcsak a modern, de még a hagyományos társadalmakban sem korlátozódott pusztán a normák alkalmazására. Az ótestamentumi elbeszélésekben, a görög tragédiákban és filozófiákban például gyakran túlbuzgósággal találkozunk phronészisz helyett. A túlbuzgóság a phronészisz ellentéte. Külső és belső tekintély köt bennünket, mindkettő hatással van ránk, de a belső tekintély hatását nevezzük lelkiismeretnek. A gyakorlati ész (lelkiismeret), mint a cselekvés megválasztásának végső döntőbírója mindig érvekkel él. Az érvek formálódásában fontos szerepe van a →kettős minőségű (ön)reflexiónak, az empirikus és a transzcendentális önreflexiónak. A belső hang formálódásában azonban nem csak az önreflexió játszik szerepet, hanem a „döntőbíráskodás” intuitív jellege is. Az új értékek elfogadását és a cselekedet megválasztását azonban még akkor is sajátos érvelés támasztja alá, ha az intuíció játszotta a főszerepet. Az emberek szeretik igazolni mind értékeik megválasztását, mind azon állításaikat, amelyek bizonyos normák és szabályok érvénytelenségére vonatkoznak. A lelkiismeret fenti működése így aztán egyfelől dekonstruktív, másfelől azonban nagyon is konstruktív. Egyrészt tiltásokat old fel, tilalmakat tesz semmissé, másrészt új és elvont normákat teremt, univerzális értékeket és normákat hoz létre. A lelkiismeret, mint végső döntőbíró dekonstruktív gesztusai egyszerre konstruktívak is, mert univerzális tabukat semmisít meg, s helyette újakat teremt. Heller Ágnes szerint a cselekvés megválasztásának és a magatartás megítélésének egyedüli döntőbírájaként fellépő lelkiismeretnek (gyakorlati ész) négy fő típusa van: „a nárcisztikus lelkiismeret, a privát számító lelkiismeret, a nyilvános számító lelkiismeret és a jó lelkiismeret.” (Heller Ágnes: Általános etika. 141.) A nárcisztikus lelkiismeret olyan, amelyben a személyt kizárólag az empirikus önreflexió foglalkoztatja. Az erkölcsi normák és szabályok ebben az esetben nem alkotják az önreflexió álláspontját. A privát számító lelkiismeretben olyan értékorientációs kategóriapárok kapcsolódnak össze, mint a jó és a rossz, a sikeres és a sikertelen. Itt a siker a jó, a kudarc pedig a rossz megfelelője. Ennél a lelkiismerettípusnál nem erkölcsi, hanem gyakorlati következmények válnak az önreflexió mércéjévé. A nyilvános számító lelkiismeretben az értékorientácó elsődleges kategóriájával a jó-rossz fogalompárral, a hasznos-káros fogalompár keveredik. Például jó az, ami hasznos lehet a nemzetnek, s rossz az, ami káros. A jó lelkiismeret olyan, mint a beteljesült és visszájára fordult nihillizmus. Ha nincsenek sem jó, sem rossz normák, amelyeket alapul vesz a „jó lelkiismeret” képviselője, akkor az ember könnyen hiheti magát abszolútnak. Erich Fromm szerint kétféle lelkiismeret különböztethető meg. Az autoriter és a humanista lelkiismeret. Az autoriter lelkiismeret egy belsővé vált külső tekintély hangja, legyen az akár a szülőké vagy az államé, vagy bárkié, aki, vagy ami valamely kultúrában tekintélynek számít. Az ilyen magatartást hasznossági megfontolások, büntetéstől való félelem, illetve a jutalom reménye határozza meg. Az autoriter lelkiismeret esetén az emberek szoronganak, hiszen tudatosan vagy öntudatlanul mégis morális törvényalkotók kiszolgáltatottjaivá válnak. A külső tekintély alkotta morális törvények és büntetések, mintegy beépülnek az emberbe. A humanista lelkiismeret az ember saját belső hangja, nem pedig a külső tekintély internalizált hangja. Az ember saját hangja mindenkiben ott van, és nem függ semmiféle külső büntetéstől és jutalmazástól. Fromm szerint a humanista lelkiismeret össz-személyiségünk válasza a saját helyes, avagy zavart működésre, emberi és individuális létünket kitevő képességeink összességének működésére adott válasz. A lelkiismeret így végső soron saját ösztön-Énünk (Selbst) reakciója saját magunkra.

Teljes szöveg Heller Ágnes: Általános etika. 127-143., Erich Fromm: Az önmagáért való ember. Napvilág Kiadó, Budapest, 1998. 123-145.

T. K.

<< Ködképek, idólumok    Lelki készülék >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés