Kortárs művészetelméletek

Hans-Georg Gadamer hermeneutikája

Hans-Georg Gadamer (1900-2002)

Gadamer a „hermeneutikai filozófia” megalkotója, a huszadik század második felének egyik legnagyobb hatású alakja. Főműve az 1960-ban megjelent Igazság és módszer.


Alapfogalmak

"Igazság és módszer": mit jelent a cím?
A természettudományos megismerés-eszmény kizárólagosságával, a természettudomány kiüresítő „objektivitás”-eszményével szemben fogalmazódik meg, az igazság sokfélesége mellett. Gadamer ennek fényében értékeli újra azokat az alapfogalmakat, amelyek az objektivitás ill. a felvilágosodás jegyében fogalmazódtak meg. A hétköznapi tapasztalat és a „szellemtudomány” jogaiba való visszahelyezése.
A közvetlen előzmény Gadamer mesterének, Heideggernek a filozófiája, akinél a megértés egzisztenciáléként, azaz a jelenvalólét ontológiai szerkezetének lényegi mozzanataként jelenik meg. A heideggeri gondolatot, mely szerint megértés és értelmezés (előzetes megértés és valamiként való értelmezés) szükségszerűen egymásra vonatkozik egy dialogikus viszonyban, Gadamer az alkalmazás mozzanatával egészíti ki, ezzel a mindenkori értelmező helyzetét írva le.
Az alapkoncepció fényében értékelődik át a hermeneutikai kör, az előítélet, az autoritás, a történetiség, a hagyomány és a nyelv koncepciója.

hermeneutikai kör; megértés, értelmezés és alkalmazás
A tapasztalat megértés, értelmezés és alkalmazás hármasságában megy végbe. Maga a megértés történés-szerű, a dialógus szituációjához hasonlóan, amikor is az eszmecsere, a kölcsönös megértés a szóbanforgó dolog szem előtt tartásával megy végbe. Az értelmező szükségképpen a saját szituációjára vonatkoztatja a megértendő szöveget (alkalmazás), ennyiben tehát az alkalmazás nem utólagos és esetleges mozzanat, hanem a megértés állandó-szükségszerű részét alkotja.
Gadamer a hermeneutikai kör kapcsán Heideggert (Lét és idő) idézi:
“A kört nem szabad – akár megtűrt – vitiosusszá sem degradálni. A legeredetibb megismerés pozitív lehetősége rejlik benne, melyet persze csak akkor ragadunk meg igazán, ha az értelmezés megérti: első, állandó és végső feladata megakadályozni, hogy az előzetes bírást (Vorhabe), az előretekintést (Vorsicht) és az előrenyúlást (Vorgriff) ötletek és populáris fogalmak határozzák meg, s hogy ehelyett e struktúrának magukból a dolgokból történő kidolgozásával biztosítsa a tudományos témát” (Igazság és módszer – a továbbiakban: IM – 300.o.).
A newtoni tudomány objektivitás-eszménye és a felvilágosodás észhite felől nézve a hermeneutikai kör fogyatékosságként jelenik meg. Azonban ha az előzetesség a bennelétet, a hagyomány történéséhez való hozzátartozást jelenti, ezzel minden megértés eredendő ontológiai feltételeként jelenik meg. Ha nincs valamilyen előzetes megértés, ha a megismerés és a tág értelemben vett tapasztalat “üres lappal” kezdődik, akkor érthetetlen marad, hogy egyáltalán hogyan kezdődhet el. A gadameri hermeneutika számára ebben az értelemben “nem létezik a kezdet problémája”.
Mindezek fényében értelmezi át Gadamer az előítélet és az autoritás fogalmait, és mint pozitív előfeltételeket írja le őket.
A történésként felfogott hagyomány mint hatástörténeti tudat, a szubjektum/objektum szembenállására épülő tudatfilozófia kritikája is egyben.

a játék modellje és jelentősége
A szubjektum/objektum szembenállására épülő felfogással szemben a megértés modellje a játékban található. A szubjektum feloldódik a játékban, elfogadja azt és aláveti neki magát. Ezzel egy történésben vesz részt, amelyben “a játéknak elsőbbsége van a játékos tudatával szemben” (IM, 136.o.).
A játékra jellemző önfeledtség (Selbstvergessenheit) nem egy hiányosság, hanem éppenséggel “a dolog felé fordulásból ered, ami a néző saját pozitív teljesítménye” (IOM, 156.o.)
A bemutatás az esztétikai lényegéhez tartozik.

nyelviség és hermeneutikai tapasztalat
A nyelv a huszadik századi filozófia egyik alapkérdése nem csak a “kontinentális”, hanem az “analitikus” filozófiában is. Gadamer a nyelv instrumentális felfogását bírálja és a nyelvnek a hermeneutikai tapasztalatban betöltött eredendő szerepét emeli ki. A tudomány instrumentális nyelv-felfogásának kritikájában egyebek mellett Husserlnek Az európai tudományok válsága és a transzcendentális fenomenológia illetve Heideggernek a Lét és idő-ben kifejtett gondolatait viszi tovább. A működő nyelv nem egy eszköz, amely utólagosan kapcsolódna a már meglevő kifejezendőhöz, hanem nyelv és gondolkodás dinamikusan áthatják egymást. “A lét, amit meg lehet érteni: nyelv”. Ezt hivatott kifejezni az az első látásra rejtélyes megfogalmazás is, amely szerint „a nyelv beszél minket”.
Hasonló nyelvfelfogás van jelen az előadásokban szintén tárgyalt Merleau-Ponty és Sartre filozófiájában is.

Bibliográfia
1.Gadamer művei
Kleine Schriften, Mohr, Tübingen, 1967-től.
Gesammelte Werke, Mohr, Tübingen, 1985-1995 (10 kötet).

magyarul
Igazság és módszer, Osiris, Budapest, 2003 (német eredeti megjelenése: 1960; első magyar kiadás: Gondolat, 1984).
"Hermeneutika", in: Bacsó Béla szerk.: Filozófiai hermeneutika, FTK, Budapest, 1990, 11-28.
"Szöveg és interpretáció", in: Bacsó Béla szerk.: Szöveg és interpretáció, Cserépfalvi, Budapest, 1991.
"A fenomenológiai mozgalom", in: Athenaeum, 1993/1.
A szép aktualitása, T-Twins, Budapest, 1994.
A filozófia kezdete, Osiris, Budapest, 2000.

2.Irodalom
Kai Hammermeister: Hans-Georg Gadamer, C.H. Beck Verlag, München, 1999.
Jean Grondin: Einführung zu Gadamer, Mohr Siebeck, Tübingen, 2000.
Michael Hofer, Mirko Wischke szerk.: Gadamer verstehen – understanding Gadamer, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 2003.
Udo Tietz: Hans-Georg Gadamer zur Einführung, Hamburg: Junius, 2005 (3.kiadás).
„Architektur als Zuwachs an Sein. Hans-Georg Gadamer im Gespräch mit Catherine Hürzeler”, in: Raimund Blödt, Frid Bühler, Faruk Murat, Jörg Seifert: Beyond Metropolis. Eine Auseinandersetzung mit der verstädterten Landschaft, Sulgen/Zürich, Niggli, 2006.
Jeff Malpas: „Hans-Georg Gadamer”, in: The Stanford Encyclopedia of Philosophy.
Andrzej Przylebski szerk.: Das Erbe Gadamers, Peter Lang Verlag, Frankfurt am Main, 2006.

Néhány “analitikus” alapmű a huszadik századi filozófia “nyelvi fordulata” kapcsán:
Ludwig Wittgenstein: Filozófiai vizsgálódások, Atlantisz, Budapest, 1992.
Willard van O. Quine: “Radical Translation”, in: Word and Object, Cambridge, Mass.: The Technology Press of M.I.T; New York & London: Wiley, 1960.
Richard Rorty szerk.: The Linguistic Turn, University of Chicago Press, Chicago and London, 1967.
Donald Davidson: “On the Very Idea of a Conceptual Scheme”, in: Inquiries into Truth and Interpretation, Oxford: Clarendon Press, 1984.