Tipográfia (írás számítógéppel)

Ékezetek

Lásd még: tipográfia a weben!

A 12. századtól tették fel az i-re (és az y-ra is) a pontot (pontosabban vonást), hogy az n, u betűktől egyértelműen megkülönböztethetők legyenek. A vonás később ponttá szelídült. Az ö jelölésére szolgáló oe a latinban œ karakterré vált, a magyarban - és németben - egymás melletti helyett egymás feletti ligatúraként állt (az o fölött egy apró e betű), majd ez az e vált az umlaut ékezetté. A nagybetűs alakoknál időnként a betű belsejében volt a kiegészítő jel (e).

Hogy egy betűn pont vagy vessző található (i, í, ö, ő), akkor van gyakorlati jelentősége, ha az adott nyelven mindkét változat létezik. Bár a latin betűs hagyomány egy változat esetén is többnyire pontot tesz az i-re és vonást az é-re, á-ra, a gót betűs írásban sokszor csak vesszőt használtak az egy változatban létező ékezetes betűknél is (azaz ő alakot az ö helyett, i/í, ü/ű stb.), a mai görögben pedig, ahol nincs hosszú ékezet, egyenértékűként használják az ékezetes betűkön a pontot vagy tetszés szerint a vesszőt, pontosabban ez dizájnelemként kezelt.

Az ékezetek gyakorlati problémája: a külföldről behozott vagy letöltött betűknél általában nincs meg a magyar hosszú ű és ő betű. Helyettük kalapos vagy tildés o/u betűket találunk. Ezek kijavítására többféle megoldás is létezik. Természetesen a legbiztosabb magyarított betűkészlet megvásárlása. Most nézzük a további lehetőségeket!

Ha csak egyedi javításról van szó, alkalmazható két ´ (Alt+0180) ékezet jel, egy dőlt " hüvelyk (inch) jel, melyet a betűköz csökkentésével az o vagy u betű fölé húzunk, és ha szükséges, ott kicsit megemelünk (baseline shift). Így ilyen karakter jön létre: o´´, ill. o" (utóbbi hibás, mert nem dőlt). Ezek a jelek minden betűtípusnál kicsit mások, így ez nem biztos megoldás.

A legbiztosabb házi módszer a betűtípus magyarítása, melyre használhatjuk a FoltLab vagy a korábbi Fontographer programot. Itt a kalapos ő, ű, ő, ű betűk helyein kitöröljük a nem megfelelő ékezetet és a helyére bemásolunk két ékezetet valamelyik ékezetes betűről. Ezeket a betűket még az üres ű, ő helyekre is be kell másolni, mert bizonyos programok (pl. Quark) csak ezeket a karakterhelyeket használják. Ezt mind a négy betűváltozatban (normál, félkövér, dőlt, dőlt-félkövér) meg kell tenni, majd el kell menteni, nevéhez hozzátenni a HU utótagot és – hogy használható legyen az eredeti verzió is, ha netalán a kalapos ő-re is szükség volna – a betűkészlet azonosító számát és fájlnevét meg kell változtatni (azaz nem írjuk fölül az eredetit). Így újragenerálva legyártjuk a magyarított betűtípust. A létrejövő font azonban egyes operációs rendszerekben nem fog feltétlenül megfelelően működni.

Az ékezeteknél ügyeljünk rá, hogy azonos kinézetűek legyenek, azaz ha az egyik dől, a másik se álljon egyenesen.

A magyar ő betűt egy ttf karakterkészlet három helyen is tartalmazhatja: a kalapos ô helyén, a tildés ő helyén és a közép-európai ő számára fenntartott unicode-helyen. Előbbi kettő a 147 vagy 0244, ill. 139 vagy 0245 Alt-kódokkal is elérhető, utóbbi a Wordben automatikusan jelenik meg, ha a nyelvet magyarra állítjuk. Mindhárom helyen szükséges, hogy benn legyen a karakter, mert a három különféle karakterhelyet más-más programok használják. Ha az egyiken hiányzik, sok program négyzetet vagy szóközt jelenít meg ezen a helyen. Elvileg tehát lehetséges, hogy egyazon betűtípussal ô és ő betűt is le tudjunk írni (Times New Roman verziói, pl. CE).

A H- kezdetű vagy HU végű (magyarított) betűtípusokban a kalapos ő, ű karakterek helyén a magyar ékezetes betűk állnak, a CE jelzésűekben mindkét karakter benne van a maga helyén is, akárcsak az összes többi közép-európai (CE) nyelv ékezetes/segédjeles betűi.

Ha az ő, ű helyesen tűnik fel a képernyőn, attól még a nyomtatón jelenhet meg hibásan (üres karakter vagy négyzet lesz a helyén).

Idegen nyelvű szövegekben számos ékezetféle előfordul, melyet karaktertáblából beszúrással alakíthatunk. Az ogonek (horog), cedilla (akasztó, farkinca), hacsek (pipa, V), circumflex (háztető), tilde (hullám), breve (félkör), macron (vonal), egy pont, ring (kör), visszafelé vessző stb., mind szerves részei a betűknek – ha egy külföldi kiadású térképen azt olvassuk: Orseg, biztos nem örülünk neki. Tehát ha csak tehetjük, őrizzük meg más nyelvek ékezeteit is (általában magyar szövegben külföldi személy- és helynevekben fordul elő). Az Open Type betűtípusok, illetve az unicode-rendszer segítségével lehetséges ilyen többnyelvű szöveg létrehozása.

ÉKEZETEK A BETŰTÍPUSBAN

Az ASCII 128, illetve bővítve 256 jelet tartalmazó kódtábla. Az eredeti tábla nem tartalmazza a magyar ő, ű betűket és a nagy Á, Í, Ó, Ú betűket sem, melyek helyett a nyugati nyelvekben nagybetűs írás esetén ékezet nélküli betűket használnak. A magyar ékezetes betűket pl. Fontographer programban lehet elkészíteni az eredeti módosításával. Célszerű az ő, ű, Ő, Ű betűket mind a „saját” helyére betenni, mind a nyugati készletben nekik megfelelő kalapos, tildás alakokat lecserélni rájuk (programoktól függően hol az egyik, hol a másik karakterhelyet használják).

Az ékezeteket az alábbi két népszerű karaktersorral ellenőrizhetjük: Árvíztűrő tükörfúrógép vagy Öt szép szűzlány őrült írót nyúz.

ÉKEZETEK FORMÁJA

Az ékezetek elkészítésekor érdemes figyelni, hogy az á és é betűhöz hasonló szögben dőljön az ő betű ékezete is (ebben a szövegben ez hibás!), illetve hogy mindenhol azonos típusú ékezet legyen: lekerekített, ferdén vágott vagy hegyes végű.

Hosszú és rövid ékezetek. A rövidek: pont (circular/oval dot), csepp, rombusz (diamond shaped dot), szögletes (square/rectangular dot). Hasonló lehet a kérdőjel pontja is.

Az ékezet szinte sosem farkincás, azaz a ,, jelpár használata hosszú kettős ékezetként hibás megoldás.

ÉKEZETEK A FÁJLNEVEKBEN

Ékezetet, szóközt, nagybetűt ne használjunk fájl- vagy könyvtárnevekben, kivéve az otthoni gép olyan fájljaiban, melyeket biztosan csak helyben használunk. Ékezetes betűktől több rendszerben befagy a fájl, és nem nyitható/törölhető, ill. az interneten az ilyeneket egyáltalán nem találja meg a rendszer). A legveszélyesebb a magyar ő és ű betű, mely akkor is gondot okozhat, ha a többi ékezetes betűt tudja kezelni a rendszer.